Önportré arc nélkül

Értem én, hogy ez egy hármas dolog, de ez így nekem nem elég jó. A kanapé frankó, a ruházat civil. Ez bajos. Ahogy az is, ahogy épp esetlegesen vágódik a test. Tudom, hogy ez nem egyszerű, de ezen még kellene molyolni, ugyanis a dolog most olyan, mintha előjátszottad volna rendezőként a szereplődnek, hogy majd ő mit csináljon kb. a kamera előtt, de hát itt te volnál a szereplő, ahhoz viszont ha nem szocio a téma, akkor kell, hogy te a ruháddal és jelenléteddel alkalmazkodj ahhoz a világhoz, amit megmutatsz. (hegyi)

Ez a poén, amit itt olvastam a hozzászólásokban, mert láttam, hogy már megfejtés is született, hogy mi az, amire gondolunk, hogy ez egy tökehagyott helyzet, nekem azért elég vékonyka. Maradjunk abban, hogy valószínű a gyaloglástól, meg a napsugárzás, ezeknek vannak olyan hatásai, amik az embernek az ítélőképességét befolyásolják, lehet, hogy téged kicsit megütött a nap, és ezért jött ez a poén. Ami a képet illeti, nekem ez most úgy nagyon sokat nem mond arról, hogy hol vagy, és mit csinálsz. Ha nem láttam volna eddig képeidet, akkor azt mondom, hogy köszöntünk a Látszótéren, kapsz 3 csillagot, aztán haladjunk, és hadd lássam már, hogy mire vagy képes, de hát, én most ezt visszalépésnek érzem, úgyhogy erre most hadd ne adjak semmit. (hegyi)

Ennek Csongi ismétlés a vége. És kérlek tedd meg, hogy ismételsz. Ha már, akkor már legyen kihozva belőle, amit lehet. Egyrészt a slaggal valamit kezdj, ha már ott van. Másrészt ne csonkold az ujjaid, ha már talp. A buborékok kifejezetten jók, a fényekkel még érdemes kísérletezni. Várom! (hegyi)

Talán érdemes lenne időt szakítani az önábrázolásra, hiszen az az önismeretről is szól, és az meg jól jön ha portrézni akar az ember, mert magunkkal kell elsőként is jóban lenni ahhoz, hogy az ábrázolás teljes palettáját kézben tarthassuk. A kép ötlete jó, de a kivitelezésnél mint az előző képeidnél is, a világítással van probléma. Ha nem mondod, ki nem találom, hogy mit látok. A nézőt nem csak bevinni kell az erdőbe, hogy nézelődjön a fák és madarak között, de ki is kell hozni, nem engedheted el a kezét. Kérek ismétlést. (hegyi)

Szilárd, sokáig várattál te is magadra úgy, ahogy Csongor is, és érdekes, hogy mind a ketten a kezetekkel kezdtek el valamit üzenni. Nekem ez most egy egészen erős kép. Megtaláltad a tónusrendben is, formailag is azt, ami fontos, ha nem is tökéletes az elhelyezése ennek az egésznek, mert talán egy kicsit felfelé a jobb felső sarok felé az egész kompozíciót eltolnám, de ettől függetlenül az üzenete jó. Abban nem vagyok biztos, hogy ha én lennék egy autószerelő tanítómester, akkor nem csapnék a kezedre, hogy fityiszt mutatsz az ujjaddal, mert aztán még valamilyen sérülés lesz, és utána meg megy a sírás-rívás az orvosi rendelőben. Ezt én ott nem csak ezért nem érzem indokoltnak, mert egy primér geg, hanem azért sem, mert ellene dolgozik annak, ami egyébként tökéletesen rendben lenne a szutykos kéznek, a köröm alatt összegyűlt olajnak, a kis szerszámnak, ennek a leterített rongynak, tehát minden más egyébként tökéletesen rendben lenne. Nekem ez már sok, a csúcsponton, úgymond a delelőn túlmutat, hogy bekerül egy ilyen fricska, hogy fityiszt mutatunk. Értem én, hogy az autónak mutatsz fityiszt, meg a kritikusoknak is, meg mindenki másnak is, mert te élvezed ám titkon azt, hogy egy viszonylag olcsón megvett autóból mit lehet kihozni. Valószínű, hogy kikapcsolódásnak se egy utolsó ez a helyzet, szóval várom én ennek a folytatását. Ettől függetlenül én erre megadom a 3 csillagot, mert erről még keveset beszéltünk, hogy egy-egy gesztusnak mekkora az élettartama, talán itt most annyit mondanék ehhez, hogy az időtállóság szempontjából nem mindegy az, hogy egy ilyen gesztus mennyire mutat primér üzenetet. Tehát én talán ezért nem gondolom azt, hogy ez jó irány lenne, hogyha ez a fityiszmutatás van, mert lehet, hogy mondjuk egy fél év múlva már nem ezt gondolod, és ez a pillanat rögzült. Úgyhogy ennyi az, amit én hozzátennék, de a 3 csillagos leckemegoldás megvan. Szeretném Szilárd, ha újból küldenél képeket, és szerintem ezzel nem csak én vagyok így, hanem a többi Látszóteres is. (hegyi)
értékelés:    

Készült egy másik változata az előző képnek. Ez egy teljesen más gesztust ad, ugyanakkor bár ez egy összeszedettebb, tömegelhelyezésében egyenesebb megoldás, mégis azt mondom neked, hogy a másik az én szívemhez közelebb álló kép. Azért, mert a másiknál a száddal van egy olyan gesztus, ami fontos, hogy nem csak a számba vettem egy virágot, és ez mennyire vicces, vagy szokatlan, szürreális, hanem ott ezen túlmutató gesztus is van, ami innen nekem hiányzik. Ettől függetlenül ez is egy 3 csillagos leckemegoldás, ezt is elfogadom, de a két képet összehasonlítva én azt a másikat használnám azzal a javítással, amit ott elmondtam.
   Szeretném felhívni a figyelmedet még valamire, és ezt mindenkinek elmondom. Itt van két olyan dolog, ami nem való a képre szerintem. Az egyik a keretezés. Ennek a gyászkeretes megoldásnak saját honlapon lehet szerepe, hogy például az ember eldönti, hogy milyen effekteket használ, és ahhoz úgymond következetesen ragaszkodik, és egyébként nálunk is van egy nagyon vékony keret a képek körül, ezért én nem tartom jónak, ha ezt még pluszban megerősítjük. Azért nem, mert amikor egy nyilvánosabb, vagy egy közösségi oldalra töltünk fel képeket, és ez most mindegy, hogy a Látszótér, vagy bármi más helyzet, akkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy ott van egy designer, aki kitalálta az oldalt, és nekünk ahhoz célszerű alkalmazkodni, mert a végén ez a dupla keretezés olyan furcsán fog hatni. Egyébként is azt gondolom a képek keretezéséről, hogy ezt a megjelenítésnél, mint honlap, lehet használni, mert az adhat egyfajta egységességet. Van egy szerepe is a honlapon annak, hogy az ember tesz egy hajszálvékony keretet, mégpedig az, hogy ne csússzanak össze a tónusok a hátérrel, hogy jól elhatárolható legyen, hogy hol ér véget a kép, és hol kezdődik a honlap, de ez egy technikai ügy, ami miatt az ember ezt használja. Képalkotó elemmé válva szerintem idegen, tehát paszpartuzásra, vagy annak imitálására ne használjuk.
   A másik a képre való névráírás. Semmit nem fog védeni arra nézve, hogy ne lopják el a képedet, ugyanis egy perc alatt le lehet róla szedni úgy, hogy senki nem mondja meg, hogy valaha ott volt, viszont szintén képalkotó elemmé válik. Ráadásul az ember egyből elkezdi kritizálni azt is, tehát nem csak a képet akarom befogadni, hanem azt mondom, hogy ehhez a képhez ez a fajta mű betűtípus, amivel azt akarnám imitálni, hogy mintha kézzel írtam volna rá, ez nekem nem illik hozzá. Természetesen ez felvet egy másik kérdést is, hogy szignáljuk-e a képeinket? Volt olyan időszak, amikor ez a szignálás elfogadott volt, hogy a képre úgymond ráírtak az alkotók, aztán van egy olyan iskola, ami azt mondja, hogy a képre nem írunk rá, hanem a kép alá, vagy hátoldalára írunk, tehát a szignálás mindenképpen fontos, mert az teszi az alkotó által elfogadottá a képet, tehát hogy ő ezt egy értékes kópiának tekinti. Ez viszont csak és kizárólag az analóg papír kópiánál igaz. Sehol máshol. Ennek a szerepe ugyanis a műtárgypiacon, és a kiállításnál van. Mondhatod azt, hogy el akarsz adni egy képet, akkor azt szignálod, mert annak úgy több az értéke, mint egy szignálatlan kópiának, mert azzal azt is bizonyítod, hogy azt te magad vállalod, és te készítetted. Ennek nincs létjogosultsága az elektronikus megjelenítésnél, csak ronda. (hegyi)
értékelés: