Szorgalmi

Csepp

Egy nagyon szép megfigyelést láthatunk itt Mariann munkáján, hogy ez egy vaskorlát, vagy egy faág, azt nem tudom pontosan, én a vaskorlátra szavazok, de szép a fény a vízcseppen. Azt szeretném továbblépési irányként hozzátenni, hogy azért talán valami tükröződés belecsalható lett volna ebbe a vízcseppbe, mert ha a lecke a köldök, akkor egy ilyen asszociációs vonalnál kell az, hogy tovább tudjuk segíteni a nézőt, hiszen így joggal teheti fel a kérdést, hogy oké, szép, de miért köldök? Mivel az őszi idő sok párát hoz, ezért talán nem nagy kérés, ha azt mondom, hogy erre az ötletre megvan egy malac, de ismétlést is kérek. (hegyi)
értékelés:

Fényben lebegő talpak

András tanulmány sorozatából a talp leckére érkezett ez a kép és kompozíciójában egy klasszikus megoldást mutat, míg a kivitelezés dinamikus, erős és hatásos. Azt nem tudom, hogy a szkenner vagy fénymásoló mennyit engedne még, hogy ne legyen ennyire szoros a képhatár, ha volna még tér mellette, az jót tenne ennek a képnek. Nagyon szépek a gyűrődések, torzulások, érdemes ezzel a technikával dolgozni és kísérletezni tovább, megkeresni azokat a helyzeteket, amik a valós és a technika által torzított szürreális formákat dinamizálják. (hegyi)
értékelés:

Szőkének

Belenéztem ebbe a bigyóba, 4 percig bírtam. asszem az jó. szorítok, el kelhet a plusz most neked.

Napok romjai 2
A Szakkörbe feltöltött kép vakuval megvillantott "eredetije" -az álmennyezet.

Napok romjai

Nos, míg az előző képet tökéletesen el tudom adott leckéhez fogadni és egy jó kompozíciót látunk, ami mégis érthető és befogadható a néző számára, ennél a képnél azt gondolom, hogy picit öncélú a választás, mert olyannyira absztrakt a formarendszer, hogy én biza ben tudom, hogy mi akar ez itt lenni a valóságban - ami nem baj, ha van indoka ennek az elvonatkoztatásnak. Itt a konkréttól eljutunk az absztrakcióig, de az absztrakt nem lép túl önmagán és nem izgalmas, nem hoz új asszociációt, pontosabban ez a sugárirányú elrendezés utal akár egy virágra, akár a napra, de ez az utalás a címmel sem válik érthetőbbé. Ha nem baj, én ezt áttenném a szorgalmiba. (hegyi)
értékelés:

In memorian - Babis Erzsébet
Nyugodjon békében

Kerestem a neten, szerettem volna többet tudni Babis Erzsébetről, szeretném Adrián segítségét kérni, hogy tegye meg, hogy akár kommentárban mesél nekünk. Ami a képet illeti, háttérinfó nélkül picit nehéz az értelmezése, zárójelben mondom, hogy a 700 pixelt ki lehet használni, de szépek az ívek, a formák, bár nekem a vágás esetlegesnek tűnik. (hegyi)

Ad acta

Hát azért mindannyian emlékszünk arra, hogy mi volt a Márti leckéje, és itt egy nagyon konkrét tételmondat elhangzott, ez a ’mindenki csinálja azt, amit akar’, és ennek egy áttételes megoldása van itt, már ha elfogadjuk, hogy ez az úriember itt ez most azt csinálja, amit akar, és nem azt, ami történik vele. Egy nagyon érdekes helyzetet látunk, egy úriember egy utcán, valami lakótelepi vagy városi helyzetben, és ebben a helyzetben van ez a sombrerós úr, akire vagy rá vannak dobálva, vagy valahogy oda melléestek ilyen füzetek, nem teljesen világos számomra, hogy itt mi történt, nem látszik igazán jól, de mintha egy kukából mászna ki. Tudnék itt utalni a Haris Lacira, mint akciófotográfusra, merthogy neki is volt egy ilyen korszaka, vagy a Szemadán-vonal – tehát ha ez egy akcionista vonal, akkor az egy képből nem biztos, hogy kiderül számomra a történet, hogy miről akar ez itt most mesélni. A képkivágásból adódóan nem egyértelmű, hogy valaki a második emeltről kidobálta ezeket a mappákat, ez a szerencsétlen turista meg pont itt akarta megkötni a cipőjét, és rádobálták ezeket a mappákat, vagy tényleg egy kukából mászik elő, vagy ő egy ilyen futár, aki viszi a dokumentumait és leejtette, és most szedi össze... vagy éppen egy tankönyvből jógázik valaki az utcán – tehát ebből nagyon sokfelé el tudnánk indulni, de nem tudom a megfejtést. Úgyhogy itt a Ferihez fordulok segítségért, és ezt nem disznózom le, hanem a Feritől várom, hogy erre valamit mondjon. Ha azon a vonalon indulok el, hogy ez egy kukából előmászó dél-amerikai turista, én ezt el tudom fogadni, de akkor viszont a kompozíciónál kellene úgy módosítani, hogy ez valóban egyértelmű legyen és a történet is elinduljon, hogy tudja a néző, hogy ez az ember valaki által ki lett dobva az irataival együtt, vagy ez az ember épphogy kidobta az iratokat és a nagy keresésben elfáradt. A cím az előbbire akar utalni, de akkor nem igazán érthető hogy miért van a sombrero a hátán, ahogy a póz is picit mesterkélt, hatásosabb lehetne ha kevesebb lógna ki belőle így előrehajolva, mert ez teszi kétértelművé az indítékokat. Amit nem igazán értek, hogy mindennek mi köze Márti leckéjéhez, mert persze tudnék valami nagyon elvont kapcsolódást keresni, de én ezt a kapcsolódást erőltetettnek gondolom. A technikából látva azt érzem, hogy ez nem egy mai kép, azt is gondolom, hogy Feri technikailag és mondanivalóban is ma már jóval előrébb tart, képei számomra ezt bizonyítják. Szorgalminak el tudom fogadni ezt a munkát, ha kapok segítséget Feritől, azt megköszönöm, de én ezt most átteszem szorgalmiba. (hegyi)
értékelés:

Nyomot hagyni
Összevont lecke magamról, arc nélkül, mozgásban, a talp leckére egy igazi nyári képen. (Bár ma készült). Ma hazautazom, de aztán megint rögtön el. Talán onnan is tudok majd küldeni üdvözlőlapot.

Érdekes, hogy most mindenki egyszerre akarja az összes leckét megoldani, a Gábor is azt írja, hogy ez egy összevont lecke, portré arc nélkül, talp, mozgás, nyár... de hát én önhatalmúlag úgy döntöttem, hogy a talp leckébe teszem. Azért, mert egy nagyon szép megoldást látunk erre a feladatra. Azzal lehet vitatkozni, hogy – ez valami tengerparti környezet lehet, és látszik, hogy a Gábor már benne volt ebben a vízben, mert vizes a lába, nem tudom hol járhat, hogy ilyen cudar időben bemászkál a tengerbe – azért felhívnám a figyelmét, hogy vigyázzon magára, mert hidegek ezek a vizek – vagy gyónjon a Gábor, hogy hol járt itt. De mindenféleképpen nagyon érdekes maga az a perspektíva, ahonnan fotóz, és vitára adhat okot a partvonalnak az az ábrázolása, de a perspektívában mindenféleképpen segít – igaz akkor meg felmerül a kérdés, hogy hogyan vágunk, meg milyen nézőszöget választunk a kamerának. Mert nekem most a kép felső részében, ahol most a hátul lévő bal lábat látjuk, annál a résznél én egy picit adnék még hozzá, hogy jobban tudjon érvényesülni ez a fajta perspektíva, miközben fontos az, hogy mi történik a kép alsó részében – de ha egy ilyen döntést meg tudunk hozni, akkor megint az a kérdés, és ebben megint egy picit a határon érzem a megoldást – hogy mi a fontosabb nekem, hogy merrefelé haladok, és itt egy pici zuhanásélmény is van a képben, mert mindkét láb dől, tehát olyan, mintha egy zuhanás előtti állapot lenne, és akkor fontos lenne megmutatni, hogy hova érkezik ez a mozgás, kvázi még a kép alsó és jobboldali részéhez hozzátennénk, és ez a zuhanásérzet erősebé válhatna; vagy pedig, azt mondom, hogy ez csak véletlen, esetleges, nem ez a kép fő mondanivalója, akkor pontosan a jobboldali és alsó vágással ha még vágnánk, akkor egy feszesebb kompozíciót hozna létre, és akkor mindenféleképpen szükséges lenne a kép felső részéhez hozzátenni legalább egy ujjnyit, hogy befejeződhessen ott ez a formarendszer. Az mindenesetre biztos, hogy ez a forma, ez a zuhanásszerű állapot erőssége a képnek, dinamizálja azt. (hegyi)
értékelés: