Feladatmegoldás

bocs

a szám végére lehet, megértem

Ez egy kellően flegma és pimasz kép, benne van minden, ami fontos lehet számodra, és ez át is jön a nézőnek. Jó a dekomponálás is, nekem ez működik. Javaslat, hogy egy kis kontrasztemeléssel vagy a világos tónusok helyrehúzásával a dolog még jobb lehetne attól, hogy nem lenne rajta ez a szürke fátyol. Érdemes kipróbálnod. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Fényérzékeny

Na, ez valahogy inkább nekem való, és igen, nyilván a felismerhetőség mértékkel adagolt jelenléte okán. Lehetne vacakolni, hogy lenn miért ennyi, de nem teszem, ez jó és ennyi. (hegyi)
értékelés:

Egy óra múlva kel a nap

Jó ez az arany és kék ügy, van hangulata. Ha picit valamivel derítenél a mosatlanra is, vagy nem tudom, mi lehet balra, akkor még jobb lenne - ha meg nem akarod, akkor viszont akár négyzetesre vágható is lett volna, mert így most csak kimozgat a középpontból, de nem tud érdemben a jelenethez hozzáadni. (hegyi)
értékelés:

Bajkonur

Gondolom, valami üveg vagy fém felületen láttad meg a tükröződést, de ez mindegy is, a kép jó, kifejező, van benne bajkon úr is, valóban, de mint önportré is jól üzemel, tetszik. (hegyi)
értékelés:

Hajnalka

Tudom, hogy ez az én fogyatékosságom, de nekem ez a kép nem adja ki azt, hogy ne akarjam megérteni, csak élvezni a forma játékát. És még meg se tudom mondani jól, hogy miért. Talán a kivágás is zavar, hogy ennyire szűk oldalról, nem tudom. (hegyi)

Királynő

Fantasztikus a macsek, tényleg főúri, vagy főasszonyi, ahogy figyel a maga nyugalmából. Két megjegyzés az utómunkához. Egyrészt az a fal, vagy ajtó, ami balra van, sok, szelektíve vissza kéne belőle venni valamennyit. A cica háta és végződése pedig nagyon beleolvad a háttérbe, ott meg tónusban előrébb kéne hozni valamennyivel. Azért mondom ilyen határozottan, hogy az utómunkával kell ilyen esetben dolgozni, mert ott és akkor nyilván az ő türelme sem végtelen, hogy a világítást korrigáld, de ezt a képfeldolgozó szoftveredben meg tudod tenni, és érdemes is még vesződni egy picit vele, mert a kép mindemellett jó. (hegyi)
értékelés:

Egy kis finomság

Szívesen leírnám a receptjét, de a barátom mindig csak érzésből főz, nem recept alapján, így hát ez örökké titok marad, hogy hogyan is készül :) Mellesleg fantasztikusan finom volt. :)

Örülök annak, hogy visszatértél és remélem, hogy lesz folytatás is. Az ételfotó olyan, mint az étel recept. Nem mindig tudja az ember pontosan, hogy is jutott a végeredményig, de a kész kép, mint a vacsora, lehet finom. Csak az a helyzet, hogy míg az ember otthon főzve nagyon toleráns, hiszen aki főz neki, az a kedvében akar járni, tehát nem kritizálunk, addig egy étteremben nap nap után újra meg kell történnie a csodának, egy adott ételt ugyanúgy meg kell tudni ismételni másnap is. Miért mondom ezt? Mert ennél a képnél hoztál egy döntést, hogy elforgatod a valóságot, ezzel sokszor élnek a kajafotóknál, mert így új belső történet állhat elő, de ezt nem lehet mindig alkalmazni. Értem, hogy a szentségtörésben van humor és én is belekomponáltam volna, de az étel kupacának nem szabad emiatt ennyire szélre sodródnia, mert a néző attól fog tartani, hogy kiborul az egész, és ez ellentétben van azzal, hogy az étkezés alapvetően meghitt és relaxált helyzet. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Pörögj tovább!

Én nem tudom, mi ez, formai játéknak megteszi, de leginkább technikai gyakorlat okán fontos, hogy elkészült, hiszen a mozgást, a zoomolást és egyebeket ki kell gyakorolni. Majd legközelebb talán több mankót adsz a nézőnek, hogy tudjon mibe kapaszkodni. (hegyi)

A 33. HetiHegyi adásában a téli fotózásról esik szó, a felszerelésről, az öltözékről, a témákról, mire figyelj, és mikor fogsz igazán seggre esni. Kérdéseket, észrevételeket továbbra is várok a kommenteknél. És boldog mikulást!

Fél nyolckor Zoli megérkezikVirágültetésRüszü viccelA tejespohár pillanatNem sikerült, Kálmán megúszta

Életképek a Metró Kőér utcai telephelyéről a nyolcvanas évekből Zoli bácsival, Kálmánnal, Sanyival és Rüszüvel.

A 32. HetiHegyiben a karácsonyi bevásárlásról esik szó, hogyan és mivel érdemes bővíteni a felszerelést, mire érdemes figyelni vásárláskor, mit hozzon a jézuska. Ha eladó fotós holmid van, vagy olcsóbban szeretnél használt felszerelést vásárolni, a film alatti kommentbe tedd be a leírást, árat, elérhetőséged a kérdésekhez, a bővebb információkhoz - ha képet szeretnél csatolni, töltsd fel az oldalra, a pedellus majd hozzácsatolja a hozzászólásodhoz. A Látszótér nem bonyolít üzletet, ez csak egy lehetőség tagjainknak, hogy saját felszerelésüket bővíthessék, a megunt dolgaikat átadhassák másnak.

hotel

Két lépés a járdaszigetre, és a kép tökéletes lenne. Ugyanis a rendőrlámpa a szélen nem kell, és az se biztos, hogy kell, hogy balra az utcával új teret, új irányt nyiss, mert ez elviszi a figyelmet a hotelről. Az egyszerűsítés sokszor erénnyé válik egy képnél, a néző számára konkretizál, értelmez, ha amit csak lehet, a nem fontos dolgokból lehagyunk. Itt a hotel és az autók fényei kellene hogy domináljanak. (hegyi)
értékelés:

Vizsgálgatom még magamat...

Nos, itt több dolgot nem értek János, és segítened kell, hogy mi miért lett így, mert én nem találom a magyarázatát. Az egyik a tónus. Miért kell az alján a feketéket elveszteni, miért állunk meg a sötétszürkében, mi ennek a tónusterjedelem törésnek a lényege vagy értelme? Azt tudom, van ilyesmi divat, telefonos appok filterei között is, de hogy minek, nem értem. A fád, fáradt érzetet ez csak imitálja. A másik a képarány. Én szeretem a fekvőt, és mondom is mindig, hogy a portréhoz nekem sokszor fontos az a plusz, ami ettől a formától adódik a környezetből, de itt nincs ilyen. Csak a szűk tér fenn és lenn, és ehhez képest az indokolatlan tágság oldalt. A harmadik a fények kérdése. Nem nagyon előnyös az, hogy alulról adsz fényt, túlhangsúlyozol vele olyan részleteket, amik kivisznek az együttérzésből, vagy máshogy mondva a szerethetőségből, és ami marad, az eléggé állatiasan kopog, ijesztő, és ezt a fentről jövő fény nem egyensúlyozza. Fordított aránnyal a dolog jobb lenne, fentről több, lentről kevesebb fény. Kérek ismétlést. (hegyi)

A 31. HetiHegyi utómunka sorozatában ma a perspektíva korrekciójáról, a párhuzamosokról, függőlegesekről és vízszintesekről esik szó. Három képpel dolgozunk, kétféle metódust bemutatva arra, hogyan lehet az exponálásnál elkövetett hibákat, a kamera nézőpontjából adódó torzításokat korrigálni. Nagyítsd teljes képernyőre, várom erősen a visszajelzéseket, kérdéseket, témajavaslatokat kommentben.

52/19 Minta

Sajnálom, hogy lehagytad a földet, a talajt vagy a házakat, szóval a viszonyítási pontot, a lehetőséget, mert ez igazán akkor lenne izgalmas, ha ez a fajta mintázat kapna valami horgonyt, ami által épp a valóság megjelenésével lehetne hatásos ez a megfigyelés. Így is megvan a minta, persze, de ahhoz, hogy ez időtálló és egyedi legyen, kellene a fent leírt viszonyrendszer is, mert enélkül ez csak egy felhőkép, ami lehet, hogy a cumulusokért rajongóknak izgalmas, de a civileknek ez csak egy szép felhőkép, amiből azért elég sokat találni. (hegyi)
értékelés: