Feladatmegoldás

Metro
A nyolcadik leckém ismétlése... ugyanaz a metro, szintén mozog, csak másként.

Kedves Gabi, miután a metrós sorozatodból láttunk már képeket, azt kell mondjuk, hogy ez a kép nem mutat túl azokon. Több a konkrét utalás, kevesebb a mozgás, a konkrétumok bár segítenek behatárolni a készítés helyét, de ezzel a történetmesélést gyengítik. Míg az előzőeknél a mozgás tudatos, itt esetlegessé vált, nem lehet eldönteni, hogy a kezed mozdult be véletlenül, vagy tudatos a komponálás. Balázs erős, de te legalább annyira erős lehetsz, ha függetleníted magad tőle útkeresésedben. (szőke-hegyi)
értékelés:

Teritéken
Hirtelen jött ötlet, egy keret a munkáimmal, egy kis ízelítő belőlem...

Kedves Sándor, üdv, az estiskolások között. Majdnem három disznós a kép, sokat nem is tudunk hozzáfűzni, mert az ötlet és a megfogalmazás is jó, ahogy feldobod a falra a képeid. De ha már a képeidnél a keretben a paszpartu egy szigorúbb rendet mutat, a mozdulat lazaságát segítette volna, ha a képkeretet ferdére hozod kicsit a fal függőlegeseihez képest is, magyarán ha a jelenlegi ferdeségéből visszább hozol valamennyit, mert az dinamikájában előre mutatóbb történet lenne. (szőke)
értékelés:

Úton, út széllel
Hatalmas bazi nagy kamionból készült a kép, Temesvár felé.

Kedves Norbert, értékelésnél nem szoktunk a hozzászólásokban írottakra reagálni, függetlenítjük magunkat attól, de ebben az esetben kivételt kell tennünk, mert ott nagyon fontos dolog került szóba a többiek képi reakciói nyomán. De előbb a te képedről: ez a munka bár mozgást mutat, de nincs önálló képi üzenete. Lefotóztad a suhanó tájat a kabinból. Jó, jó, de minek - ezt Demeter szokta kérdezni ilyen esetben. Mivel tükröződéssel is játszol, vagyis az ablak visszatükröz valamennyit a belső térből is, nem csak a visszapillantó tükör, így kézenfekvőnek látszik, hogy ez miért nem jelenik meg a képen erősebben? Vagy ha figyelmen kívül hagyjuk a belső történetet, akkor a tájnak kellene valami plusz információt hordoznia - legelő barikák, egy előzés, egy falu utcája, vagyis bármi, ami a jelen formánál érdekesebbet rajzol bemozdultságában. A technikáról is szólnánk, hisz a mozgás fotografálása épp azért nehéz feladat, mert ha a struktúrák nem izgalmasak, amit a suhanás mutat, akkor kell lennie valami élesnek, valami konkrétnak is - itt úgy véljük, hogy ha stabilabban tartod a kamerát, ez létrejöhetett volna.
   Megnéztük a többiek által készített elektronikus játékokat is, azt kell mondjuk, hogy azok maximum illusztrációk, de nem többek az eredetinél. Feri írta, hogy az elektronikus módosítás azonos a labormunkával. Ezzel vitatkoznék. Az kevésbé lényeges, hogy mire képes egy szoftver. Két út van. Az egyik esetében minden megengedett, az alkotási folyamatban a fotó elkészítése csak alap, és ami utána hozzákerül montázsban, rajzban, azzal válik értelmezhető alkotássá a kép. Erre Roland munkái a jó példák, ahol a fotó kiindulási alap, de csak ezzel az utómunka fázissal együtt lesz kész a produkció. A másik út, amikor a digitális állományon szoftverek segítségével azt a retus és módosítási munkát végezzük el, amit amúgy laborban is megtennénk. Mindkettő érvényes és elfogadható. Azonban számtalan példát látunk arra, amikor a nem tökéletes képből akar valaki szoftverrel kihozni valami érdemlegeset, ezzel e két út között pilinckázik. Ilyenkor készülnek azok a munkák, amelyek bár tetszetősek, de a munkafolyamat által a hitelességüket és ezzel az erejüket vesztik el. A képnek, akár az első, akár a második utat választja az alkotó, már az exponálás előtt fejben kész kell lennie. Így válik eszközzé a photoshop és nem céllá, magyarán a szoftver csak arra jó, hogy segítsen az álom megvalósításában, ő helyetted nem fog tudni álmodni. Rossz képből ha csak szoftvereket használunk, újabb rossz képet hozunk létre. Nem a fotó mondja meg, hogy mit akarj, hanem te neked kell tudnod ezt, hogy a gyeplőt ne engedd ki a kezedből. Arra szeretnénk ösztönözni, hogy - miképp az árnyékok esetében is - adj időt magadnak a témában elmélyülni és amikor kész a belső kép, azt öntsd formába. Ezt a leckét pedig ismételd meg, ezeknek figyelembevételével. (hegyi-szőke)

Shocka Zooloo
A mozgás házifeladat keretében egy koncertfotóval jelentkezem. A képen T.M. Stevens alias Shocka Zooloo basszusgitáros látható.

Kedves Henrik, mindig meg tudsz lepni minket, amikor már azt gondolnánk, hogy no, Henrik a tereket, struktúrákat szereti, jön egy erős portré cáfolni az elgondolást. Ez jó. Egy visszatérő motívum a munkáidban, hogy azoknak a képhatáron kívül is leszabsz a térből egy behatárolható formát, jelen esetben a feketével, magyarán képkeretet is gyártasz. Ezt én elhagynám, részben azért, mert bár egy valós térben megjelenő alkotásnál a kép kerete és paszpartuja is fontos, hogy miképp határolod le a közlést, de ez elektronikusan csak olyan, mintha az lenne, ezáltal az imitáció által gyengíti a kép erejét. Másképp fogalmazva egy elektronikusan megjelenített képnél nem különíthető el a képi információ és a keret, mert mindkettő ugyanazokkal a pixelekkel, struktúrákkal dolgozik, ezért nem érzékelhető, hogy mi a kép része és mi a díszítés. Enélkül is működik a dolog. Más a helyzet Gergely Gabinál, ahol a polaroid papírkerete szkennelés után is megőrzi jellegét, és utal a technikára, vagyis nem mímeli, utánozza a keretet, hanem valósan megjeleníti azt.
   A képről szólva szinte tökéletes a kompozíció és jó a dinamikája is, várjuk a szereplő visszafordulását, ezért a szemlélő folyamatos kommunikációban van a képpel. Akció közben nehéz egyben komponálni is, ezért csak zárójeles hiány a basszeros nyakában lógó pass, és egyebek hiánya, vágása, igazán tökéletes ezekkel együtt lenne, mert akkor a szemünk nem akarna túlfutni a képhatáron, nem akadna meg azon. (szőke)
értékelés:

Aszály

Kedves Feri, azt kell, hogy mondjuk neked, hogy aki olyan képeket tud készíteni, amiket itt lejjebb láttunk, annak oda kell figyelnie már minden apró részletre. Lassan háromszoros kiskondás vagy, ezért is nálad már indokolt, hogy szigorúbbak legyünk a disznók osztásával. Ez a kép egy nagyon szép megfigyeléssel indít. A növény grafikai rajzolata jó alap. De a megfogalmazásnál neked kell arra figyelned, hogy ezt a formai játékot csorbítás nélkül mutasd meg nekünk. Szép a virágzat is, de igazán a drámai sűrítés az elszáradt leveleknél van. Ezt te egy világos háttér előtt mutatod, ez a háttér egy átmenettel jelentkezik a sötétből a világosabb tónusok felé, és te a választásod során úgy döntöttél, hogy a virág kapja a sötét részt és a száraz levél a világosat. Ezt a döntést nem érezzük indokoltnak, mert így a figyelem a virágon erősebb, holott az kevésbé fontos, csak kiegészítő szerepe van, míg a levelek drámáját a háttérből ki kellett volna emelned. A gép és a döntés exponáláskor a te kezedben van, egy kis elmozgással máris megfordíthattad volna ezt az arányt, és úgy egy erős közlést kaptunk volna. Ha egy kávé mellett ülnénk a Katica büfében, azt mondanánk, hogy a virág minket nem érdekel igazán, az csak a kompozíció miatt szükséges. (szőke)
értékelés:

Meglepetésként Szentes város fúvószenekara eljött az Ősök Házába, hogy Andrásnak zenéljen egyet. Én meg fotóztam.:)

A nap tollából

Ilyet rajzolt nekem az asztalomra.

Sokat hezitáltunk ezen a képen, valószínű azért, mert ez a fajta csendélet megközelítés mindkettőnket nagyon is inspirál. Mégis, az a fajta költészet, az az izgalom, amely a beeső fény és a tárgyak által kirajzolt árnyék ritmusokat mutatja, azt valamilyen módon, még ha felső gépállásban, tehát fölülnézetből is, visszahúzza, racionalizálja, hogy látjuk hogy mik azok a tárgyak, amelyekből ez a kompozíció építkezik. Tehát lehet, hogy ennek az egésznek a bája, érzékisége, erotikája még erősebb tudna lenni, ha a reális eszköz nem látszana a képen. Esetleg a trükk eszközét eltüntetnék, még varázslatosabb lenne ennek a játéka. Tehát ez egy izgalmas út, de ha időd engedi, akkor próbálkozz ezzel a komponálási móddal másképp, úgy talán, hogy csak a papírlap látszik. Mi van, hogyha a papírlap, mi van, hogyha álló a forma, ezzel jó lenne játszani, mert ez a gesztus erős, de ez így csak gesztus marad. (szőke)
értékelés:

első lecke

Kedves Róbert, üdvözlünk az Estiskola tanulói között. Az átgondoltság és komponáltság több ponton is érzékelhető a képen, az egyik, hogy a fej, a koponya íve pontosan a jobb felső saroknál fut ki, vagy például a kis fényképezőgép oldala a képhatárral párhuzamost mutat. Ettől egy nagyon érdekes ritmus jön létre, ami a kézre viszi a figyelmet, mondhatni az összes drámaiságot ez a kéz mutatja és a háttér homogenitása nagyon szépen rajzolja ki a formákat. Nagyon örülünk ennek, mint első bemutatkozás, (talán ha a technikád engedi, és van lehetőséged a fókuszt variálni, akkor valahol a képen lehetne éles síkot is találni) várjuk a többi munkád. (szőke)
értékelés:

Metro
Metro

A nyolcadik leckém... Polaroid, a színeket nem manipuláltam. :-)

Ez is egy olyan technika, amit a fotóművészetben sok helyütt használnak, ezek a kis csíkok, ahogy a lámpák elhúzódnak, az idő, a hosszú expozíció miatt, nagyvárosokat szoktak így ábrázolni, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, kompozíciójában az első képnél ezek a csíkok, fordulások nagyon jól illeszkednek, az alsó képnél viszont kellett volna még azt a kamerát csavarni jobbra, hogy az elsüvítő metró végét is láthassuk. (szőke)
értékelés:

Mozgás
A képek szerdán este készültek a Deák téren a Gödör klub tetején lévő "tavon", ahol is egy performance előadásba botlottunk Emesével és barátomtomival... Technika: agyaggalamblövészet, :) mer más nem van... nemtom kik voltak, de köszönet a művészeknek a bő félórás pancsolásért az nagyhidegben... volt zenekar is meg minden.

Egy héttel ezelőtt bementem a Tilos rádióba, előttem is van egy műsor, ahogy utánam is vannak műsorok, az előttem levő csapattal mindig azonosan váltjuk egymást és épp jöttek ki, én mentem be és azok a kis tárgyak ott voltak, amiket műsor közben fölhasználtak, így kacsintós jézuskát láttam, kiderült, hogy a Vatikánban lehet kapni ilyen hűtőmágnesként, meg mint ami volt régen, hogy Angela Davis mozgatta a fejét, ilyenekből egy egész csokorral, nagyon aranyosak voltak ezek a képek és nem tudom, hogy miért mondtam el ezt így, mint impulzust... Részben ilyen klerikális vonalat érzek a képen, mint egy ilyen villanást, vagy megvilágosodást, ettől függetlenül amit elmondtam bár zavarosnak tűnik, a kép nagyon szimpatikus. Talán annyit megpróbáltam volna, hogy a kép jobb oldalán lévő hosszú sáv, ami az emberi alak mögött van, azt vagy levágtam volna, és áthelyeztem volna a figura elé, hiszen a kézmozdulatokban, mint egy Csontváry képnél, azt érezzük, hogy bal felé nyit mindenfajta szikrázás és robbanás ellenére, bal felé nyitott. Zsolt miközben erről beszéltem, mesél nekem, hogy ő egy negatív figurát is lát, mint a Petőfi kötet elején a szobor, nekem ezt látnom kéne, de én a Tilos történettel voltam elfoglalva, szóval ebből is látszik, hogy őt is megérintette a fotód és nagyon asszociatív munkát látunk. Ez a kép tehát három disznós, a sorozat is kap egyet, mert dolgoztál vele. (szőke)
értékelés:

Lólépés

Hát engem mindenki ostorral fog verni valószínűleg, de ezt a képet meg azért szeretem, mert a clown, a commedia dell' arte, a varázslat, a tér elmozgása és Ági belső, szürreális egója, az ő arcán, szemén keresztül látható az elmosódott világ, ez nekem annyira egyértelmű és jónak tartom a cím kiválasztást is, miközben Ági kiscipőjét látjuk itt és a lovacskát, ami Taliándörögdön vette őt a hátára, Ági kis térdét, combocskáját. Amúgy, ha nem tudnánk, hogy a formavilág mit idéz, ha kicsit hunyorítanék, akkor azt mondanám, hogy itt is a perspektívával foglalkozunk, másrészt egy olyan expresszív folthatás rendszerrel, aminek nem a tér, hanem a ritmika a lényege. (szőke)
értékelés:

negyedik lecke

[jwplayer|config=radioplayer|file=/sites/default/files/07/09/szokegergely070925_2.mp3]

Kedves Gabriella, Zsolt elkezdte beírni az értékelést, de végülis úgy döntött, hogy ezt hallanod kell. Szóba kerül Moholy-Nagy, Robert Mapplethorpe is... (ezt csak azért, hogy Jóska linkelhesse majd az estiklopédiát.) Nagyon szép, drámai kép, nagyon szép csendekkel. (szőke)
értékelés:

A 8-as leckéhez készült volna egy szép galambröpte, de csak ennyire futotta. A majdnem ellenfénytől lett ilyen, majdnem árnyjáték.

Kedves Lacipapa, előszöris szeretnélek megerősíteni, hogy jó az irány, amerre mozogsz, de több önbizalom is kellene hozzá. Mit értek ez alatt és hogy lehet ezt egyszerűbben megfogalmazni? Ez a kis etűd kettő darab feliratot is tartalmaz és ezek meg szeretnék erősíteni azt az üzenetet, amely önirónában, játékban a madár, az alkotó kommunikációjából és heroikus küzdelméből adódik. Én meg azt mondom, hogy önmagában is megél mindaz, amit látunk, nem kell még jobban aláhúzni, emiatt, hogy ezek a szövegek ott vannak, azt a fajta báját a dolognak, ami van, azt gyengíti, durvábbá teszi. Érthető ez enélkül is. Még egy fontos dolog. Valami konyhából szólhat ez a hang, ahol serceg a zsír, vagy a fürdőkádban állhat az alkotó és folyamatosan a melegvíz csapkolódzik a háttérben - jó, legyünk őszinték, mert magunk között vagyunk, érdemes arra odafigyelni, hogy milyen mikrofonnal hogyan dolgozunk, mert nagyon zajos az a hangfelvétel, amit használsz, nagyon félénken, halkan beszélsz, miközben a dialóg fontos lenne. (szőke) értékelés:

"Vaku, hátsó rekeszre." Kinyílik a zár, rögzíti a látott képet, s mielőtt bezáródna, a vaku villan egyet. Ez a villanás a CCD-ben "felülírja" a sötét részeket, így a mozgató csak a "végponton" látszik. adatok: rekesz: F5 záridő: 0,5 mp fénymérés: mátrix expozíciós kompenzáció: -1 fényérték (a lehető legkevesebb kiégés végett)

Kedves Tamás, elemzés filmmel válaszolunk, nem szeretnénk sokat dumálni erről a majdnem három disznós képről. Nézzétek a filmet. (szőke) értékelés: