Feladatmegoldás

Tekintet

Imádom a Low key-t, főként modell fotózom ebben a stílusban, de az állatokat így megmutatni igazán különleges eredményezhet! Ennél a fotónál egy kis darab párizsi előidézi a cicus érdeklődő tekintetét :)
1 vaku + ernyő
iso 100
1/160
f8

Nagyon szuggesztív macskaportré ez, gratulálok hozzá, szerethető. Néhány megjegyzés, ami segíthet. Az egyik, hogy most a cica felfelé néz, arra kéne tér. Ha négyzetes lenne, ez jobban kijönne. A másik, hogy a mellére picivel több fény került, gondolom a bundája is világosabb ott, ezt egy fényértékkel visszább lehetne venni. Aztán a hátának görbülete egész enyhén jelen van, ezt vagy jobban ki kéne hozni, vagy visszamaszkolni sötétbe, most a kettő között vagyunk. És a legnehezebb téma jön. Ne írjunk a képre. Nem véd semmitől. De képalkotó elemmé válik, elviszi a figyelmet. Oké, szép az aláírásod. De ezt tartogassuk arra, ha a printet kell aláírni majd. Elektronikusan a legszebb írás is belezavar a képbe. És mivel egy pillanat alatt törölhető, így a lopástól se véd. De mindent egybevetve egy jó képet kaptunk, köszönet, várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

én

Gondoltam rólam is készülhetne egy "munkás" kép, így állványról késleltetéssel készítettem, ki ne maradjak a sorból .:)

Szia Erika, üdv a téren, elnézést a késésért, nagy sok meló volt itt, de igyekszem pótolni. Szóval ez egy profi alapot mutató kép. És így nem elemezhetem máshogy, ha a szintet valaki megugorja, ott már más szempontok lesznek érvényesek. Mondom, ami engem zavar: egyrészt azt te tudod, mennyire vagy barna, mert most ez a színvilág bár meleg és szerethető is, de nincs benne kockázat, nincs benne elég élet, dinamika. A másik, hogy mintha megszaladt volna a retus, főleg az arcon és a dekoltázson, természetesebb lenne, ha picit kevesebb lenne a lágyítás, a tónuskorrekció. És a nyaknál a ruha és a vállszíj együtt már sok gyűrődést ad. Jó kiindulás a dekoltázsban megjelenő pink. ha ez valahol még visszaköszönne a képen, az jó lenne. Szóval összességében profi munka, de ki kellene mozogd magad a komfortból. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Lilla és a malackák

A másfél éves elmaradhatatlan tartozékai a malacok és a küblik. A ruha style engem "dicsér".

Kurva nehéz gyereket fotózni, főleg, ha az emberek van kéznél saját gyerek. Könnyebb azoknak, akiknek nincs köze az adott gyerekhez, mert észrevesznek olyat, amit a szülői szem nem. Ilyen a nyálfolyás. Akármennyire akármi van a képen, ez kivisz a hangulatból. Erre figyelni kell, nyál, kajamaradék, meg egyéb izék, szóval ezek nem fotóképes dolgok. A jobbra kilógó láb meg vagy lenne meg teljesen, vagy térdnél kábé vágni, határozottan. Amúgy a hangulat és a tárgyak, a színek jók. (hegyi)

Fagyos reggeli horgásztó

Egy fagyos reggel nem tudtam aludni, fogtam a gépt és napfelkelte elött kimentem a közeli horgásztóhoz. Nagyon megtetszett ez a kompozíció.Nyugalom áradt belőle. Kora reggel, hideg van, sehol senki, csak én és ez a látvány.

Péter, erre nem tudok mit mondani mást, mint hogy szép, hangulatos, jól van fotózva, szóval nincs mibe belekössek, minden rendben. Na jó, ha én csinálom, lejjebb megyek, még kevesebb ég és több előtér, de ez már annyira egyéni ízlés kérdése, hogy igazából lényegtelen. (hegyi)
értékelés:

Az előző filmben bemutatott lámpákból, LED világításból és derítőlapokból sorsoltunk a studioeszkozok.hu és a Látszótér Alapítvány jóvoltából.

A nyertesek:
Závoczky Sándor (kisebbik derítőlap)
Zalkodi Ádám (nagyobbik derítőlap)
Mészáros István (LED lámpa)
Répási László (softbox)
Sáfrány Levente (softbox)
Marcincin Péter (Balla Demeter: A Titanic képei könyv)

Gratulálunk mindenkinek, azoknak is, akik most nem nyertek, szuper képeket küldtetek, hamarosan jönnek rájuk az elemzések is. Kérjük a nyerteseket, hogy a videó alatt kommentben jelentkezzenek, hogy megbeszélhessük, hol és hogyan veszik át a nyereményüket.

Találkozunk az Építészpincében (Budapest, VIII. ker. Ötpacsirta u. 2.) 2018. március 23-án péntek este 7-től!

A kávé tejszíne

Megmondom őszintén, ez egy régebbi képem, de azt hiszem mindenkinek van "egy pár" önarcképe, ami ott lapul a sok kép között. Ezzel azt akartam mondani, hogy bár régen készült, ez úgy sikerült, ahogy a képzeletemben álmodok meg egy képet. Egy unalmas délután/este készült talán őszi, hidegebb időben a szobámban. Lámpa alá beálltam, ami ahogy a képen látszik nagy része a fénynek rám esett, az arcomat is a fény felé fordítottam, hogy az látható legyen a képen. Majd utómunkaként, egy snassz de annál inkább erre a képre illő szépiát raktam. Néztem sokáig a képet, milyen nevet lehetne adni, de az arcom nem túl kifejező, legalábbis önmagamat nézve nem jut eszembe túl sok érzelem, de ez szubjektív. Azért adtam ezt a nevet, mert a kép egyfajta lágyságot, finomságot sugall, ahogy a kávén a tejszínhab is ezt jelképezi.

Üdv a Téren, elnézést, hogy jócskán késtem az elemzéssel, igyekszem. Megértem, amit írsz, az ember amikor az érzések túlcsordulnak benne, azt szeretné mind átadni, és az asszociációs dolgok fontosak a fotográfiában, úgyhogy én bátorítalak, hogy menj ezen az úton tovább. Az, hogy ez most nem adja át a kávét, nem baj, mert senki se születik úgy, hogy egyből bejön a gondolathoz a forma is. Azért nem elemzem le most ezt, mert mondhatnám, hogy a barnítás nem jó dolog, modoros, meg hogy picit túl vagy világítva a csúcsfényekben, de igazából ez most mindegy, mert a gesztus izgalmas, és megragad. Folytasd kérlek. (hegyi)
értékelés:

Oriental Valentine

A LEGO vagy úgy általában a játék fotográfia, ne tévesszen meg senkit a téma, nem egyszerű kategória és bevallom, mint kezdő fotós sokszor beletörik a bicskám. Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, hogy a dolgok néha nem sorban jönnek. Tehát fejlődök én is a képeimmel együtt. A LEGO fotóknak két nagy csoportja van. Az egyik amikor csak a képed van és a háttérrel vagy fényekkel próbálod elérni, hogy a játékok minél "élőbbek" legyenek, a másik pedig mikor ugyanezt fotómanipulációval éred el utólag. Nem mondom, hogy nem csípek bele néha az utóbbiba, de leginkább az iméntire törekszem. Nyilván a fotós eszközök mellett sok LEGO-ra is szükség van, hogy ezt a dolgot változatosan művelhessük, de szerencsére nekem sok van. :D A konkrét kép valentin napra készült. Oldalról kaptak fényt a figurák állandó fénnyel, a másik oldalról egy kis derítéssel (sima fehér lap). A háttér bokeh labdáit egy karácsonyi égősor biztosította. A LEGO fotóimhoz legtöbbször, így itt is, az Olympus 60mm Macroját használom (120mm ekvivalens).

Irigyellek a legókért, én most kaptam egy távirányíthatós lánctalpast. Az elejére egy tanács, amit vagy megfogadsz, vagy nem: ha lehet, minél kevesebbet manipulálj. Ott lehet bemenni az erdőbe, ráadásul a fotós technikád se segíti, jobb, ha valósan megcsinálsz dolgokat. A kép jó, a terrorista szerelme a kínai lánnyal. Én azért még a környezettel dolgoztam volna, és javaslom is, hogy legyenek tárgyak, kis virágok, vagy levél vagy bármi, ami a hangulatot még fokozza és a teret is betölti, mert a fények bár jók most, de nem elég, a teret, a hangulatot is érzékeltetni kell. Jó, tudom, melós. De megéri. Várom a folytatást, bíztatásképp minden fenti duma ellenére megvan a 3 csillag! (hegyi)
értékelés:

Erderi házikó

Egy az otthonomhoz közeli dél somogyi erdőben készült a kép. Szeretem ezt a helyet, évekkel ezelőtt jártam már itt a házikónál egyszer, és most sikerült egy szerintem jó képet összehozni. Felszerelés: Nikon D3, 18 mm, 1/80 s, iso 200, F5. Kézből készült maga a fotó.