Szorgalmi

Az erőszakos boldogító.

Márti megint a vörössel kezd, és gyakorlatilag Nina Hagen és Janis Joplin keverékét látjuk egy Czinkóczi Zsuzsa szintű romantikus és drámai végkifejletben. Gyakorlatilag tragikus a befejezés, mert a stáb a végén a főhősnőt otthagyja, gyönyörű rock and roll van ebben, ami a Mercedes Benz-es Joplint idézi bennünk, szóval őrületes a film és Mártit arra tudjuk sarkallni csak, ahogy a Tilosban is, amikor még nem tudtuk, hogy elküldte a filmet, de a pedellus sas szemével felfedezte már, hogy Márti filmezz és alkoss és legyél a mi kis istennőnk és nyomjad ezeket az őrületeket, mert ennek van eleje, vége, érzed a dramaturgiát. Ez egy nagyon komoly színészi szóló és minden viccet félretéve egy fájdalmas üzenet, egy gesztusfilm. Erről majd bővebben is beszéltünk a pedellussal, ami nemsoká fel is kerül a szertárba majd. (szőke) értékelés:

Szeget szeggel
Kirándulás, pad, szög. Megtetszett. Elkeresztelhetném köldökleckének, de nem teszem, mert csak egy szorgalmi.

Szőkének rossz élményei vannak a Széchenyi ligetben gyerekkorából, ott sok kutya járt-kelt, és nem tudott ettől a megrázó élménytől elvonatkoztatni, úgyhogy átadta Hegyinek a beszédet a képről. Egy szép struktúrát látunk, amiben a két különféle anyag nagyon jól jelenik meg, a fa erezetei ráadásul a perspektíva játékát is erősítik, ezzel egy mélységet is ad, talán a kép felső egyharmada nagyon kiégett. Ha egy lazúrt kap a kép, akkor ez a nagy differencia helyre kerülne. (hegyi)
értékelés:

Kompozició vörösben I
Játék a függönnyel és a besütő nappal.

Megvan a disznó, mert tetszik. Barcsay Jenő festészetét juttatja eszünkben konstrukciójában, jók a formák, és jók a súlypontok. (szőke)
értékelés:

Korlátköldök
Nyissz-nyassz.

Attila, ne ugráljál össze-vissza, próbáld azokat a feladatokat megoldani, amik előtted vannak. Vannak mások is az estiskolán, akik hiába akarták volna a köldököt megcsinálni harmadik feladatnak, nem volt rá módjuk, mert akkor még nem volt köldök lecke, vagyis kénytelenek voltak módszeresen sorba menni a leckéken. Mondom ezt azért is, mert úgy gondolom, hogy a lecke, amit beküldtél, mivel nem épülnek a feladat elgondolások egymásra, ezért nem tudják azt a fajta személyességet hordozni, ami a leckék egymásra épüléséből következik. Ez egy elnyújtott, hosszúkás kép, de ami rajta van, az túl szürke, nincsen rajta dinamika, nincs ritmizálva, értem, hogy bele van vágva ebbe a kör formába, értem, hogy a formákat akarod megmutatni, de nem érzem elég sűrítettnek az üzenetét. Ezt nem csak a te képedre, hanem több kép kapcsán szeretném elmondani, hogy nem az a megoldás, hogy fogom az ollót és az előtte exponált formát vagdosom, mert nem fog megoldást jelenteni abban, hogy tudjam, mi az üzenet, mi a gondolat. Kérem a leckét ismételni. (szőke)

Kicsiny tó az ölben

Nagyon jó, hogy megtalált az alkotó egy ilyen helyet és jók az asszocióciói a nőiségre, anyaságra, szexualitásra, csak nem látom ezt a képből. Nem jó beállítás, és a fények is elveszik a térbeliséget. Tudjuk, itt az erdőben van ez, izgalmas is, de ennek a képen át kell jönnie verbális segítés nélkül is. Tessék ezzel a leckével foglalkozni még, legyél bátrabb. (szőke)
értékelés:

Werkfotó
mi az: itt 2 ott 3 (dimenziószakadás)

Hála a jóistennek, hogy a kép jó, nagyon nagy bajban lennénk, ha azt kéne értelmezni, amit az alkotó hozzá írt. A kis belógó lábacska eleve már mozgásra készteti a képet, a színek se nyugalmasak, ez a neonzöld szivacs, és ez a nem barátságos sárga rostélyszerű műanyag szőnyeg és a kis zokni ugyanabba a vibráló világba hozza az egészet, ráadásul ez a szőnyeg a szövetmintázattal, amin az árnyék megjelenik, nekünk Zsolttal függetlenül egymástól is a 80-as évek közepéről a Commodore 64 videojátékait jelzi, ahol le lehetett lőni az egyik harcos űrhajót a másikkal, egész kezdetleges síkra redukált mozgásokkal, a legóban is hasonló formák jelennek meg, szóval jó ennek a térbeli játéka, és a síkon megjelenő számnítógépszerű árnyékok. (szőke)
értékelés:

Behálózva
Graz-ban találtam erre a játszótérre

Köszönjük a képet, gondolom itt a rend és a káosz ellentétét szeretnéd megmutatni, mint egy pókhálóba került bogár, egyetlen probléma van ezzel az képpel, hogy így ebből a képből nem tudjuk, mennyivel lehet többet megtudni rólad. (szőke)

No pictures, please!

Ez egy szorgalmira küldött kép, Sarolta szeretne nekünk bemutatkozni az oldalon, magáról küld üzenetet, ez az ő bélyegalbuma és ez abban egy következő üzenet. Azért nem tudjuk elemezni, mert ezt a képet megítélésünk szerint nem ő készítette magáról. Jó, ha üzentek, akár így is, de elemezni, értékelni és disznókat adni csak saját munkákra tudunk, ez egy mondjuk úgy minimális emelés a lécen, hogy csak saját munkákat értékelünk. (szőke)

A fény felé, a nap felé

Egy makrofelvételt látunk, ami közeli felületet mutat, és így egy olyan közeg, amiben az ember nem nagyon tud közlekedni, óriásivá, különleges térbelivé válik, és itt milliméterek számítanak kompozíció szempontjából is. Ez egy vágott fa felület, amiben valami ágkezdemény vagy benövés, görcs jelentkezik, ez a valóság fényképezésrésze. Másrészt egy absztrakt és asszociatív képet látunk, szinte olyan, mint a lascaux-i rajzokat látnánk itt, a színvilága is erre hasonlít és mivel szimbolikus címe van a képnek, nagyon érdekes, hogy az a forma, ami a képből kifelé indul, így egy nyomatékosítást kap. Ha akarjuk, ha nem, hiszen ezeknek a formáknak mindig van egyfajta szimbolikája, egyrészt tekinthető egy befogadó formának a sötétebb résszel határolt félkör alakú öböl rész, másrészt ha az aranybarna vágott felületeket nézzük és aszerint mérjük a formát, akkor egy befelé haladó fallikus szimbólumot látunk. Ha a kettőt mindenféle humor nélkül megpróbáljuk közelíteni, akkor ami régebben vidámságot okozott, igenis a női-férfi princípiumról szól ez a kép, ha valaki ezzel nem ért egyet, szívesen elbeszélgetek erről. Van itt azonban egy közbeszúrandó technikai megjegyzés. A makrofotónál nagyon kicsi az élességhatár és ezért nagyon fontos, hogy a mélységélesség megválasztása mellett hova tesszük az élespontot. Most ennek a fallikus formának vagy öbölnek a jobb alsó részén, végén életlen a kép, ami egyrészt a mélységélességből adódik, másrészt abból is adódik, hogy a felület nem sík teljesen, tehát ha egy picit, 2-3 mm-t mozdul a kamera vagy az élesség, akkor ott lett volna az élesség fontos, hogy a körív élesen fejeződjön be, mert ez a kép középpontja és ha a szimbolikát nem is vesszük figyelembe, akkor is a felület tulajdonképpen az egyik keménységű anyagba ékelődő másik anyagot mutatja, az élő szövet két különböző rendszere kapaszkodik egymásba, a puhább felület befogadja a keményebbet, ez színben is látszik. Ez az élességhelyzet az a kulminációs pont, ahol a két felület találkozik és ha erről szól az egész, akkor ha ez az egyesülés fontos, de akár a fogamzás pillanatát is mondhatjuk, akkor ez azt kívánja, hogy az élesség erre a varázspontra kerüljön. Ez azért egy érdekes vállalkozás, mert a szülésről, a fogamzásról az életről szól, nagyon fontos, hogy a lecke hívószavait jól használja és jól mutatja. Ha egyetért Anita, ezzel a fajta feladatsorral foglalkozzon tovább. (szőke)
értékelés:

Kerités

Ez egy szorgalmi és nyilván a szorgalmik azért is készülnek, mert remélhetően meglesz az az egy disznó. Jelentem, megvan a disznó. De. Mégis azt mondanám, hogy azon érdemes lenne gondolkodni, hogy az estiskola olyan fórum-e, ahol ha bizonyos szint fölé érnek az alkotásaim, akkor azt is el tudom érni, hogy felrakható, akkor ez egy virtuális galéria, hirdetőtábla, vagy tényleg akarok dolgozni a magam szempontjából, hogy az én személyes nyomaim benne legyenek a képekben. Nem akarok rosszalkodni, de én is tudnék kerítést fényképezni, mert van Dörögdön kerítés, én is tudnék egy csomó ilyet, és ezzel csak azt akarom elérni azzal, amit mondok, ha már megengeditek, hogy beszéljünk a képekről, hogy jelenj meg a képeidben, ne csak az legyen, hogy egy gyűjteményt lássunk, amiben van egy védőfal az alkotó és a néző között, hanem ezt a falat próbáld lebontani és jelenj meg valós emberként. Nagyon jó megfigyeléseid vannak, de van ezekben a munkákban egy távolságtartás, mintha nem mernéd magad eléggé vállalni, mintha a fotó egy védekezés lenne, egy bizonyos territóriumon belül maradva. Szidjatok meg, de ezeket a képeket kamuzásnak érzem, egy tehetséges ember kreatív ötleteiből időhúzások önmagával szemben. Olyan kevésen múlna, a bátorságon, hogy van mondjuk nálam egy sapka, amit ráakasztok a kerítésre, vagy a pulóverem, szoknyám, tehát belenyúlok a történetbe, hogy közöm legyen a képhez, met az jó, hogy megtetszett ez a sárga folt, és ez jó is, hogy megláttad, de semmi nem ellenpontozza a képen, nem helyezi kontextusba és térbe, hanem ez az alap, ahonnan el lehet indulni és nem a végcél. A filmezésnél Ferreri filmje kapcsán mondta egy mesterem, hogy ha egy filmben megjelenik egy pisztoly, akkor annak a pisztolynak el kell dörrennie, annak működésbe kell jönnie. Ha el van indítva egy történet, akkor azt le kell zárni. Itt egy mese elindul, de nincs lezárva a történet. Ez itt lehet a tévémaci szignálja, tüttürüttü tüttürüttürű, megy a szignál, megy, de mindig újraindul, nem tudjuk, mi lesz a mese. Senkit nem akarunk bántani azzal, hogy ha azt mondjuk, hogy a fotó kamuzás, mert ez egyáltalán nem biztos, hogy tudatos, mert lehet, hogy Bara keresi a formát, hogy hogyan tud megjelenni személyességében, csak azt tudjuk mondani, hogy bátorság, bátorság, bátorság. Ez egy fontos út és talán abban tudunk segíteni, hogy a személyes történeteteket merjétek beleszőni a képmesékbe. (szőke)
értékelés:

Fény-árny

A két kép amit kaptunk Barától, bizonyos szempontból hasonlít egymásra, de amit az ufós tojásnál mondtunk, az itt is igaz, hogy jó, hogyha valami kapaszkodót adunk a nézőnek, mert a realitáshoz nem tudunk kötni, viszont ez a szerkezet egy kitalált szerkezet, tehát csak a formai megfelelés a kapaszkodó, és ez a forma szép és izgalmas, de önmagáért való játék. Sejtjük, hogy ez egy sörösdoboz, de ilyen fényformát találunk másutt más által létrehozva is. Szép, haladjunk tovább az úton. (szőke)
értékelés:

Csésze

Néha azért érdemes ezeken a dolgokon elmerengeni, hogy a negatív kép, amihez nem szoktunk hozzá, az mennyire fel tudja frissíteni az ember szemléletét, mennyire mást tud adni, miközben a megszokott formák azonosak, mégis egy furcsa világba tudja elvezetni a nézőt ez a köztes technikai állapot. Ma már ez könnyen előállítható elektronikusan. A kép dominanciája a sötét felület, a csészét tartó szerkezet, doboz, és pont azért, mivel negatív képet látunk, ez egy erős fényben lévő tárgy lehet, ami a kép középpontjában helyezkedik el. Egy picit ebben a negatív ritmusokban billeg a kép, mert a csésze árnyékai fehér foltokként jelentkeznek és nem oda súlypontoz a történet, és ez a sötét folt meghatározó, ez egy furcsa nyugtalanságot ad a képnek a sötét és világos foltok ellentétes dinamikája miatt. Ha a csésze szélre kerülne, ezzel a vad játékkal, és 180 fokkal megfordul, akkor egy izgalmasabb kompozíciót kapnánk, ha már borul minden, akkor a kompozícióval is játszhatunk. (szőke)
értékelés:

Elszálltak az évek

Szeretjük a képet, de nem tudjuk, mitől mozgás. Hogy elszálltak az évek? Hogy száll? Ja?! De ha komolyra vesszük, akkor mitől? Mozgásra még gondolhatunk a fű növésében is, vagy hogy eldőlt a kereszt. Ebből lehetne csendéletet csinálni, a mozgásból ezt szorgalmiba tesszük és tessék a képből csendéletet csinálni, ha még lehet. (szőke)
értékelés:

Jégbe zárva
Egy befagyott tó szélén találtam ezt a kagylót.

Azt gondoljuk, hogy szorgalmiként ez egy szép, furcsa üzenet, ha nem tudnánk, hogy ez jég, akár képsérülésnek is látszódna a felület és nagyon érdekes, ahogy a kavicsok közt a kagyló megjelenik. (szőke)
értékelés:

Piramisok árnyékában

Hogy a piramis hol van, azt nem tudjuk, de ez egy jó absztrakt kép, finomak a színek és árnyékok, a szorgalmira jár az egy disznó, az épületfotós lecke meg ha lesz, jöhet majd több is. (szőke)
értékelés: