Szorgalmi

Kagyló

Három disznó, elsősorban azért, mert nagyonis használ egy olyanfajta asszociációs rendszert, amely következik az előző leckék megoldásaiból. Nagyon sok mindent elindít a kép. Nem csak ritmusokat, hanem valós asszociációkat is és ahogy pár képpel ezelőtt felvetettem azt, hogy ha valaki nem kapja meg a maximás pontszámot és úgy érzi, hogy akar foglalkozni a problémával, akkor azt örömmel vesszük, ugyanígy azt mondom, hogy ha Bara képes ezzel a tízes leckével foglalkozni tovább, akkor nyugodtan készíthet, nem a vízről és nem a csigáról, továbbgondolva ezt még variációkat. (szőke)
értékelés:

Ma este 6-kor megnyílt Balla Demeter Pálya utca 77. című kiállítása a Mai Manóban, Kincses Károly és Szőke részvételével. A fenti filmeken megnézhetitek a képeket, Kincses és Szőke megnyitóját, a közönséget és az üzeneteket. Külön köszönjük a megjelenést azoknak az Estiskolásoknak, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel. Tőlük talán a kommentárokban olvashattok majd beszámolókat. A kiállítást pedig nézzétek meg!

,
,
,

Hosszú iven csúszik a szem
nekem meg ez jutott e szembe

Ez egy jó válasz Rodcsenko üdvözlésére, szimpatikus, de bal oldalon a vonulatot levittük a bal sarokba, a jobb oldalon vágható lenne a kiugrás, és a címmel megint ugyanaz a probléma, mint az előző munkádban. Ha volna épület leckénk, más volna a helyzet, így most azt mondjuk, hogy köszönjük ezt a képet, a válasz válaszát, talán Rodcsenko máshogy is megközelíthető, elfogadjuk ezt a meglátást, de nem mutat túl az előző remake-en. (szőke)

Requiem elveszett félcipőmért

Fenti kép egy requiem elveszett félcipőmért, bár még egy kicsit reménykedem, hogy megtalálom.
Mint grafika, nagyon érdekes és izgalmas absztrakt képet látunk, formák, foltok és mértani felületek variábilis játéka, jó ritmusban elhelyezve a fekete keretben, amiből ki is lép az a furcsa elliptikus forma. De itt is azt mondom, hogy ha ostort csapnak a hátamra, akkor sem fogom érteni, hogy hol van az a cipő, vagy ki sír itt a cipőjéért, vagy hol veszett el ez a cipő. Egyszerűen biztos az én agyammal van baj, rá nem tudok jönni, hogy mi köze van a képhez a címnek. Kérdeztem a pedellust, hogy ő tudja-e, ő is csak azt tudta megmondani, sejtése szerint miért kap a kép ilyen címet, de a cipőt ő sem találta. Ezzel nincs baj, csak akor el kell dönteni, hogy dadaista munkákat csinálok, amivel a nézőt minősítem, nem a közönségért, hanem a közönség dresszírozásáért csinálom a képet. Amúgy ehhez hozzátenném, hogy ahogy a pedellus is mondta, a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején ez a fajta sokkoló, büntető jellegű képzőművészeti stílus kifújta magát, már túlhaladtunk rajta. Ráadásul ott azért képileg ennél bátrabb, olykor zaklatottabb, szókimondóbb alkotások születtek. Egyszerűbben mondom: ha túráztatják, ha tesztelik a nézőt, akkor lehet, hogy ezt más is észre fogja venni és akkor az alkotót fogják minősíteni, mert azt fogják mondani, hogy menj a fenébe. (szőke)
értékelés:

Casanova

"Rodcsenko emlékére" képéről jutott eszembe.

Jó a pillanat és hogy magadra tudtad vonni a figyelmet, hogy rád is figyeljenek a modellek. Kompozíciójában is működik. Annyit szeretnénk elmondani, hogy a címválasztásnál itt a kép azért kapta ezt a címet, mert a képen szerepel egy ilyen verbális üzenet. A cím mindig fontos rendszert közvetít a képről és ha megbízom ebben és ezen a szálon megyek tovább, akkor azt kell mondjam, hogy itt hét Casanovát látok, a hét törpét, de innentől kezdve nem stimmel valami. Tehát a kép sokkal több mindenről szól, és nem a Casanova szó a súlypontja az egésznek. Itt a lényeg a kis marionett bábuk, vagy kinder tojás figurákon van, tehát a cím fontos és most itt ez nem fedi az üzenetet. (szőke)
értékelés:

Rodcsenko emlékére
Egyik kedvenc fotóművészem Rodcsenko "Balconies" c. képe inspirált...

A remake-ot végülis teljesíti a kép, a cím is segít a főhajtásban, tisztelgésben. (szőke)
értékelés:

Odaát 2
Az "Odaát" c. kép javítása

Itt egy javításról van szó, úgy érzem, hogy az előző megjegyzéseinkből építkezett és azt hiszem teljesítette azt a feladatot, ami felmerült a képpel kapcsolatban. Köszönjük. (szőke)
értékelés:

Fellépés
Színház az egész világ...

Itt is igazából azt mondanám, hogy nem érdekel a hozzáfűzés, amit ír Nóra. Azzal, hogy ilyen közelségbe hozza ezt az igazán intim testrészt, amit olyan kevésszer láthatunk, szinte csak a privát életünkben a párkapcsolatainkban, és annyira leleplezőek tudnak lenni az intim helyzetekben ezek a testrészek, akkor azt mondom, hogy bárkinek is a talpa ez, ahogy elkapja a fotós ezt a lépést, ezt egy jó kompozíciónak tartom, szerethető munkának. Azért ha Nórával kávéznánk valahol, akkor megjegyezném, hogy igen, jó az irány, de menj még mélyebbre, még bentebb az álmodásban, vagy a belső keresésben, szimbolikákban. (szőke)
értékelés:

Kokárda
Rendhagyó kokárda köldökként aposztrofálva.

Sok mindenre asszociálhatunk a képről, lufira, de óvszerre is, ha nagyon akarjuk kokárdára is a két masni miatt, de ezek az asszociációk mind-mind másfelé visznek minket, nem a lecke megoldása felé. Értjük a fájdalmat, értjük az áttételt, de ez nem a köldök megoldása. Képként érdekes, izgalmas, de minden, ami ehhez hozzá van téve, az már egy olyan asszociációs rend, aminek értelmezését nem szerencsés a nézőre hárítani. Lehet persze ilyen asszociációkban is létezni, de ez eltávolít a lecke megéléséhez. A tehetségetek egyértelmű, de megkerülitek a leckét. Ha letisztult formákkal dolgozna a kép, lehetne a köldök asszociációja is.
   Talán meglepő lesz, amit mondunk. Minden leckénk portré, nem csak az első három. Az is rólunk mesél, ahogy egy csendéletet megélünk, az is, ha megmutatjuk, mit jelent nekünk a barátság, vagy a mozgás. A leckék megoldásaiban arra szeretnénk ha törekednétek, hogy a saját viszonyulásotokat éljétek meg, mutassátok meg a nézőnek. Ebből a képből ebben a szerkesztésben Nóráról nem tudunk meg sokat, nem látjuk, nem érezzük az ő viszonyát a köldökhöz, ahhoz, amit a köldök megszemélyesít, jelent, amihez a hívószavakat mondtuk. Ez a lufi forma is lehet ilyen megoldás akkor, ha a zavaró, nem erről mesélő jeleket rendbetesszük. Ez a kép nem a kokárdáról szól, és nem a köldökről, ebben a formában ez egy érzelmi, szexuális töltetű kép a fekete és vörös formák játékával. A képzőművészetben használt formai és színbeli megoldások ugyanúgy, ahogy a népzenében, vagy a versekben, határozott kijelentéseket tesznek abban az értelemben, hogy a színek és formák férfi vagy női princípiumokhoz köthetőek-e elsősorban. Ez a motívumrendszer tehát ebben az értelemben működik tökéletesen. Ezért két disznó, mert csak az üzenet irányát kell pontosítani. (szőke)
értékelés:

A Tó keresése
keresés... út... meleg... napfény... álom... s fáradt "talpacskák"...

Ez a lecke vetette fel azt a kérdést, ami okán elkészítettük a kiegészítő filmet. Ehhez annyi kiegészítést tennénk, hogy szeretjük ezt a képet, megkapod rá a szorgalmikra járó egy disznót, mert ez a kép nem a talpról szól, nem a talp lecke megoldása. Úgy tűnik, hogy talán a lecke megoldási folyamatban lehet valami félreértés. A feladott leckék lényege az, hogy azokat megoldjátok és nem az, hogy az archívumotokban keressetek valami olyan képet, ami talán teljesíti a feladatát, talán nem, valami átvitt módon talán értelmezhető leckeként, de legtöbbször csak nagy közelítéssel, elnagyolva. Előfordulhat, hogy valami lecke találkozik azzal a gondolatisággal, ami korábban már bennetek is megvolt, tehát nem eleve kizárt, hogy archívban levő munka megoldása legyen egy-egy feladatnak. Mi arra szeretnénk rávezetni benneteket, hogy éljétek meg ezeket a feladatokat, belső élményeiteket dolgozzátok fel, formáljátok képpé. A leckék leginkább erről szólnak, arról az útról, amit be kell járni ahhoz, hogy egy-egy alkotás megszülethessen. A tehetségetekkel könnyen találtok kibúvókat a leckék alól, de az Estiskola célja épp az együtt gondolkodás és együtt munkálkodás, ezért a konzerv megoldások még ha egyébként kitűnő képek is, legfeljebb szorgalmiként értelmezhetőek. Mi viszont arra szeretnénk titeket rávenni, hogy a szorgalmik helyett aktuális házi feladat megoldásokkal foglalkozzatok. (szőke)
értékelés:

Egy nyaraló renoválásakkor került volna kidobásra ez a szerkezet. Fogalmam se volt róla mi ez. Rájöttem, nagy nehezen és eldöntöttem, hogy kipucolom és feljavítom. Sajna hiányzik egy-két alkatrész belőle, de majd pótolom. A képeket és a videót is telefonnal készítettem sajna rossz a minősége és a focusokkal is gond van , de ebből tuttam gazdálkodni. (: A filmeken asszem a 2002-es göri-találkozó negatívja látható. Raktam rá néhány effektet, de elég minimalistára vettem a munkát, mert tényleg szerények a munkaeszközeim. Megpróbáltam a szívem beleadni! Tényleg!

Azt sejteti a cím, hogy ez az Opemus nagyító kettes változata, nagyon szeretjük ezt a filmet, hármas tagozódással dolgozik a film, az első rész egy nagyon jó, a zenével szorosan kapcsolódó lírai, meditatív ritmika, jó nézni ezt a furcsa szerkezeti összetételt, a működését. A következő tétel a nagyítógép által létrehozott kép, ami a talajra vagy más felületre kivetítődik és ezen keresztül látjuk azt az érzelmi helyzetet, ami régen a fotolaboránsok belső, személyes intim világában megjelent, ami nem a végleges terméket mutatta, amit mi aztán a kezünkbe fogunk, hanem egy ilyen illékony, múltidéző világot. Ez a tétel rövid idő alatt teljesíti azt az üzenetet, amit a diaporáma vetítés ad és nem építkezik tovább. Túl hosszú ideig mutatja azt, hogy képek képekre kerülnek, nem építkezik, hanem megmarad ezen a szinten, az ember azt gondolja, hogy jól van, ezt már megnéztem, mi jön még. Maga a tétel kezdése és zárása nagyon jó, a közepéből vennék ki. Nagyon jó a harmadik tétel kezdése, hogy ezen a furcsa szerkezeten végighalad a kamera, de az a véleményünk, hogy ez is hosszabb a kelleténél, talán a zene miatt, amit sajnáltál elvágni, mert amikor a felfelé mozduló kamera a vörösesen izzó lámpát mutatja, ott van a filmnek vége, és gondolom beleszerettél ebbe a képbe és nem voltál elég szőrös szívű magaddal, visszatértél a svenkre, de ez nem ad már a filmhez hozzá. (szőke) értékelés:

Gorgó
Eurüalé, Sztheinó és Medusza eredetileg gyönyörű leányok voltak, de megsértették Athénét, ezért az istennő haragjában olyan rúttá változtatta őket, hogy aki rájuk nézett, azonnal kővé dermedt. Hajuk helyén kígyók tekeregtek, nyelvüket is úgy nyújtogatták, mint a kígyók.

Amúgy ez egy villanypózna, ha jól látom, és itt ugyancsak azt tartom fontosnak, hogy a valós világ valós tárgyai asszociatív eszközként tudnak működni ahhoz, hogy az alkotó a saját filozófiai rendszerét közvetíteni tudja. (szőke)
értékelés:

Oszlopsor
A múlt elmúlt dicsősége.

A tetejénél érzünk egy kis rendetlenséget, talán kis pepecselést még megérne az ecsettel, hogy festegess a fűben is, meg másutt, de szeretjük! (szőke)
értékelés:

Teremtéstörténet
Éva teremtése (egy részét már korábban mutattam)

A két teremtéstörténeted egyben elemezzük, értékeljük, főleg a többieknek szeretnénk valami fontosat elmondani, ami Márti munkáinak jó részét jellemzi. Márti a semmiből építkezik. Ezek a képek ha a kiindulási alapjukat nézzük, semmiségek. Ahogy a függöny is, vagy a golyóstollal felírt szavak. Mindegyik esetben mondhatnánk azt is, hogy technikai trükk és nem több, elállítja az élességet és kész. No igen, de ha nem ismerjük a technikát, akkor ez az ötlet nem jön a képbe. Ez az egyik fontos szempont, hogy Márti foglalkozik azzal a képalkotó eszközzel, amit használ, igyekszik kiismerni, hogy az eszköznek ne legyen kiszolgáltatottja, hanem az eszköz, a gép szolgálja ki őt. Másrészt a világ, mint impulzus, összegzetten épül be Márti világképébe és szűr át mindent a maga szűrőin. A létező világ, a külvilág bekerül egy belső rendszerbe, azon átszűrődik, majd formát találva tárul elénk. Mindeközben mindezek a képek mesélnek Mártiról is, a helyzetértékeléséről, a belső kereséséről, szólnak a magány érzetéről, egyfajta kiszakítottságról, de szólnak az örökkévaló mindenségről is bezárva egy utcarészletbe, amit Márti kibont és általa úgy tárulhat elénk, hogy többé válik, sűrűbbé és fontosabbá, mint ami a kiindulási alap volt. Márti mesél. Impulzusok érik, és ezeket az impulzusokat a saját életén, szűrőjén átfolyatva formába önti és megmutatja. Ez Márti szerint a világ. Ilyen, nézzétek. Márti elmegy egy velnessz központba golfozni, de nem a természet érdekli, nem tükrözteti vissza az élményt a golfjátékkal, nem verbálisan meséli el az utazást, hanem fogja, és beállítja magát különböző helyzetekbe, és ez válik a valóságává a képeken, ebből épül fel egy élménymesélés.
   Fentieket elsősorban a többieknek mondjuk el, mert ez az alkotói hozzáállás másfajta értelmezési kérdéseket vet fel. Az alkotás, a művészet lényege nem a mechanikus tükröztetés, hanem az, hogy a valóság darabjait az alkotó a saját rendszerén keresztül újra összerakja, hozzáadva belső elemeket is, ezzel fejezi ki a mondanivalóját, az alkotói üzenetét, új, addig nem létező kontextust hozva létre. A két képsort együtt értékeljük 3 disznóra. (szőke)
értékelés: