Szorgalmi

Apróság

Úgy tűnhet, Mariannt mostanság a mikrovilág érdekli, hiszen második képe, ami ezekkel az üvegfelületekkel dolgozik - és nagyon fontos az, hogy a parányiban, a környezetünk nap mint nap látott tárgyaiban észrevegyük azt, ami egyetemlegesen kifejezheti érzéseinket, ráadásul ezek a struktúrák olyan felfedezések, mint amikor a gyerek először néz a kaleidoszkópba. Azonban egy fontos dolog van ezeknél a makro felvételeknél, amire érdemes odafigyelni, mégpedig hogy a makro világ akkor kezd élni, ha nem húz bennünket semmi se vissza a valós helyzetbe. Értem ez alatt azt, hogy például ennél az üveggömbnél az húz vissza, hogy nem lett letakarítva és az ujjlenyomatok ottmaradtak. Ez azért hiba, mert a történetbe mint egy óriás lábnyoma, úgy kerül bele, miközben nem része a mozinak, nem kerül kontextusba. Tudom, hogy macerás, de ezek az aprónak tűnő dolgok éppoly fontosak, mint amikor modellel dolgozunk és egy portrénál sminkelünk, vagy a hajat beállítjuk. Kompozícióban izgalmas a meglátás, bár nekem a fekete és a szinte fehér jobb szél között nem jön létre az a formai játék, ami ezt a két szélső értéket összehúzná. Érdemes ezzel még játszani. (hegyi)
értékelés:

zen

Jót tesz a képnek, hogy fekete-fehér verzióban látható. A klasszikus japán előkertek egy darabkájának hangulatát idézi. Azt is fontosnak tartom, hogy a szürkék közt egy kevés ponton megjelenik a kiindulás: a fekete, amely viszonyba állítja a szürkék variációit. Valami viszont hiányzik az alkotói személyiségből a képről, hiszen nyilvánvalóan az Estiskola megközelítéséből folyamatosan próbáljuk "kézjeggyel" ellátni munkáinkat az önértelmezés miatt. A dokumentum hatást pedig véleményem szerint úgy lehet elkerülni, hogy a képet az alsó vízszintesénél horizontálisan az alsó kőig szűkebbre vágni. Abban az esetben valóban belekerülhet egy japán útikönyvbe az alkotás. Ezek miatt javaslom a házifeladat további gyúrását. (szőke)
értékelés:

Az Ősök Házában egy fotóműtermet is berendeztünk, a látogatók videoüzeneteiből készült filmet láthatjátok most.

Ős-robbanás

gombasztikus

Azt hogy maga a mechanizmus fotográfiailag hogyan jött létre, hogy itt milyen szerkezetet látunk, azt én nem tudom pontosan megmondani, talán valamilyen gomba. Az viszont biztos, hogy a képen látható formavilágot nagyon megerősíti a cím. És ebben címben nem csak az ősrobbanás, a születés vagy a megszületés vagy a megtermékenyülés van benne, hanem minden, ami a női és a férfi princípiumról, a nőiségről és a férfiasságról szól. Mindezt egyszerű eszközökkel: középre pontozott irányokkal, vonalacskákkal, fodrokkal, sötét felületekkel hozza létre. De azt ki kell mondani, hogy ennek a képnek erős szexuális tartalma van. Olyan szimbolikával dolgozik, amelyet - ha keresünk kapcsolódásokat – legközelebb a régi magyar népdalok nyelvezetében találunk meg, és ott is nagyon sokszor merítenek a növényvilágból. Ez egy nagyon jó kép és én három disznóra értékelem, csak így tovább. (szőke)
értékelés:

Szélforgó, forgószél?

Nem azért szeretem a képet, mert bele van tuszkolva a tökéletesség házi feladatba, meg mert Bara úgy is szokott ilyesmit csinálni, hogy csak úgy vagy csak azért is ide vagy oda betesz egy képet, hanem azért mert a kép önmagában jó. Azért, mert a kép olyan, mintha 1962-ben készült volna, azt ne kérdezzétek, hogy miért. Nagyon sok hasonló munkát lehet abban az időszakban látni, nagyon jó fekete-fehér képeket, szerintem nagyon izgalmas dolog dekompozíciójában, az előtér háttér viszony, hogy az élesség nem az előtérbe van elhelyezve. Azért mondtam az előbb egy régi kort, a ’60-as éveket, mert érdekes módon azok a képek, az akkori különböző szoció fotográfiák megállják ma is a helyüket. Ezen a képen nem sok konkrétum van, talán ott valami agávé vagy kertnek a széle látható, tehát ha most valaki elszámoltat bennünket, akkor tárgyakat nem nagyon tudunk felsorolni. Mégis a kép, ezzel a játékszerkezettel teljes egészében jól működik. Ebből az sejthető, hogy valószínűleg 5 vagy 10 év múlva is ugyanilyen izgalmas formaként ott lehet nekünk egy szobafalon vagy bárhol. Tehát én ezt egy három disznós képnek értékelem. (szőke)
értékelés:

laza fények...

Sok vita volt mostanában az András képei körül részemről és az jó, hogy konzekvens. Tehát, hogyha jól sejtem, akkor hasonló a tanulmánykörnyezet, mint az előző képeknél, ahol volt vita a képi formákkal. Nem tudom, hogy 100 százalékosan kimondható-e, mert ez is azért az absztrakt felé hajlik ez a kép, hogy ez most egy akvárium, vagy milyen üvegfelület, de valahogyan ezek a növények ott belebegnek a kép felső felületén. Annak is örülök, hogy ez az egész misztikus vonulat őt érdekli, viszont azt tartom fontosnak ebben a képben, hogy valahol a folyamatos fraktálokkal való játék egy picit a dokumentum felé, meg egy picit a realizmus felé visszacsúszik itt. Ha pedig ez elfogadható, amit most mondtam, akkor ahhoz, hogy a spirituálist még jobban kifejezhesse a függőlegesen jelentkező a kép baloldali részén látható tengelyforma, mint egy függöny vagy mint egy ilyen picit dőlő egyenes sík, azt valamilyen fénnyel – gondolom, hogy azért ez reprodukálható ez a kép – valamilyen fénnyel egy picit még jobban kellene realizálni. Ahhoz, hogy az András ne veszítse el a kedvét én szeretném most megadni a három disznót, de mondanám azt, hogy mindig nagyon jól látható, amikor ő elmélyültebben nyúl valamihez és kérném, hogy tartsa meg ezt az elmélyültségét. (szőke)
értékelés:

Szavak nélkül

Érzés

A kép számomra nem elsősorban azért fontos, mert a 31-es leckére érkezett. Ezzel azért nincs értelme vitatkozni, mert nyilván valamilyen szubjektív ok az, amiért az alkotó ide, ebbe a házi feladatba helyezte el ezt az alkotást. Az én számomra fontos elfogadás, az a kép önvalójából fakad, hogy ez a kép egy nagyon jó kép az emberi testről, a természeti felületekről és jó az, hogy ennyire közel kerül hozzánk kitárulkozva egy tenyér, és azt mutatja, hogy az én tenyeremben egy szív alakú levél van. Jók a tónusai, nagyon jót tesz ennek a képnek, hogy nem színes. Talán egy nagyon picit lehetne a hátteret valamilyen módon igazítani. Most vibrál egy picit az a háttér és ettől a kéz, az így lelökődik a síkra redukált felületről. De az is elképzelhető, hogy pont ez ennek a képnek a titka és a dinamikája. Én ezt a képet nagyon szeretem és háromdisznósra értékelem. (szőke)
értékelés: