Önportré arc nélkül

Annak nagyon örülök, hogy ezekkel a papírképekkel dolgozol, még akkor is, hogyha vannak itt azért verbális üzenetek, mert hát valahonnan el kell indulni. Nem lehet rögtön beledobni a kosárba a labdát, van amikor pattog a szélén. Itt most abszolút értem a vázlat jelzést. Én ezt egy nagyon izgalmas játéknak tartom, és fontos, hogy ilyen vázlatokat csináljunk, mert azzal tudjuk kipróbálni, hogy mit mutat az objektív, milyen fényviszonyok között hogyan fog ez megvalósulni, kellenek-e a színek, vagy nem, ha kellenek, akkor jó ellenpont-e ez a fáradt zöld szín a sárgához. Tehát ez mind-mind kérdés, és ezekre te magad keresed a választ, és ezekkel a képekkel tulajdonképpen ezt a választ adod meg magadnak. Úgyhogy én bátorítalak, hogy ilyeneket még küldhetsz. (hegyi)

Ebben az esetben ez a feladatmegjelölés nem egészen pontos. Jobban illene az Egész alakos önportré leckébe. Attól még nem önportré arc nélkül, hogy bemozdult a fejed. Ezt csak azért mondom, mert ha már leckébe küldünk - és én nagyon örülök neki, ha leckébe kerülnek a képek és nem csak a szabadgyakorlatba vannak bedobálva -, akkor ez legyen pontos. Ezt a légköri jelenséget vagy csillagászati történést ma már, ha jól olvasom a híreket, Magyarországon is lehet látni valamelyik hegységünkben, de azért északon ez sokkal gyakoribb. Örülök annak, hogy ilyen üzenetet is kapunk, bár hozzá teszem, nem az elsőt. Arról sem vagyok meggyőzve, hogy ez a legjobb lehetséges megoldás. Értem én, hogy ennél csak háttér a sarki fény és itt rólad szólna ez a történet, de nem értem, miért vagy összelapátolva a házzal, miért vannak ezek a formák így összekeverve. Esetlegesnek tartom ezt a megoldást. Inkább impulzív, semmint végiggondolt üzenet. Azt kell tisztáznod magadban még exponálás előtt, hogy mi legyen az a képi szerkezet, amit mutatni akarsz. Ha ez ennyire esetleges, hogy az égből túl sokat kapunk, de a derekad alatt nem sokkal már vágva van a kép és előterünk is alig maradt, akkor ez azért kelt zavart a néződben, mert ő ebben a formában próbálja értelmezni és elfogadni a képet, miközben a néző maga is érzi, hogy valami nincs rendben, valami nem a megszokott. Fel lehet rúgni bármilyen szabályt, de ha felrúgunk egy szabályt, annak valamilyen indokának kell lennie. És én most ennél a képnél nem érzem ezt az indokot. (hegyi)

Kedves Zora, köszöntünk a közösségünkben, végre elértem idáig az elemzéssel - ez egy alapvetően jó bemutatkozás, két dolog van, amit máshogy csinálnék. Az egyik a cipő. Ha az nincs, a dolog érthető és egyben van. De te nem a cipőt rajzolod, hanem egy fejet, mit keres az az asztalon? A másik a barnítás. Na ez az, amit viszont határozottan mondhatok, hogy a barnítás az egy imitáció, egy széptevés, hogy akkor most jó régies legyen, meleg - de ezt a képed meg tudja enélkül is adni. A cipővel lehet mit kezdeni, ha nagyon fontos, de a barnítást nem javaslom. Várom a munkáid! (hegyi)

Érdekes, mert erről a képről nekem valamiért a Társas játék című HBO-s sorozat jut eszembe, ott központi a bicaj, és a problémák egy része is eköré csoportosul. Van ritmusa, benne van a sebesség is, talán állóban még jobban benne lenne, de ez nem baj, így is tetszik, szóval ahogy az előbb írtam, várom a folytatást! (hegyi)

Kedves Barna, üdvözlünk a Látszótéren, nagyon örülök annak, hogy rátaláltál. Egy nagyon erős első képpel jelentkezel, nem csak azért mert macska van rajta, mert tudja mindenki, hogy nekem van négy, és aki macskát küld, az rossz ember nem lehet, ezt hiszik az emberek. Ez a kép nem csak ettől erős, bár a macska is nagyon artisztikus, ahogy fekszik. Én mint macskás, legalábbis így működöm, hogy meglát az ember egy ilyen szituációt, hogy ők hogyan tudnak pihenni, és ehhez elkezd keresni valami megoldást. Gyorsan kell dolgozni, mert ha felébred, akkor elkezd viselkedni, ami vagy azt jelenti, hogy beleharap az ember lábába, vagy azt, hogy mégjobban elkezdi kelletni magát, és akkor ez az egész grafikai helyzet megszűnik. Szóval jó ez a vasaló macska, abszolút tetszik, tulajdonképpen a Lánchíd oroszlánját is hasonlóképpen kezdték el csinálni. Köszönöm szépen, várom a folytatást. (hegyi)

Kedves Boglárka, egy képhármast kapunk, amiből kettő számomra jó ritmus és van íve is, és kapcsolódik is, de a harmadik az mintha visszakoztál volna, mintha megijedtél volna, és akkor legyen a hajam... de ha az első arc, a második láb, azaz kettőn van testrészlet, akkor a harmadiknál nincs egyensúly, ha ott csak egy hajzuhatag látható. Vagy ha haj, akkor nem kell a láb, akkor a fejhez és hajhoz kell találni egy harmadikat. Ami a képeket illeti, finomak, jól exponáltak, a keret sajna belevág a nagylábujjadba, de ez is korrigálható majd. Szóval összességében azt kell mondjam, hogy minden fenti dumám ellenére bátor képsor és azt is mondom, hogy ahogy ennyiből meg tudom ítélni, van szemed és érzékenységed is a fotózáshoz, ráadásul ami a legfontosabb, nyitottságod is. Hajrá, várom a folytatást! És ha van kedved, elgondolkodni a fentieken, akár lehetne ismételni is ezt. Ez egy kirakós, így kezeld. (hegyi)

Pista, jobbulást! Valamit félreértettél, amikor azt mondtam, hogy egy jó fotóért az ember bármire képes, ebbe az öncsonkítás nem tartozik szorosan bele. A kép ettől még jó lett, sőt, túlszárnyalja mesterét, van benne fájdalom, kis szégyen is, szemérmesség, tehát nem mint sztár kezeli a helyzetet, hanem úgy dokumentál, hogy közben az esztétikát se dobja sutba. Persze nem én lennék, ha nem tenném hozzá rögvest, hogy a jobb oldal egy kicsit sok, onnan fél ujjnyi vágható lenne, de most eltekintek az ismétléstől. (hegyi)