Feladatmegoldás

Alkonyodik

Feri, ez szép, nyugalmas, de van benne kis dráma is, a por vagy pára is jó, szóval na, nem tudok ennél többet mondani, három csillag. (hegyi)
értékelés:

A 30. HetiHegyi az utómunka sorozat 4. része, amelyben a retusálással, hibajavítással foglalkozunk. Hogyan lehet ecsettel és pipettával, vagy a PS javító eszközével kipontozni a hibákat, legyen szó az analóg karcairól, vagy az emulzióba ragadt porról, de akár a portré modell pattanásairól és bőrhibáiról. Ilyen volt, ilyen lett három mintakép segítségével. Nagyítsd teljes képernyőre, várjuk a visszajelzéseket, kérdéseket, témajavaslatokat kommentben.

moolight challengemoolight challengemoolight challenge

25 km, éjszaka. Több mint 700 résztvevő.

Nehéz dilemma, hogy amikor benne vagyunk egy szituációban, mint ez, akkor örüljünk a létezésnek és hogy kibírjuk, meg persze a társaság is, minden, vagy fotózzunk is, azaz dokumentáljunk. A kettő között laknak az emlékképek. Ugyanis ez a sztori tök izgalmas lehet, és ebből kapunk is ízelítőt, az első kép nagyon ígéretes, de a történet nincs végigmesélve és nincs dinamizálva. Nincs igazán eleje, mert nem indulunk el valahonnan és nincs vége, nem érkezünk meg sehova, közben nem ismerünk meg arcokat, nincs léptékváltás és így az egész nagyon távol marad, a nézőnek meg az irigység jut, hogy de jó lett volna látni, ott lenni, de igazán ez se tud annyira erős lenni, mert hogy nem tudjuk mit és hol, kikkel és hogyan. Ez melós, én tudom. De ez az etűd lényege. Csak annyiban más a riporthoz képest, hogy líraibb, több elrugaszkodott megoldást enged meg és több asszociációt, kevéssé kell tényszerűnek maradni, de sztori az kell. (hegyi)
értékelés:

Csend

Remélem, nincs kétséged afelől, hogy azért megyek bele mélyebben a kérdésekbe, amit a képeid felvetnek, mint problémát, mert segíteni akarok és nem azért, hogy elvegyem a kedved, sőt. Azt nem tudom, mit szerettél volna mesélni ezzel, de az biztos, hogy akármi is volt a cél, ez a kép így nem jó. Több irány is lenne, bármelyik választható, és remélem, fogsz ezzel dolgozni és ismételsz. Az egyik lehetőség, hogy a teljes testet mutatod innen, ahonnan most nézzük, megfelelő képaránnyal, nem panorámában persze. Itt aztán megint két út van, bevállalod aktban, vagy ha nagyon nem megy, akkor keresel egy lepedőt, takarod a testet, de az biztos, hogy így csonkolva rossz. A másik irány, hogy változtatsz a kamera helyzetén, vagy elviszed láb felé, vagy fej fölé irányba, tehát elmozgatod, elforgatod és perspektívát adsz ezzel a testnek. Mindegy, te tudod melyik áll közelebb ahhoz, amit mondani akartál, de valami kéne ezzel kezdeni. (hegyi)

Sziluett, vörös és fekete színekben

Feri, én ezt így nem értem. A lágyság miatt a forma kevéssé jön át, de ez nem lenne baj, ha a modelled látnám, nem csak a körvonalát, bal felső sarokban van valami eltérés, gondolom ez valami üveg, vagy golyó lehet, de így ebben a fényben ennyi világítással ez nem adja most át, amit mondani akarsz vele. Lehet ezt ismételni? (hegyi)

A 29. HetiHegyi az utómunka sorozat harmadik része, amelyben a tónusokkal, szintekkel, szelektív kijelöléssel és a kijelölt területeken való tónusrenddel, beállításokkal és módosításokkal foglalkozunk. Hogyan állítjuk be a fekete és fehér szinteket, az árnyalatterjedelmet, mit jelent a maszkolás az analóg és a digitális utómunkánál, és miképp tudod a tónusviszonyokat rendezni és kiegyenlíteni a fotódon. Nagyítsd teljes képernyőre hogy jobban tudd követni a képernyőn látottakat. Várjuk a visszajelzéseket, kérdéseket kommentben, Ansel Adams zónarendszeréről Szilágyi Sándor könyvét a link alatt találod.

tényleg

Az érzések megvannak, de minden más pontosítandó lenne János, a vágás fura, a képszerkesztés is, most mint egy unicum reklám, fuldokolsz a vízben ettől, és talán érdemes lett volna vagy fejjel, vagy törzzsel felénk fordulni, tehát kimozgatni a dolgot valamennyire, mert így most nem egyértelmű azért, hogy ez az egész mit akar mesélni, és kinek. A személyességhez kéne még kontaktus a néződdel nekem. (hegyi)
értékelés:

A 28. HetiHegyi az utómunka sorozat második része, amiben az eszközöket mutatjuk be. Forgatás, vágás, kijelölés, retus és ezek beállításairól esik szó a műsorban. És bár a Photoshop CS6-os Mac-es verziójával készül a bemutatófilm, de az alapkészlet minden jobb képszerkesztőben megtalálható, tehát nem csak PS-t használóknak lehet érdekes a dolog. Érdemes teljes képernyőre nagyítani, mert az előző adáshoz képest is javítottunk a képminőségen. Továbbra is várjuk a visszajelzéseket kommentben.

Royal Mile, Edinburgh

Nagyon sok mindenbe nem tudok belekötni a kép kapcsán, megvan az életkép jellege, és az is jó, hogy lementél az ő szemvonalukra, de valahogy nekem azért nem igazán kiemelkedő a dolog, és ennek talán az lehet az oka, hogy annyira szűk a kép, hogy nem kapom meg azt az atmoszférát, ami őket körbevette, így nem tudok belehelyezkedni a szituációba, nem érzem, mi is volt, hol is volt, és így nincs viszonyításom. (hegyi)
értékelés:

száraz fa és moha

Ez egy igen szépen megoldott dolog, látod, itt amit a mozgással csinálsz, jól jön ki, szépek a tónusai is a víznek, a forma és a bemozdulás mértéke is tökéletes, úgyhogy ez három csillag. Úgy is, hogy nekem fenn kicsit kigyengül a dolog, mert a fák ott végig túl konkrétak maradtak, elviszik, megosztják a figyelmet. (hegyi)
értékelés:

hogyan

Amit az előző képhez írtam, valamelyest itt is igaz. Színpad, de nincs cselekvés, sem utalás rá, mi lehetett előtte, mi lehet utána, nem érzem, hogy a gesztusok valahonnan valahová tartanának. A tónus, a formák mind jók, tehát nem ezzel van problémám, hanem a kimondással. Ki kell mondani, mit akarok mutatni, hangosan magadnak. Ez segíthet. És egy ismétlés esetleg? (hegyi)

A 27. HetiHegyi az utómunkával foglalkozó sorozat első része, egyben a képernyőfelvevős technika tesztadása is. Ahhoz, hogy értelmezhető legyen, kérlek, teljes képernyőre tedd ki a videót a lejátszóban. Ebben a bevezető filmben a Photoshop szoftver használatát mutatom be, hogyan jutunk a nyers, RAW formátumtól a fekete-fehérre konvertált és módosított, tónuskorrigált képig. Igyekeztem a teljes folyamatot megmutatni, nyilván a későbbiekben ennél sokkal lassabb tempóban, részletesen fogunk haladni. Arra kérlek, mivel még nem csináltam ilyet, mondd el a véleményed, egyrészt arról, hogy képileg érthető és élvezhető-e így a minőség, másrészt hogy a magyarázás maga értelmesre sikerült-e, valamint arra nézvést is várok javaslatokat, milyen sorrendben, milyen lépéseket mutassak meg. A filmben említett Nik Collection ide kattintva szerezhető meg.

az egyik lemarad

Dénes, az a baj, hogy mindegyik mozgásos képeddel ugyanaz a problémám, és ennyi kép láttán már talán meg tudom fogalmazni, mi is a gond gyakorlatban. A mozgás olyan dolog, amit meg kell tervezni, ha fotóra akarjuk, hogy kerüljön. Ez azt jelenti, hogy elsőként kitaláljuk a helyszínt, a kompozíció alapjait, beállítjuk oda a kamerát, ahol jó helye van, és utána lemozogjuk azt, hogy minek is kéne történnie. Honnan indul, merre halad, hol ér véget. Ha ez nincs meg, akkor egy tömörülés lesz, egy foltfelhő, de nem lesz értelmezhető az irány. A másik, hogy amikor már ez is megvan, és fotóztunk pár fázis képet is, azaz megvannak a csúcspontok, akkor amikor a modell ott van épp, ahol szeretnénk, például rá lehet vakuzni, vagy valami megoldással több fénnyel úgymond ott rögzíteni egy fázist, de akár úgy is, hogy bizonyos helyeken megállítjuk a mozgást, hogy ott jobban "beégjen" a figura. Eadweard Muybridge munkásságát javaslom tanulmányozásra, ő volt, aki először igazolta azt fotóval, hogy a lónak vágtakor mind a négy lába a levegőben van. (hegyi)

Portré

Akkor ezt most felraktam fekete-fehérben is. Tudom, a keze. :(

Igen, hát ha lenn több lenne, nem lenne vele hiba, mert van kisugárzása a modellednek. Én azt mondom, hogy amíg nem rögzül be a komponálás, addig jó, ha az ember kicsit túltervezi a képkivágást, azaz hagy minden irányban valamivel többet, hogy legyen mód vágással korrigálni. Ettől még két csillag megvan! (hegyi)
értékelés: