Szorgalmi

Mácsai képére reakció.
Pesten is van tiltott zóna, csak a főváros több tornyot tud felvonultatni.

Mivel Gerlei a láncreakcióba küldte ezt a képet és a láncreakcióba elfogadjuk, ezért ez a kép most nem elemződik, hanem bekerül egy sorozatba. (szőke)

d.u.

Láncreakció: Gimesi András ifj. mágus képére nappal évkörrel, meg töprengőapóval.

Többször módosítottuk a Láncreakció lecke kiírását, mert bennünk is formálódott ennek a kerete, és kiegészítéseket tettünk ehhez, hogy egy új oldalrészben ezt gyűjteni fogjuk és gyűjtjük is egyébként. Ezzel majd egy következő munkát fogunk elindítani. Tehát azt kérjük tőletek, hogy fogadjátok el tőlünk, hogy mivel mi is be akarunk ebbe a játékba kapcsolódni, ezért ez a láncreakció annyiban mindenféleképpen speciális, hogy azokat a képeket választjuk bele ebbe a folyamatba, amikre mi is el tudunk indítani valamilyen kapcsolódást, valamilyen asszociációs folyamatot magunkban. Ez nem minősítés, hanem egyszerű tényközlés, hogy nem biztos, hogy mindig mindennel fogunk tudni valamit kezdeni. Most azt szeretném a Pistának mondani, hogy nem arról van szó, hogy ez a kép rossz, vagy ez a kép nem teljesít valamilyen feladatot, hanem csakis arról van szó, hogy mi nem tudunk az asszociációs rendjéhez kapcsolódni. Ezért nem választjuk be a Láncreakció feladat gyűjteményébe. Annyit még hozzá szeretnék tenni, hogy azok a képei az erősek, és azok az irányok az erősek, amikor valami spontán helyzetből adódóan kezd el dolgozni egy feladattal. Tehát nem egészen arra gondolok, amikor spontán helyzet spontán is marad, tehát nem kötelezően azt keressük, vagy azt erősítenénk Pistában, hogy úgymond vaktában kezdjen el fényképezni, de az mindenféleképp nagy segítség szokott neki lenni, amikor valamilyen helyzetre egyszer csak rácsodálkozik és azzal kezd el utána dolgozni. Itt ennél a képnél inkább azt érezzük, hogy valamilyen machináció, valamilyen kimódoltság volt. Tehát volt egy gondolati szál, amit ő tovább akart vinni, és erre készített valamilyen képbeállítást. Szerepel itt rajta egy falvédő, szerepel egy kucsma és szerepel kiterítve egy kártyapakli egy része, és ott még egy lyukas zoknit is látunk, Tehát ezek szimbólumok, de a szimbólumok egymás utániságához, a szimbólumok egymáshoz kötöttségéhez a kulcsot nem kaptuk meg. Igazándiból azt tudnám javasolni a Pistának, hogy foglalkozzon ezekkel a láncreakciós képekkel. Ugye most már három kép is kikerült az oldalra, de kerül még több is ehhez hozzá hamarosan, sőt lehet, hogy mire az elemzés kikerül addigra már kint lesz a következő. Tehát hogy figyelje magát, hogy milyen gondolatokat indít el benne, és próbálja meg az első megérzéseit kendőzetlenebbül megfogalmazni, kevésbé áttételesen, és akkor lehet, hogy bennünk is el tud indulni valamilyen folyamat, nekünk is tud ezzel segíteni. Úgyhogy nagyon köszönjük. (szőke-hegyi)

Itt olvasok, eszem, alszok... (Láncreakció Margit képére.)

Mivel a képet a láncreakcióba elfogadjuk, ezért a képnek, most itt nem történik meg az elemzése, hanem a tervezett közös gyöngysor egyik része, ott fogunk vele foglalkozni. (szőke)

kisherceg megszelidítettél, ezért most lerókázlak.

Az ötlet az nagyon jó, hogy a Pista a kamera elhelyezésével, a kamera szubjektív használatával, kamera látószöggel játszik. Ugye itt egyértelműen mindenki számára érthető, meg talán a hozzászólásból is következtethető, ha jól látom ott egy vécélehúzó kandikál ki Pista bal oldali nyakrészénél, és ugye itt egy vécéülőke, ami egy űrközpontnak a tetejét jelzi, az fedi a kompozíciót. Ebből arra lehet következtetni, hogy magában a vécékagylóban helyezte el István a fényképezőgépet. Ez egy gesztuskép, és mint olyan nem nagyon lehet vele vitatkozni. Azt nem nagyon értem, hogy maga ez a raszteresség, ez a homokszemcseszerű lazúr miért van rajta a felületen, mert maga a kép szerintem nem indokolja. Lehet, hogy egy technikai hiányosság, nem tudom. Mint gesztust, el tudom fogadni.
   Nekem ezekkel az a problémám – fűzi hozzá Hegyi –, ezekkel a helyzetekkel - akkor én leszek most a rossz rendőr -, hogy amikor elkészülnek, akkor és ott megvan a szavatossági idejük, és aztán le is jár.
   Mitől tudunk meg többet az Istvánról? – folytatja Szőke – Mitől tudunk meg arról a Berecz Istvánról többet, aki a korai időszakában amikor az Estiskolára elkezdett járni, ha most rákattintunk és megnézzük a legelső alkotásokat, egy egészen más világot képviselt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Istvánnak azok a képei voltak jobbak, hanem olyan, mintha most megpróbálna megfelelni egy adott környezetnek, egy adott közegnek, annak a közegnek, amely manapság, az elmúlt fél évben a képekből leszűrhető. Miközben Berecz Pista Berecz Pista, jó lenne ha ő olyan lenne, amilyen, és esetleg nem a kreativitása miatt, az ötletei miatt a jól alkalmazkodó, jó stílusérzékű ember. Nekem ez a bajom. Úgyhogy ezt áttesszük a szorgalmiba. (szőke-hegyi)

én például vizen járok

Én szeretem ezt a képet. Azt mondja a Dani, hogy ő például vízen jár. Azt most nem tudom teljesen eldönteni, hogy ez vajon akkor történhetett-e amikor egyébként ott a vízen járt azzal a vascsővel a lábán, amit láttunk a filmen, mindenesetre nekem nagyon tetszik az a beállítás amit a Dani kiválasztott, merthogy ebből a beállításból ahogy nézve, elsősorban nem tudja eldönteni, hogy most fekszik, vagy áll, vagy mit csinál ez a fickó ebben a pozitúrában, és aztán utána, ahogy minél több időt töltünk ezzel a képpel, tulajdonképpen az arc az, ami ebben segít nekünk és minden az arcra fókuszál és egy olyan háromszögformát ad ki ez az egész kompozíció, egy talpára állított háromszögformát, ami függetlenül attól, hogy maga ez a póz egyébként egy dinamikus helyzet és ráadásul egy fentről lefelé kommunikációban ugye nyilvánvalóan megadja a kapcsolatát is a szerzőnek a nézővel, ugyanakkor ezzel pontosan ellentétesen dolgozik ez a nyugalmas háromszög kompozíció. Tehát ez a feszültsége ennek a képnek, hogy van egy nyugalmat sugárzó háromszög kompozíció, miközben fölénk tornyosul egy emberi forma. Annyi csak, amit így bátortalanul megjegyzek, hogy azért ott azzal a has felülettel valaminek lehet, hogy nem ártott volna történni, tehát hogy valamit akkor már oda lehetett volna, és akkor még az öniróniája is elindulhana ennek a történetnek, de ez csak az én agymenésem, úgyhogy én megadom a három disznót ettől függetlenül, hogy nincs a hasára varrva valami. (szőke)
értékelés:

(láncreakció -> Dóczy Ferenc: Margit lajtorjája)
Ez egy 2003. szeptemberében elkapott kép, és azonnal ez jutott eszembe Feri képéről, csak eddig tartott megtalálni...

Nem elemezzük, elfogadtuk, átkerült a láncreakció külön oldalba. (szőke)