Szorgalmi

színek

Most valahogy ilyenhez van hangulatom. A színbe belenyúltam egy kicsit. A kép szintén a munkahelyem udvarán készült.

Belvárosi udvar

színek - árnyalatok

Csak egy pad, a munkahelyemen. Itt még rá szabad gyújtani.

természet a városban

Bindzsis kép - direkt :) Csak próbálkoztam, láthatóvá akartam tenni ezt a növénykét, mert úgy beleolvadt a környezetébe.

Imitált tavasz

tavaszt álmodó

semmi különös, játszadoztam kicsit egy képszerkesztővel.

Szentendre

Az üzenet személyességének nagyon örülök, és annak, ami a leckebesorolással együtt értelmezhető, hogy van egy fénytani helyzet, van egy tér, valami kis vízmosásnak a partján állunk, és ebben a helyzetben, ami nem egy különlegesen extra szituáció, az ember mégis érezheti úgy, hogy ő most valami tökéletességnek a részévé válik. Ennek én nagyon örülök. Van valami, ami Barára jellemzően megvan, hogy nagyon jól érzi a vonal-ritmusokat. Ha megfigyeljük, olyan formák jönnek most létre, ami egy nagyon jó meglátás. Van egy lejtős partszakaszunk egy egyenes vonallal, van egy domboldalunk nagyjából hasonló vonallal, aztán van egy partívünk a víz résznek a két oldalán, és ezek mind egy pontba gyűlnek össze, és ebből a pontból egy nagy facsoport ágai robbannak ki. Jó az elhelyezés, és a dinamikája is jó. Mégis azt mondom, hogy hideg, függetlenül attól, hogy meleg színekkel dolgozik az alkotó. Korrekt, jól megfogalmazott kompozíció, de az érzelmi áttételek során elveszítettem belőle Barát. Szemérmes üzenet, de ez most alul marad, és elfedi magát a közlést. Ha ennyire szemérmesek vagyunk, és ennyire halkan beszélünk az érzelmeinkről, akkor az nem biztos, hogy mindenkinek megnyílik. Persze nem kell mindenkinek megfelelnünk, de azért nem árt, ha az ember el tud érni egy olyan pontot, amikor ez úgy van kidekázva, hogy át tudja szakítani azt a hártyát az ábrázolt helyzet és a néző között. Ez most nem biztos, hogy sikerült, nem sok hiányzik, de ebben még sincs rendben valami. Bara, egyszerűen próbálok fogalmazni: merre jársz, hol vagy, gyere elő! (hegyi)
értékelés:

Fejben vadász

Horizont

Ferde?

Cilike

Vedd kezedbe az élet megoldóképletét!

-1-2-

Kedves András, mint ahogy azt az előző képednél mondtam, a Zsáner leckét jó lenne, ha tanulmányoznád, én egyelőre szeretném, ha eljutnánk odáig, hogy a klasszikus felfogásban képzeljük el ezt a leckemegoldást, és majd utána jöhetnek az extrémitások. Zsánernek ez nem zsáner. Valamelyik képelemzésednél már mondtam azt is, hogy én örülnék neki, ha most egy picit az utcafotós street-art dologból vissza tudnánk bújni a kezdő lépésekhez, kicsit vissza a kályhához, és akkor esetleg a ritmust másképp tudnánk fölvenni, mert hiányollak a képekről. Annak örülök, hogy folyamatosan dolgozol, de ebből az a kérdés kezd bennem tudatosulni, hogy Gimesi hol van. Ezek a képek szenzációk, amiket látok tőled az utóbbi időben, de ezeket a képi szenzációkat nem te hozod létre. Jó szemed van ezeket meglátni, én ezt abszolút értékelem, de ez egyelőre csak dokumentálás. Emellett van egy artisztikus megközelítés, amit sajnos többnyire effektekkel hozol létre, ritkább esetben maga a helyzet kínálja ezt. Ez szerencsére azok közé tartozik, amik ritkábban fordul elő, hogy maga a helyzet ad neked hozzá valamit ehhez az egész közléshez, de itt is azt mondom, hogy jó lenne, ha érthetnénk, hogy mit akarsz. Ugyanis a kompozíció rendben van, jól mutatnak ezek az alakok, tényleg olyan, mint egy harmadik típusú találkozás ET-vel, de elkészül valami, és nem érzem azt a fajta sugárzást a dologból, ami odaszögezne a képernyő elé, hogy azt mondjam, hogy ez most egy akkora nagy találat. Szeretném, ha tudnánk erről beszélni, akár ez alatt a kép alatt, valahol kezdjünk már el kommunikálni, mert ez nem csak neked segít, hanem nekem is, hogy tudjuk, hogy most hol tartunk. Jó lenne továbblépni, erről a vágányról átkerülni valami másik vágányra, ezt a vonatot ismerem, hogy hova megy, már megjártuk vele Tolnát-Baranyát, most jobb lenne, ha picit mást próbálnál keresni. Kell színesíteni azt az eszköztárat is, amivel dolgozol, ha az utcán fotózol. Ehhez az kell, hogy biztosan kezeld a technikát, és biztosan kezeld az érzelmeidet is. Most egyelőre úgy látom, hogy az érzelmeidet kifelejted ezekből a munkákból. Ezt átteszem a Szorgalmiba. (hegyi)

hát

Ahhoz kellene egy picit segítség, hogy ez miért a Tökéletesség leckébe lett beküldve. A kép rendben van, a kompozíció is, a modell beállítása nem nagyon van rendben. Azért, mert olyan bevágásokat hoz létre ez a ruha, amik nem túl szerencsések. A kar, a lapocka nincs tónusban, ezért nagyon furcsa felületet ad. A test ábrázolásánál az fontos, hogy anatómiailag milyen üzenetet mutatunk. Ahhoz a határozott vonalhoz, ami ez az X a háton a két vállpánttal, ahhoz mindenféleképpen társulnia kellene valamilyen izomtónusnak a szerkezetet megmutatni. A másik, amit észrevettem az, hogy a modellen föntmaradt a karóra, ami ebben az esetben nem egy szerencsés dolog, rontja az összképet. Világításban is egy kicsit felemás a dolog. A kép bal oldala az igazabb, ott legalább valamilyen forma elkezd a vállnál kialakulni, amihez képest a hát és a jobb oldali lapocka rész nagyon laposra van világítva, de gondolom ma már, hogy voltál a világítós műteremmunkán, másképp világítanád ezt. Ez a köröm, ami itt világít, gondolom ez valami műkörmös balhé lehet, nekem az is zavaró momentum. Lehet, hogy ezt a minimális elfordulást, ami a törzsnél észlelhető, nem biztos, hogy én alkalmaztam volna. Ha már tökéletesség, akkor tessék úgy beállítani azt a modellt, hogy a lehetőségekhez képest szimmetrikus legyen a két oldal. Keresném a megoldásokat ebben a képben, de nem nagyon látom, hogy miért is tökéletesség, és a megoldások nem teljesen azok. Ráadásul itt van egy gyönyörű drapéria háttér, de ebben a tónusban, amiben ez most szerepel, ez csak sejthető, inkább olyan, mintha valami hívási hiba lenne, miközben ez valószínűleg a mintázata ennek az anyagnak. Az jót tett volna, ha abból egy picit többet kapunk, azért is, mert jobban elvált volna egymástól a test formája, a ruha formája, és a háttér. Azt is lehet, hogy ha még sötétebbre van az egész hívva, hogy elimináljuk a ruhát és a hajat is, és összemossuk a háttérrel, és akkor, mint egy torzó szerepel ez a kép, de akkor abba az irányba kellett volna elmozdulni. Most valahogy itt billegünk a határon. Ismétlés. (hegyi)

Tündér-szikla

Tanácstalanul állok a dolog előtt, ugyanis ellentmondásos a cím és az, amit látok. Amit látok, az egy kőkemény helyzet, a világítás is, keményre is van hívva az egész, kopog, karcos, nem mondom, hogy nagyon szívesen odasimulnék ehhez a sziklához. A tündér, mint kifejezés, a nőiség, a mese, egy transzcendensebb utalás, nem látom, hogy hol van itt a tündér. Lehet, hogy ennek a helynek ez a neve, de akkor ezt úgy kell megfotózni, hogy ez értelmet nyerjen. Egyébként ez a cím és a kép viszonyára utal. A kompozícióval nem tudok mit kezdeni, ahogy esik, úgy puffan alapon le lett fotózva ez a hely. Nem látom, hogy miért pont ez a kimetszés volt fontos, nem tudom viszonyítani a méretekhez, nem kapok támpontot, a tömegelhelyezés kompozícióban értelmezhetetlen, tehát a képkivágás sem érthető, hogy miért pont ez. Ez olyan, mintha elkattant volna egy fényképezőgép véletlenül a turista-szatyorban, útközben, mikor mentünk kirándulni. De hogy miért pont így, itt és ezt mutatja, az számomra kérdés. Lehet, hogy ott a probléma, hogy én ezeket a háromdimenziós játékokat sem nagyon szoktam látni, amikor a flóderozott ajtófélfából kellene nekem kikövetkeztetnem a Kolumbusz hajóját, ami jön szembe. Lehet, hogy itt is ez a trükk, és bizonyos távolságból hunyorítva kellene néznem. András, én ezt átteszem a Szorgalmiba, nem tudok vele mit kezdeni, számomra ez rejtély. (hegyi)