Önportré arc nélkül

Hogy konkrétan mi az, ami a látványt megtöri, azt nem tudom, nekem folyamatosan egy olyan érzetet ad, mintha valami lövésnek a roncsolódása, robbanás, vagy valami törés lenne a képen, a váll és a könyök között az előtérben. Van ennek az egésznek egy olyan üzenete ezáltal, hogy a valóságot úgy megközelíteni, hogy ezen az úton valamilyen akadályt, valamilyen roncsolást hozunk létre. Ha a személyes ábrázolást nézem, akkor azt mondom, hogy ez egy nagyon szép akt, még azt is mondhatnám, hogy ez egy táncos kép, nagyon szép ritmussal. Ugyanakkor életlenben van tartva, és valószínű, hogy ez a tükröződés miatt is van, de mindezzel együtt megint azt mondom, hogy egy olyan megmutatkozás, és ilyen értelemben az előző kép folytatása, amiben az ember úgymond kényszerűen leltároz, kényszerűen vet számot a helyzetével, a sorsával, az életével. Ebben ott van ez a kék tüll, a falon megjelenő kép részlete, és mindez kisodródik a szélre, mindez kihullik ebből a koordinátarendszerből, és a helyére bekerül maga ez a kép. Ha nem lenne ez az előtérben lévő, még egyszer mondom, nekem inkább a robbanáshoz hasonló jelzés, ami valószínű egyébként egy ventilátor lehet, de ebben a formában tulajdonképpen mindegy, hogy micsoda, ha nem lenne ez a takarás, akkor is izgalmas lehetne ez a kép. De ezzel együtt valósul meg valami olyan üzenet, aminek van egy másodlagos értelme, hogy a szembenézést nehezíti valami. A szemlélődést és a szembenézést akadályozza, gátolja valami. Ez kihelyeződik a külső térbe, ugyanakkor ahhoz meg eléggé absztrakt lesz, és elvont, hogy ne a konkrét tárggyal kezdjek el foglalkozni. Ha a kép együttes hatását nézem, akkor nagyon érdekes az a szeletelési forma, ahogy Tímea dolgozik. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet, hogy miközben eddig arról beszéltem, hogy mennyire fontos a környezet, most azért az előtér itt nekem egy picit sok. Egy-másfél ujjnyival kevesebb előtérrel ez jobban tudna működni, mert az előtérben nem nagyon történik semmi. Ennyi az, amit hozzáteszek, ettől függetlenül megvan a 3 csillag. A leckemegoldással azért nem tudok mit kezdeni, mert egyelőre még nem teljesen világos számomra, hogy mit akar jelenteni, hogy pont itt, és pont így ábrázolod magadat a formai játékon kívül, tehát, hogy a saját én üzeneted mennyiben csatlakozik ehhez a történethez. (hegyi)
értékelés:

A cím egy dal szövegéből egy részlet, és ha erre hagyatkozom, akkor valószínű, hogy a képi utalás is erre akar menni, miközben azt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes kép lenne, akkor (megint), ha bíznál abban, hogy amit gondolsz, az érvényes és helyes. Ami izgalmas nekem ebben a képben, az a majom arca, és a kéz találkozása, a másik, kamerát tartó kéz, váll, és a szőrzet találkozása. Ezek nagyon érdekes ügyet hoznak létre, és hogyha ebben egyetértünk, ha te is ezt gondolod, és ezt láttad meg ebben a képben, márpedig nagyon úgy tűnik, hogy erről van szó, akkor most feltennék néhány kérdést. Miért van az, hogy átszíneztél egy viszonylag kis részt ennél a képnél, mi szükség volt erre, és mit akar ez jelenteni? Mi szükség van arra, hogy a majom haját, és a felső képrészt is megkapjuk? Mert homloknál simán lehetett volna vágni, ugyanis minden, ami a fő figurán kívül történik, az gyengíti a hatást. Ez nem azt jelenti, hogy nagyon szigorúan csak a két kézre kellene koncentrálni, de tömegelhelyezésben, ha megfigyeled, a felső részből, ha két ujjnyit levágsz, már feszesebb lesz ez az egész, miközben a vállba meg kár, hogy belevágtunk. Az ötlet jó, de pontatlannak érzem a kivitelezést. (hegyi)
értékelés:

Köszönöm, hogy megismételted a képet! Mindenféleképpen jobb lett a hatása, és azt mondom, hogy akkor ezt most tessék még egy kicsit továbbgondolni. Az ismétlést elfogadom, megvan rá az 1 csillag, de dolgozzunk még ezzel az üzenettel. Fontolgasd, hogy mi az, ami még rákerülhet erre a képre, miről mesélünk, miért fordítunk hátat, miért karba font kézzel nézünk azon kívül, hogy kényelmes, de ha kényelmes, akkor miért nem érzem ezt a kényelmességet a képen? Ezeken érdemes lenne elgondolkodni. (hegyi)
értékelés:

A helyzet tipikusnak mondható, fényképész a fényképezőgéppel, kivehetjük még a géptípust is. Valószínű, hogy tükörből készült a felvétel, és a kompozíció is statikusnak mondható, mindazzal együtt, hogy azért örülök annak, hogy sikerült egy kicsit ebből a központos rendszerből kibillenteni, és ez nagyon jót tesz ennek az egésznek, mert ad neki egy dinamikát. Az önmeghatározásnál el tudom fogadni ezt, tehát mondhatjuk azt, hogy én önmagamról ennyit szeretnék mondani. Csaba, ez egy jó irány, és próbáljunk meg megfogalmazni egyéb tételeket is saját magunkról, mert vagyunk mi, a fényképészek, de még nagyon sok más szerep is van az életünkben. Lehet, hogy érdemes lenne ezeket a szerepeket átgondolni, és esetleg képben megfogalmazni. Jók a tónusok, de a háttérnél azért elgondolkodnék, hogy egy kicsit dinamikusabbat válasszak ennél, de ettől függetlenül ez működik. (hegyi)
értékelés:    

Örülök annak, hogy Viki újból köztünk van, és remélem, hogy ez már egy hosszabb és tartósabb, és ráadásként még abban is reménykedem, hogy egy kommunikatívabb jelenlét lesz, mert fontosnak tartom azt, hogy egy-egy munkáról, képről, kezdjünk el eszmecserét folytatni. Abban, amit látunk az, vagy az lenne az izgalmas, ami a tetoválás és az arc közti párhuzam, hogy ezt a szemet a sajátja helyére emelte az alkotó, és ez egy jó ötlet. Kepes György jut erről a képről eszembe, mert van egyfajta párhuzam, mégpedig abban, hogy a feleségéről készített egy portrét, aminél egy pávatollat használt az egyik szem helyett, tehát, azt tette az egyik szem helyére, érdemes rákeresni. Azért mondom ezt párhuzamként, mert még akkor is, ha ez nem volt egyértelmű cél, nem baj az, hogyha ilyen visszacsatolások, visszatekintések vannak az ember munkájában, mert kell ismerni a múltat, a régieket, és az nem baj, ha ezeket újragondoljuk. Két dologgal van problémám. Egyrészt, ezek a mobiltelefonos fényképező szoftverek ráteszik ezeket az álkereteket a képre, és én ezt most itt nem érzem annyira fontosnak. Sőt! A másik az, hogy talán azért érdemes lenne ezt a képet komolyabban venni annál, mintsem, hogy megmaradjunk egy mobiltelefonos tanulmánynál. És érdemes lenne megcsinálni rendes fényképezőgéppel, ugyanis volna ennek ereje és létjogosultsága. Talán arról is érdemes lenne még beszélni, hogy mi az, ami most, ezen a képen elviszi a fókuszt. Egyrészt a világítás, mert arra figyelni kell, hogy a közelebbi részek mindig határozottabb fénymennyiséget tudnak magukra gyűjteni, tehát a kar néhol már ki van égve. A másik problémám ennél még jelentősebb, mert az előbbi lehet akár egy tudatos helyzet is, de amit én végiggondolnék, és egy ismétlésnél talán másképp csinálnék, az a ruha. Én azt gondolom, hogy ha ehhez megfelelően intim és plasztikus fényviszonyokat keresünk, akkor ez megoldható e nélkül a ruha nélkül is, már csak azért is, mert ez egy olyan másik formai játékot kapcsol be, ami bizonytalanná teszi a nézőt, hogy most akkor mire is akar kimenni a fuvar. Ez most nekem egy 2 csillagos portré, úgy, hogy mindeközben én azt kérném a Vikitől, hogy fontolja meg azt, hogy megismétli ezt, és újból megcsinálja. (hegyi)
értékelés:

Az ötletet abszolút díjazom, a technikával még lehet haladni. Azt gondolom, hogy most annyira sötétre vetted a tónusokat, bár értem, hogy ennek van egy olyan szükségessége, hogy a környezetet minél inkább takarja az ember, de most nekem a középtónusok is elvesznek. Ha megfigyeljük, akkor a kézen fekvő fények szépek, a spaklin lévő fények is szépek, de a profilon, az arcon lévő fények már kevesek, ott már kezdünk becsukódni, és annyira visszahúzódni, hogy az már nekem sok. Még egy dolog: Nem nagyon értem azt, hogy miért hagytál ennyit baloldalt, hogyha jobboldalon ennyire határozottan sokkolóan vágsz? A jobboldali tömegből kellene nekem még legalább egy ujjnyi, ugyanis a hajnak a ritmusa benne maradhatott volna, máshová kerül akkor a tekintet, az egész tud adni egy olyan üzenetet, ami mozgásában is belső dinamikát hordoz a képhatáron belül, most ez, ezzel a kiszorítottsággal nem működik. Ez akkor működhetne ebben a formában, ha egy nagyon határozott döntéssel a kép alsó régióiból is vágsz, majdnem a kép felénél, csak ezt a 3 ujjat meghagyva, és kész, nem kell a kézfej, nem kell a haj, nem kell a csukló, nem kell a ruha, semmi. A 3 ujjnál már vágsz, és akkor azt mondom, hogy az egy érdekes, és izgalmas felvetés. De ha ekkora tömeget mozgatsz meg a csuklóval és a kézzel, akkor ennek valamilyen ellensúlyát kell hozni, mert így az egész elforog, kidől jobbra. Ha nem nagy kérés, egyrészt próbáld ki, amit mondok, másrészt meg próbáljunk meg egy ismétlést létrehozni akár ezzel, mert érdemes lenne. Az ötlet nagyon jó, és tetszik, és ezzel lehetne jól dolgozni, tehát én ezt abszolút díjaznám. Azért kérek most ismétlést, mert arra törekszünk, hogy egy-egy utat végig tudjunk futni, és ne álljunk meg a felénél. (hegyi)