Felvidéki napló

Ha érdekel a foci, csináld úgy, hogy szeressem, hogy érdekeljen engem is! (Hegyi)

Kötetlen baráti beszélgetés Hencidától Omegáig, és a kihagyhatatlan zárószámig.

Kundera a regényről, Hrabal és világa, döntéseink és mások megértése kusza, anyagszerűtlen gondolataim tükrében.

Ezzel a képpel üzenek azoknak, akik még nem ismernek, de fognak, ennyit ígérhetek. A többit a hétfői Felvidéki naplóban, erről lesz mit mesélni!

Már ott állt háttal a falnak, csípőre tett kézzel, mert a hónaljában duzzadó kelésektől nem bírta leereszteni a karját.
– Most aztán baszhatom – mormogta Aureliano Buendía ezredes. – Baszhatom az egészet: a végén jön ez a hat tökéletlen, és lepuffant, és nem lehet tenni semmit.
Ezt ismételgette olyan dühvel, hogy az már-már vallásos buzgalomnak tetszett, és Roque Carnicero kapitány meghatódott, mert azt hitte, hogy imádkozik. /Aureliano/

A párhuzamosok olyan egyenesek, amelyek soha nem találkoznak. Ha igen, akkor is csak a végtelenben.

Értékeljük-e a más sportágakban elért eredményeket? Tudunk-e biztatóan, elismerően szólni a szomszédhoz, baráthoz, ismerőshöz, amikor terveit sikeresen megvalósítja? Remélem, hogy az adás után legalább egy kicsit elgondolkodunk ezen!