Szorgalmi

Tükörkép, újból

Alkalmasint nyáron ezzel kell még foglalkozz, gyűlik addig a tapasztalás a saját megmutatásunkkal, mint modell, mert most ez a levél ez egyrészt zavaró az orrnál, másrészt olyan felület kell, olyan megfejtés, aminél nem sötétíti be így a vizet a hordó, tehát valahogy el kell érni, hogy a tükröződésed még erősebb és felismerhetőbb legyen. Lehet, hogy más vízfelület kell. (hegyi)

Író

A szituációt nem ismerem, tehát amit mondok, az feltételezés. Ha mondjuk valakivel beszélget az alany és mi le akarjuk fotózni, de ő nem akar tudomást venni rólunk, akkor valamivel fel kell hívni magunkra a figyelmet, persze készülve rá, hogy villanásnyi idő lesz csak az exponálásra, és elérni, hogy ránk nézzen. Nem mondom, hogy mindig a szembenézős portré csak az érvényes, de annak indokának kell lennie, ha profilt, félprofilt használunk. (hegyi)

Torzógyakorlat

Amit most látok, Feri, abban nagyon kevés a tónus, elvitted ebbe a kékesszürke irányba ezt az egészet, és ettől a kép nagy része értelmezhetetlenné válik. Ezzel nehezen tudok mit kezdeni. A másik kérdés, és ezzel szeretnélek további munkára sarkallni, hogy nagyon szép egy hát, fantasztikusak tudnak lenni a vonalai akkor, hogyha erre rásegítek a fényekkel, vagy az is egy irány lehet, hogy mi van akkor, hogyha egy olajjal bekened a modell hátát és a bőr maga anyagszerűbbé válhat. Ez az olajozást nem kötelező használni, csak egy ötlet, hogy tónusban izgalmasabb lehet. A képkivágatról pedig azt tudom mondani, hogy a fenti rész az még hagyján, de lent kezdődne az izgalmasabb játék, a csípő, a derék, a fenék, ezek fontos dolgok, mert olyan izomcsoportok, olyan struktúrák vannak ott, amik formailag jobban megadják a testnek a jellegzetességét. Összefoglalva ez a szürkés tónus nagyon lapossá teszi nekem, erre még rájátszik a világítás, és maga az a képkivágat, amit alkalmaztál, az a hátból kevesebbet ad. Ilyenkor kell kérni a modellt, hogy feszítse meg magát, feszítsen meg izmokat itt-ott a testén és ez neked is segíthet, nem a legnyugalmasabb póz az, ami a legalkalmasabb fotóra. Hosszan nem szabad kínozni a modellt, de egy kicsit szabad. A végére hagytam a lényeget. Nem véleten, hogy azt erőltetem, hogy magatokat fotózzátok. A modellel való munka ideje az után jön csak, amikor már magadon eleget gyakoroltad a fényeket, a vágásokat. Tudom, kényelmesebb a modell, megkérni valakit, hogy legyen kedves és segítsen, de nehezebb értékelni, elemezni, mert becsapós, hogy most akkor nehogy a modellt elemezzem - és ez csak az egyik ok. A legfőbb ok, hogy amit magad megélsz, az a tiéd, és amíg nem éled át a modell helyzetét, nehezen készítesz jó képet anélkül, hogy a modelled ne hozd nehéz helyzetbe azáltal, hogy a kép nem lett jó, és ő a saját szempontjából feleslegesen töltötte az időt a fotózással. Ez akt esetében különösen így van, ott ez még kényesebb. Úgyhogy Feri, vannak elmaradt feladatok, félkész melók saját magaddal, a torzó sorozat is ilyen, az álom is, tessék azt folytatni. (hegyi)

Teljesítve

Voltam én is futóversenyen, természetesen nem én futottam, de drukkolni voltam már, és bevallom férfiasan, hogy nem nagyon értelmezni ezt a lelkiállapotot, hogy mi visz rá embereket arra, hogy mindenféle cél nélkül fussanak. Nekem ez olyan, mint önmagammal sakkozni. A kép az beszédes, látom a főszereplőt, látom, hogy nem egyedül futott, az is látható, hogy valami érmet is kapott, talán arany vagy bronz, ezt most nem nagyon akarom találgatni, de a lényeg az, hogy elmond sok mindent a kép, az is látszik, hogy ő azért ki is fáradt, én azt gondolom, hogy ebben minden benne van, de ezt fekvőben kellett volna megcsinálnod. Akkor többet kapunk a környezetből, a helyszínből, ez az egy, amit hozzá tudok tenni, hogy én nem ragaszkodom az álló formához és nektek is azt javaslom, hogy gondoljátok ezt át, hogy álló formát használunk olyan esetekben, amikor a képhez hozzáadhatna, ha látnánk is azt a miliőt, amiben zajlik. (hegyi)

52/10 - egyhelyben

A feladat értelmében ez most nem nagyon érthető, hogy mi a lényeg. A lényeg az, hogy van egy fa, tehát a természet, a lényeg az, hogy ennek árnyéka van, tehát a pihenés, a lényeg az úton levés, és ez a kis út akar erre utalni, tehát ezzel nem vagyok teljesen tisztában és ezért nem tudom eldönteni, hogy mi az, amiért ezt fényképezted. Ezt úgy értsd, hogy nagyon attraktív ez a fa, az időpont, amikor ezt fényképezed az annyira nem optimális, ezzel azért vártam volna, hogy egy kicsit több fény legyen, nagyon be van bukva ez az egész, gyönyörű lenne, ha egy kicsit lejjebbről lenne megfotózva, gondolom, az ágai nagyon szépen mutatnának, most pont a jellegét veszti el, nem nagyon tudom, hogy mi a magyarázat, úgyhogy várnék tőled erre valamit. (hegyi)

Aura

Ha jól látom, egy temetőben vagyunk, egy látogatót látunk, és azt is értem, hogy miért fogott meg téged ez a fényjáték. A vágással nem tudok egyetérteni, mert a karoknál olyan erősen vágtál, annyira közel mentünk ehhez a szereplőhöz, hogy az az intimitás, ami egy temetőhöz kell, az elveszett. Ha tágabb lenne, és többet kapnánk a képből, talán a két összekulcsolt kezet, vagy az ölbe ejtett kezet, vagy virágot/kapát tartó kezet, akkor már meglenne a történet is hozzá. (hegyi)

Pókhálók

Jó ez a hármas osztása a képnek. Volt már pár olyan képed, aminél kritizáltam azt, hogy miért van elosztva a kép kétfelé egy oszloppal vagy egy fával, most itt ez három felé lett osztva, de ez itt most jó. Érdekes, hogy ez a fajta osztás sokkal közelebb áll a fotografálás világához, és a képi világhoz, mintha ha csak úgy ketté osztom a képet, mert ez egy triptichon, és ez a triptichon ebben a formában nagyon izgalmas, hogy van egy főszereplőnk, van egy feljebb csúszott valami, és van egy ilyen már a vége főcím utáni állapotunk. Nagyon szeretem ezt a képet, és most mondom, Feri, hogy jó lenne, hogyha a 365 mellett a leckékre is jutna energiátok, és akkor ez még akár csillagokat is érhetne, de abban állapodtunk meg, hogy a szorgalmi az nem kap csillagot. (hegyi)

Vasárnapi vendég

A hajléktalan férfi a vasárnapi ételosztáson volt a vendégünk. Megkért, hogy fényképezzem le. A fényviszonyok messze voltak az ideálistól, de nem mondtam nemet.

Elolvastam a leiratot, hogy értelmezni tudjam azt, amit a képen látok, és a leirat nagyjából magyarázza a helyzetet, bár én azt gondolom, hogy itt túl sok minden mást nem kellett volna tenned, csak azt mondani neki, hogy egy negyed fordulatot még forduljon el, és így szembe fordítani valamelyest. Beforgatni a fény felé, és akkor plasztikusan ábrázolódna az arc, és kevésbé lenne a tekintet árnyékban, akkor a nyakon azok az inak és az erek is másképpen tudnak mutatkozni. Egy ilyen ad hoc dolognál is, ha te elkezdesz a kameráddal mozogni, akkor ő már követni fog téged, főleg, ha ő kért meg téged, akkor nyugodtan mondd neki, hogy hová álljon. (hegyi)

Aureliano érkezése

A rádiós kerti parti azon pillanata, amikor Aureliano is csatlakozik a csoporthoz. A képen Feri, Zsuzsa, Bence, Jóska, Au, Zoé, Andi és Mó.

52/09 - Bújócska

kilencvennyol, kilencvenkilenc, száz, aki bújt, aki nem...

Tulajdonképpen a feladat érthető volt, és tulajdonképpen erre ez a megoldás is valamennyire értelmezhető, hiszen amikor bújócskáztunk, akkor általában egy fának a törzséhez tettük oda a fejünket, a kevésbé stréberek lazán, akik nagyon jól akartak szerepelni, azok a kezükkel is eltakarták a kilátást. Persze ez a képen nincs rajta. Ez is az egyik bajom, hogy közel megyünk a fához, a fának a törzséhez, de nem látom, nem érzem, ha nem tudnám, hogy mi a kifejezett lecke, akkor nem nagyon tudnám értelmezni, márpedig anélkül is kéne tudnia a képnek ezt közölni. Nekem ez most hiányzik a képről, hogy értelmezhető legyen, hogy a bújócskának melyik részéről beszélünk, duma nélkül is. Hogy ezt úgy oldod meg, hogy megkérsz valakit, hogy álljon oda vagy úgy oldod meg, hogy árnyékot vetsz a fa törzsére, ezt nem tudom, több megoldás is létezik, de azt neked kell megkeresned, mert ez a te ötleted. (hegyi)

Napraforgók

Hát itt van ennek a napraforgó csokornak a teteje is, a két képből össze lehetne rakni egyet, mert itt meg az alját vágtad el kegyetlenül, fönt levegőt hagysz, teret hagysz, alul meg legalább egy három ujjnyi hiányzik ahhoz, hogy be legyen fejezve. Olyan mintha darabokból akarnád összelegozni a képet. Most már a fátyolról nem beszélek, azt elég sokszor elmondtam, de itt is ez a problémám, hogy nincs meg az egésznek a kompozíciós stabilitása. (hegyi)

Rózsák

Ugyanaz a helyzet, megint megkapjuk ezt a fátyolt, a feketék nincsenek meg. Ennek az a baja, hogy én itt dörzsölöm a szememet, hogy most én látok rosszul vagy mi van, tehát fáraszt. A másik problémám az, hogy kompozícióban nincs megoldva, ad hoc jelleggel elkészült egy kép rózsákról, de nem nagyon értem, hogy miért innen, a fő motívum ki van nyomva a bal oldalra, valami értelmező háttér van nagyjából középen, de a jobb oldal üres. Ráadásul azokat a pókhálószálakat, ha már ezt a finomkodást bevezetted a tónusokkal, levettem volna. Ez most egy ilyen talált kép kategória. (hegyi)

52/08 - Azonosítók - az utca

Egy átlagos ucasarki névtábla

Ennél a képnél azt veszem észre, hogy mindazonáltal, hogy tényleg van egy kékes behatása a falnak, de most elvitt téged és gyanítom, hogy az a kő ennyire nem kék, hanem kapott az egész egy ilyen kék löketet, és ha ez egy picit visszább van hozva, akkor a kő természetesebb, és megmarad egy arányrendszer, nem lesz az egészen ez a kék fátyol, és ez is lehet az oka annak, hogy túl van szaturálva a kép. A másik dolog, amit észrevettem, hogy a kép felső részére nincs igazán szükségem, az a fekete sáv, ami ott van, nem is értem, hogy minek hagytad benne, az biztos, hogy én ott vágnék. És egy picit sötétek is vagyunk. (hegyi)

52/08 - Azonosítók - a ház

Errefele ritka a házszám.

Azt írja Gábor a leiratban, hogy a kép jelentősége abban rejlik, hogy nincsenek házszámok arrafelé és tényleg keresem és nincs, de nekem most megint az a kérdés, hogy vajon jó helyet választott-e a fotós magának ahhoz, hogy ezt a képet elkészítse? Hasonló a problémám, mint amikor lefényképezted azt a két cigarettázós szobrot ott a kocsma előtt, hogy a kép egyik oldalán van információ, a másik oldalán lényegesen kevesebb, és ettől az egész kép felborul. Ráadásul itt is ugyanaz az oldal kap több súlyt, mint annál a képnél, a kép bal oldala az, ami lényegesen erősebb, a jobb oldala ehhez képest kevésbé fontos. Na most ez nagyon egyszerűen megoldható, ha te pont ezt a két ajtót akarod lefényképezni, mert át kell menni a másik oldalra, vagy inkább szemből fotózni, és akkor sokkal jobban ki is jön a két ajtó közötti különbség. Innen oldalról fotózva ez még jobban rá, hogy a kettő között tömegében, díszítettségében, formáiban mekkora nagy differencia van. Erre szerintem érdemes odafigyelni. (hegyi)

Mint a mókus

Nem is gondoltam, hogy a népligetben vannak mókusok! :O

Bevallom, én sem gondoltam, hogy vannak a Ligetben mókusok, engem is meglep ez a kép ebben az értelemben, viszont ami a problémám az az, hogy jellemzően a képeidnek a nagy részénél azt veszem észre, hogy túl vannak szaturálva a képek. Magyarán túl rikítóak a színek. Valószínű, hogy ez valami fényképezőgép beállítási hiba lehet, a menüben érdemes lenne megnézni, hogy lehet-e ezen módosítani, vagy finomítani, a természetes beállítások mindig hosszabb ideig elviselhetőek. Most például a zöldek annyira elmentek neonzöldbe, de a mókusnak a színei is eléggé furcsa színűek, hogy egyszer csak nem fogom elhinni azt, amit látok. Volt valami esküvői képed, vagy társaságról, és ott is a ruhák, minden, az egész annyira harsány volt. Nyugodj meg, akkor is átjönnek a színek, ha nem kiabálnak, nem üvöltenek. Én még azt is meg szoktam tenni az utómunkánál, hogy egy 10-15%-kal még visszább is veszem a színek szaturációját, hogy könnyebben elviselhető legyen, ne égesse ki a szemem, ne üvöltsön az egész. Ehhez a képhez most azt tudom hozzátenni, hogy a színekkel kell finomabban bánni. (hegyi)