Önportré arc nélkül

Megoldás

Megoldás

Ismétlés.

Hát, ugye, én voltam az, aki azt kérte, hogy ebből a képből kerüljön ide egy tágabb verzió is. Ami a kép magasságát illeti, az tökéletesen rendben van nekem, örülök, hogy megjelent a szemöldök íve, fontos. Örülök neki, hogy a szemhéj alsó része is befejeződhet. Ahogy látom, azért ez egy másik pillanat. Annyiban szerencsésebb az előző kép, hogy ennél a képnél az orra egy furcsa árnyék vetődik a kontaktlencse által, és ez a másik képen nincsen. Miközben alul-felül ez a kép jobb, az orrnál lévő árnyék miatt meg nem. A körömnél azt javasoltam, hogy jó lenne, ha a körömből több maradna, most ez egy picit így sok, a köröm határáig le lehet vágni ezt, és akkor határozottabban van vége a képnek. Nem könnyű a helyzet, mert igazából meggyőztél arról, hogy ha ebből a kettőből kell választani, akkor hiába jobb ez alul, felül, meg több van a körömből, de mégis az előző kép az, ami rendben van, legalábbis, ami a fényeket és az árnyékokat illeti. De ha csak ezt a képet látom, akkor ezzel sincs különösebben bajom, az árnyékon kívül. Úgyhogy, mivel ezt megmutattad nekem, örülök, köszönöm, 1 csillagot mindenféleképpen kap, az előző kép ugye elvitte a leckemegoldást, meg a 3 csillagot, ez pedig a javítási szándék miatt kap 1 csillagot, amit szoktunk adni. Fontosnak ítélem azt, hogy erről beszélhessünk, hiszen én nem látom a teljes filmtekercset, csak azt az egyetlen kockát, amit beküldtök, ezért nem tudom megítélni, hogy milyen mozgások voltak még, és azt sem tudom megítélni, csak sejteni, hogy egy-egy mozgásfázis, vagy beállított jelenet vajon a csúcspontjánál lett-e lefényképezve. Most látom, hogy ha ezt a két képet kell összehasonlítanom, akkor akármennyire nem értek egyet a vágással, de maga a kompozíciós rend és a fények lehet, hogy az előzőnél erősebbek lettek, mint most ennél. (hegyi)
értékelés:

 Én és a biciklim

 Én és a biciklim

A mindennapi távolságok leküzdése, a napi mozgás igény kielégítése. Egy elavult technikával. Egyesek környezettudatosságból, mások spórolásból, harmadrészből már trendből használják. De én csak élvezem a magam mögött hagyott kilométereket.

Valamelyik zenekar meg is énekelte ezt a kapcsolatot a biciklivel, és ebből kapunk itt egy ízelítőt. Benne van a rohanás, a dinamika, és jó, hogy a képen mégis vannak stabil pontok is, még ha az csak a kerékpár váza is. Ezek a helyzetek azért nem annyira kiszámíthatóak, ezt azért lássuk be, hogy milyen szituációban mit tudunk megmutatni. Annyiban bátorítanálak ennek a folytatására, hogy kísérletezz azzal, hogy mi van akkor, ha még vársz egy 10-15 percet, hogy még inkább a demerung ideje felé mozduljunk el, és több legyen a város fényeiből. Az is izgalmas megközelítés lenne - persze, balesetvédelmi szempontból oda kell figyelni, hogy az ember hogyan közlekedik éjjel -, hogy a kerékpárodon lévő lámpa fénye mit mutat, és mennyit ad meg a világból, szóval van ebben még anyag. De ez egy jó kezdés, egy jó bemutatkozás. A 3 lecke, és a leckemegoldás is megvan, és várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Szemrevételezés

Szemrevételezés

A kép egy 3 csillagos leckemegoldás, na nem azért, mint hogyha ez annyira jellemző megközelítés lenne, viszont technikailag és formailag egy nagyon jó ritmus. Az egyetlen, amiért szót emelek, az a jobb felső sarok, ahol elindul egy újabb formai és tónusbeli történet, és ezt a szürkét egy kicsit zavarónak érzem, mert máshol mindenütt erős tónusokkal és kontrasztokkal dolgozol, ott meg kilágyult a sarka. Ettől függetlenül a dolog abszolút rendben van. Azért is fontos ez az egész, mert érdemes esetleg elgondolkodni azon, hogy ezekkel az áttűnésekkel és áttörésekkel, amik itt a sérült, rongálódott levélnél megjelennek, lehetne akár a későbbiekben is dolgozni, portrénál, aktnál, akár önmagammal kapcsolatban is, tehát fontos lehet ez, mint képalkotó eszköz, mint egyfajta formai kitekintés. Hajrá, várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Én és a Smenám - gipszes verzió

Én és a Smenám - gipszes verzió

Nem parton, nem farmerban, nem a Smena 8M-el, nem a fűben, nem cipőben.

Ez egy vicces megoldás, és én ennek örülök. Jó a kis koszos lábikád, jó a kisvirág, jó ez az öregecske fényképezőgép, ebbe a formába beleillik az ágytakaró is, meg a függöny is. Ami fény bejött, az eléggé elmeszelte a felületet, és ez nem tesz jót a gipsznek, így ebből érdemes lett volna valamennyit takarni. (hegyi)
értékelés:    

A Világ Minden Gyermekkel Újra Kezdődik

A Világ Minden Gyermekkel Újra Kezdődik

Örülök annak, hogy Camilla újból elkezdte ezt a leckesort, és még azt is mondom, hogy nagyon izgalmas az a képi megoldás, amit látunk. Tegyük hozzá azt, hogy nem vagyok 100%-ig meggyőzve arról, hogy ez a B kosaras melltartó ebben a formában esztétikailag hozzájárul ehhez a történethez, de maga a kapucnis ruha jól kontúroz, és ráadásul segít abban is, hogy a személy kiléte homályban maradjon, és ezt a gondolatot abszolút jónak tartom. Amivel nagyon nem értek egyet, és ezért körömszakadtáig harcolni fogok, az a képbe történő beleírás. Nyomtasd ki a képet, csinálj belőle egy printet, áldozz rá, és utána a kezeddel írj bele, scanneld vissza, és utána el tudom fogadni, de azt, hogy keresel valami béna betűtípust, ami imitálja a kézírást, és ezt így nekem megpróbálod eladni, mint esztétikai megoldást, ne haragudj, de ebben a formában nem elfogadható. És azt is tegyük hozzá, hogy elhiszem, hogy nincs a számítógépeden ékezet, de akkor ezt ki kell javítani, és ez megint egy ilyen hiba dolog, hogy próbáljunk meg helyesen írni, mert az meg ciki, hogy ha ok nélkül súlyos helyesírási hibákkal kerül a képre valami. A firkát én letörölném onnan, mert önmagában a kép meg tudna állni. Felül és alul egy kicsit szűk, de ettől függetlenül a rajzossága rendben van. Maga a képi megoldásra megvolna a 3 csillag, ez a felirat lerontja. (hegyi)
értékelés:

Megoldás

Megoldás

Szűklátókörűség ellen!

Hát, ez egy erős üzenet. Annyit tennék hozzá, hogy picit szűkek vagyunk. A szem alatti résznél és a körömnél, vagyis a kép baloldalán és az alján kellene még nekem. Nagyon szép a szemöldök, az jól zárja mind fent, mind oldalt. Kicsit nekem túl van világítva a kép jobb oldala, abból akár utómunkával egy leheletnyit visszább lehetne venni, mert ott majdnem fehérre futunk ki. A szem alatt hiányzik nekem még, mert ott az a festéknyom nem ártana, ha meglenne, és a körmöt pedig azért mondom, mert pontosan az lenne az izgalmas, hogy az a vörös hogy tud dolgozni ezen a képen. Nem tudom, hogy ebből van-e még, vagy ez ennyire szűkre lett eleve komponálva, mert ha van még belőle, és ez utólag került vágásra, akkor lehet, hogy érdemes lenne egy kicsit tágabban megnézni. Ettől függetlenül, amit mondok, az a jövőre nézvést igaz. Nagyon érzékletes a kép, azt azért nem mondom, hogy örömmel nézem, abban a tekintetben, hogy én is azok közé tartozom, akik valószínűleg nagyon nehezen tudnának a saját szemükbe nyúlkálni, de a gesztus teljesen rendben van, sőt, nagyon erős 1. lecke. Figyeljünk oda a kompozícióra! (hegyi)
értékelés:    

Bolond zenész

Bolond zenész

Hát, tényleg elég bolondos. Ami nekem egy kicsit problémás az az, hogy most egyszerre vesztettük el az élességet, és egyszerre vesztettük el a tónusokat is. Én emelnék a kontraszton ahhoz, hogy vissza tudjuk hozni valamilyen irányban ezt az egészet, mert a kettő együtt (a tónusvesztés és az élesség elvesztése) azt adja, hogy ez egy rontott kép, miközben meg az ötlet abszolút jó. Szóval én arra kérnélek, hogy ezt tessék megismételni, egy olyan megoldással, ahol a fényekre jobban odafigyelsz, mert közben körben meg elég sok fényt kaptunk. Kérd kölcsön Évától a kistükrét, mert azzal a fénnyel lehetne játszani. Visszaadtam ismétlésre. (hegyi)

Nézőpontom

Nézőpontom

ISO 100
55mm fókusztáv
1/10 zársebesség
állvány segítségével
utómunka: kontraszt, brightness, szaturáció, utóélesítés, zajcsökkentés, vignetting

Köszöntünk a Látszótéren kedves Vera. Neked is mondom, ne várj az elemzésre, küldd a képeket, igyekszem behozni a lemaradást. Az üzenet elég érdekes, azért mert úgyis mondhatnám, hogy high-key megoldás és, hogy ha ezt az irányt elfogadjuk, akkor azáltal, hogy ez még ráadásul ki lett lágyítva, ki lett gyengítve a képhatár felé, úgy a semmiből dereng föl ez a szem, van ennek egy elég szuggesztív hatása ettől. Lehet, hogy azért, mert a szemöldök abszolút eltűnt. Érdeklődéssel várom a folytatást, úgyhogy kérném a képeket. (hegyi)
értékelés:    

Spanyol szerenád

Spanyol szerenád

Nem új a kép. Még filmre készült, úgy, hogy a gépet (Yashica 109 MP) a nyakhoz kötöztem viszonylag hosszabb záridőt állítva.

Kedves Péter, köszöntünk a Látszótéren. Nagyon jó ez a bemutatkozás. Egyrészt jól mesél arról, hogy mi az, ami téged érdekel, másrészt ráadásul ezt úgy oldottad meg, hogy benne van a dinamika, benne van a mozgás. Jellemző lett a kép, nem csak rád, hanem a tevékenységre is. A jövőre nézvést annyit azért hozzátennék, hogy egy kis utómunka elkelt volna. Egyrészt van egy szürke fátyol ezen az egészen, másrészt színben elment a kékes-lila felé és a testszín és az ingnek a színe igényelné azt, hogy korrigálva legyen a színhőmérséklet. Ennyi az, ami a kritikám, a ritmus az abszolút jó. Várjuk a folytatást, ne várj rám az elemzéssel, küldd a képeket. (hegyi)
értékelés:    

Mosódás

Mosódás

Egyrészt van egy olyan írott vagy íratlan szabály, hogy a képen nem árt, ha van valami, ami éles, amibe az ember látványban bele tud kapaszkodni. A másik meg az, hogy az sem árt, hogy ha egy forma eléggé dinamikus vagy jól meghatározható ahhoz, hogy tudjunk vele mit kezdeni. Ha megnézed ezt a képet, akkor itt a csuklód része az egy nagy felület, ráadásul úgy tűnik mintha levágták volna az egyik ujjadat, mindez életlenben. Tehát tulajdonképpen a két ujjad, a mutató és a középső ujjad az, ami ennek az egésznek egyáltalán valamiféle értelmet próbál adni, de mindez számomra nem megfejthető, hogy miért készült ebben a formában el. Miért akarod a nézőt arra kényszeríteni, hogy dörzsölje a szemét el alaktalan formára? (hegyi)

...égve hagytad a folyosón a villanyt...

...égve hagytad a folyosón a villanyt...

Már egy ideje rakosgatom, és újra meg újra átszerkesztem ezt a fotót. Kicsit közhelyesnek érzem, meg olyan gyakorinak a megközelítést, de végül is annyiszor előveteti magát velem, hogy azt gondoltam, hogy mégis megmutatom...

Ellentmondást érzek, István. És azért mondom ezt most neked ilyen határozottan, mert tudom, hogy erős az irodalmi vénád. Miért Pilinszky? Ehhez a képhez miért Pilinszky, és miért ez a vers? Azt gondolom, hogy másról beszél a kép üzenete. Ezzel azért van bajom, mert nagyon erős a kép is, ha úgy vesszük, mert nagyon kevés képelemmel dolgozik, és nagyon erős a vers üzenet is, és ez így együtt nagyon ellentmondásban van nekem. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy ez rendbe jöjjön. Csak a gesztus. Amit most látunk, ez az egymáson áttett láb a lazítás gesztusa, üzenete, hogy pihenek, hogy este van, és nincs már más dolgom, hogy végeztem a mosogatással is, nincs kedvem könyvet olvasni, úgyhogy hanyatt dőltem a kiságyon, aztán nézem a plafont, és közben az olvasólámpa megvilágítja a lábam. Tényleg csak annyi hiányzik, hogy ezt a gesztust pontosítsd. „Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet.”, szól befejezve ez a verssor. Itt nem az a kérdés, hogy égve maradt egy villany, és oda beálltam, hanem az a dráma, ami ennek a nekikészülődésnek a drámája ebben a versben, hadd ne nekem kelljen leelemezni, ezt szerintem te pontosan tudod (válásakor írta a verset Pilinszky). Márpedig, hogyha ez így van, ez a képi megoldás nem ezt a lábtartást igényelné, mert egymás mellé helyezve a két lábfejet lehet, hogy erőteljesebb üzenetet kapnék, és már nem lenne probléma az, hogy miért ez a cím. Ha elfelejtem a címet, és csak a képet nézem, akkor viszont azt mondom, hogy ahhoz, hogy ez jól értelmezhető legyen, ahhoz kevés még a fény. Túlságosan sötétbe buktatod a lábszáradat, márpedig ennek valahol folytatódnia kellene. Nagyon szép az a felderengés, de ha egy lábról volna szó, mondjuk a jobb lábadról, akkor azt mondom, hogy az még úgy hagyján, mert az szépen veszik bele a háttérbe, de a bal lábad fej része elég erősen kapott fényt, úgyhogy valahol ellenpontban ez most hiányzik a képen. Azt is el tudnám még képzelni, hogy készítesz egy olyan képet, egy olyan aktot, amikor úgymond a fej-szintről csinálsz egy fényképfelvételt, és több fényfolttal játszva rajzolsz ki egy testformát. Azt gondolom, hogy ennek lehetne ez egy iránya. Ez ráadásul értelmezné azt is, hogy miért álló formátumú képet használsz. Kísérleteztem én is Mantegna-nak a képével, megfordíthatod, hogy mit látott vajon a modell, hogy ez az ő szemszögéből nézve hogy nézhet ki. Sokféle ötlet van, de én ezt most visszaadnám ismétlésre azért, mert azt hiszem, hogy nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy ez egy tökéletes megoldás legyen. (hegyi)

Sűrítmény

Sűrítmény

Bemutatkozó képem.

Kedves Gábor, köszöntünk a Látszótéren! Azt gondolom, hogy ez egy elég erős üzenet ahhoz, hogy valakinek az életébe betekintést nyerjünk. A nézőponttal nem biztos, hogy teljes mértékben egyet tudok érteni, igaz, hogy ez egy megfigyelői nézőpont, mintha odaguggolt volna valaki melléd a székhez, de kevésbé tárgyias. Ahogy látom, ez egy tetőtéri helyzet, tehát nagyon magasra nem is lehetett volna a kamerával törni, hogy fentről fotózzuk ezt le, de talán egy picit feljebb emelt kameraállásból nagyobb hangsúlyt kapnának a tárgyak. Van itt minden Jézuskától a géppuskáig, és nyilvánvaló, hogy a személyiség színességét is akarja ez a kép közölni, és azt mondom, hogy ez egy jól sikerült megoldás ebben a tekintetben, úgyhogy megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is. Várjuk a folytatást a jövőre nézve, és nem muszáj megvárni az elemzéseket, közben is érkezhetnek fotók. Folytassuk tovább a munkát! (hegyi)
értékelés:

Ami látható

Ami látható

Ahogy múlnak az évek sokasodnak a sérülések. Van testi de nincs lelki fotó.

Üdvözlünk a Látszótéren, kedves Tibor! Amit kapunk, az egy nagyon erős jelzés, és egy nagyon erős önvallomásnak az első lépése. Az ember, amikor szembenéz a saját testével, a saját tökéletlenségeivel, hiszen még a legnagyobb szupermodelleknek is vannak titkaik a saját testüket illetően, legyen szó akárcsak egy szemölcsről, vagy egy anyajegyről, akkor ez a számvetés, ez a leltár az évek múlásával egyre több bejegyzést kap. És ezek a hegek, a sérüléseinknek a nyomai egy-egy ilyen útjelző póznaként is felfoghatóak. Mikor volt a vakbélműtétem, mikor volt, amikor levették rólam azt az anyajegyet, mikor volt, amikor beleestem a kirakatba, szóval utólag ezek már olyan emlékek felidézései, amiket az ember, mint a katonaságot is, megpróbál pozitívan szemlélni, de azért ezeket megélni nem olyan egyszerű. És nyilvánvaló, hogy nem olyan egyszerű együtt élni ezekkel a nyomokkal, mert olyan ez egy kicsit, mint a tetoválás, valamilyen jelzést örökké hordoznak rajtunk, akár akarjuk, akár nem, és ezek kinek-kinek a saját küzdelmei, hogy ezeket elfogadja, mint esztétikai módosulásokat. Képileg lehetne egy kicsit pontosabb, a világításnál túlságosan kiég a jobb oldal, de erre lehet majd a későbbiekben egy kicsit nagyobb figyelmet adni. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, és ahogy az előzőekben mondtam, ne várj rám az elemzéssel, hanem tessék küldeni a többi leckét is. Várjuk a munkáidat! (hegyi)
értékelés:    

Szétesve

Szétesve

Egy másik próbálkozás az első leckére.

Nem olyan rég kaptunk már egy megoldást erre a leckére, és itt most egy másik irányt látunk. Azt gondolom, hogy az, ami a középrészben történik, az egy abszolút jó geg. Amit a kép két oldalán látunk, azt nem nagyon értem, és bevallom, hogy a jobb felső sarokban, még egy kis fekete háromszög is becsúszik, és nem tudom, hogy mi akar ez lenni. Ha úgymond, ez egy vetítő vászon, amire ez a pantomimes helyzet felkerült, akkor lehet, hogy érdemes lenne valahol azt mondani, hogy ebből a két oldalsó sávból vágok, mert ebben a mostani formában nem igazán érzem, hogy hol van ennek a súlypontja, és hogy ez miért fontos ott, és mit akarsz ezzel egyensúlyozni? Ez az egyik. A másik, hogy az utómunkánál egy pici kontrasztemeléssel határozottabbá tehetőek lennének ezek a formák. De maga az ötlet az jó. Megvan 2 csillag erre, és érdemes lenne egy kicsit elgondolkodni a kivitelezésen. (hegyi)
értékelés:

Emberi Mozaik

Emberi Mozaik

Azt gondolom, hogy ez egy jó kis ritmus, olyan laza és szellős. De ha ezt a szellős kompozíciót veszem, akkor a vágások nekem elég érdekesek, főleg a cipőnél, mert nem nagyon értem, hogy miért vágtunk bele az orrába. Ha a logó a fontos, hogy ez egy Tisza cipő, akkor arra több fényt adunk, és akkor jobban értjük. De jó a gesztus, értem, hogy miről akarsz mesélni, stíluselemeket hoztál létre, amik rajzosan bár, de jól szemléltetnek valamit. Ezt egy jó megoldásnak gondolom. A színvilág egy kicsit fáradt, de gondolom, ebbe belejátszik a rossz idő is, úgyhogy ezt most elnézem. Ez egy jó 3 csillagos leckemegoldás, és várjuk a folytatást, és egyébként ez nem jelenti azt, hogy erre ne lehetne küldeni még leckét. (hegyi)
értékelés: