Szorgalmi

Kedves Látszóteresek! Mindenkit szeretnék arra bíztatni, hogy látogasson el az idei ARC közérzeti plakátkiállítására, melynek témája “UNFAKE! - Vedd észre, leplezd le, mutasd meg!”

A kiállítás helyszíne Budapesten, az Örs vezér terétől 300 méterre, az Örs vezér útján, a METU mellett található. Október 7-ig tudjátok megnézni a plakátokat, amik egészen este 23:30-ig ki is vannak világítva. A kiállításon kint vannak még a Közös Halmaz ajtói, valamint ők egy slam poetry esttel is készülnek szeptember 29-én este 18:00-tól.

Jó szórakozást kívánok, és ha kint jártatok, légyszi, írjátok meg, milyennek találtátok az idei ARC-ot.

Szerettem volna egy minimalista képet készíteni a vidéki nyári napok jellegzetes, álló levegőjű, tücsökciripelős, időtlenséget sugalló hangulatáról. A szántóföldeken mozdíthatatlanul perzselődő, grafikusnak(?) mondható textúrájú, de amúgy szabályos geometriájú szalmabála ellenpontjának szántam a kiszámíthatatlan formavilágú, folyton változó és mozgó felhőt. Mindkét elem úgy gondolom hozzátartozik a visszaadni kívánt hangulathoz, ezért próbáltam ezekkel operálni. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a szalmabála a képen egy szabályos negyed körcikknek látszódjon, de sajnos nem sikerült ehhez megfelelő nézőpontot találnom, ezzel még később teszek egy kísérletet.

Amit látok, hordozza nyomokban azt, amit szerettél volna, valóban van benne egy ilyen tikkasztó hatás, de a nézőpont nem jó. Értem én, hogy szerettél volna egy formalista megoldást, de épp emiatt rekednek az érzelmek kívül. Ha lehet egy javaslatom, koncentrálj a környezetre, a hangulatra, az ég ha elég nagy a blende, amúgy is éles lesz, akkor is, ha nem ennyire lentől fotózod meg, komponáld úgy a bálát, hogy valóban bála legyen, és ne valami más, mert ez most akár lehet egy fonott kosár is. A formája fontos. (hegyi)

Kisfiú néz egy repülőt, egy csíkos textil kerítésbe kapaszkodva. A kép a Duna-parton készült (dunaparty megálló), mikor a hajókat nézegetve észre vette a magasan elszálló gépet. Gép: Nikon D5600 + 18-70 obj, feketefehérré konvertálva

Norbi, amit írsz, meg ami a cím, abból a képen semmi nincs, ami nem baj, de abban az értelemben fontos, hogy az ember ne azt vegye számításba, amit átélt ott a helyszínen, mert a fotón ebből kevesebb jelenik meg, hanem azt, ami a képen látszik. Ez az első lépés, hogy magad ne vidd az erdőbe. Vagy, fotózd úgy, hogy lássuk a repülőt. A második lépés, hogy az adott helyzetet látva alakul ki benned egy kapcsolódás, mondanivaló, és azt fotózod. Ez a kép jó kép, de nem a gyerek repülőnézése miatt, hanem mert az, ahonnan fotóztad ad neki egy erős feszültséget. Látni az akadályoztatást, azt, hogy a gyerek el van zárva, menne, de nem tud tovább, segítséget kérő a pozitúra, szóval erős üzenet, de nem az, amit írsz és ilyenkor felmerül annak a kétsége bennem, hogy azt akartad-e fotózni, amit látunk, vagy ez csak mellékterméke annak, amit szerettél volna. (hegyi)

Életkép, zsáner leckéhez kevés volt az idő, ezért ide küldöm, most ez van.

Kevés volt az idő? Ezt nem értem. Most két pillanat van duplikálva, két kavargatós és két evős. Pedig a helyszín jó, a tónusok is, a kompozíció is, a szociója is jó, szóval minden adott. Csak végig kellett volna menni a folyamaton. (hegyi)

Miért nem voltak elemzések a Látszótéren? Hova tűnt Hegyi 3 hónapra? Megígértem, hogy elmesélem, megnézheted a végeredményt is, milyen lett a felújítás.

Valószínű, hogy számodra a figurák mellett a felirat és talán a helyszín együttese adta, hogy ez a kép fontos lett, én mint szoborábrázolást nézem, és így amiatt, hogy túl közeli a felvétel, a csonkolás miatt alul hiányzik a stabilitást adó bázis. Fenn levegősek vagyunk, lenn meg el van vágva, sutty, ennyi. Hát, a plasztikussága szép, de összességében ez nem működik így igazán. (hegyi)

Kéktúrázó csapatunk a kőszegi vár falai között...

Zoli, mit csináltál a tónusokkal, a bőrtónus is, és a falak is, tető is olyan fura meszes, mintha átfordult volna, ezt érdemes lenne újragondolni majd. A kép nem rossz, de vagy előrébb kellett volna jönnie a csapatnak, vagy a kamerának közelebb, mert most az arányítás nem jó. (hegyi)

Feri, ez egyrészt persze szép, de én nem találok benne semmi egyedit, ami indokolná, hogy kitegyem a falamra, hogy kiemeljem a sok másik kép közül. (hegyi)

Jóska, Tama, Aureliano és Zsolt közös szülinapi ünneplése Ányezzel, Bandival és Clioval, később Gyulovics Istvánnal. Lilla itt még aludt.

A Csíkszerda tagjai előadás közben a káposztásmegyeri református templomban...

A színekkel van valami gond, de a kép maga jó dokumentáció. (hegyi)

Összegzés: Néha besegítek a geodétának. Futtában, autofókusz. Még teló is játszott. Még beerőszakoltam a végére a levezető kv-t (zöld tea helyett, ma ez folyik) és az "icipici házikót" is (régóta nézegetem).

A téma jó, a formai megközelítés is jó, tónusok is rendben. Sok az ismétlés. És a vége nem való ide. Azok különálló képek. (hegyi)

Ez már jobb, mint az előző, de itt is zavar még mindig, hogy a modell arcában ott a buborékfújó. Nincs mese, instruálni kell. (hegyi)

Ez a kép, én értem, hogy hangulatában ott, akkor rendben volt, de nekem nem működik. Pont a szemét takarja a modell a buborékfújóval. Túl sok a feje fölött lévő rész, rosszul van komponálva, ez a kép így nem működik, főleg szemek nélkül. (hegyi)

Valószínűleg itt kaptál valami instrukciót, hogy másképp küldd be ezt a képet, ezt annyiban jó látni, hogy az aljában sajnos nincsen több, ezek szerint tartom azt, amit az előző képnél mondtam, egyébként nem jobb ez a vágatlan megoldás, mint az előző. Elolvastam a kommentet, ami miatt beküldted a teljes kockát, engem nem győz meg, hogy ez lenne a jobb. (hegyi)

Canon 450D, alap kitobi.

Pontosan nem értem, hogy ez miért Szorgalmiba került, de ez a te döntésed. Hangulatában van egy szociografikus megközelítése ennek az egésznek, ez tetszik, talán az égből kevesebb is elég lenne, a fák tetejénél már vágnék, és az aljából többet hoznék, és akkor ez egy izgalmas meló lenne. Jó a pillanat, amit megfogsz, jókor exponáltál. A tónusok is itt elfogadhatóak számomra, úgyhogy ez egy működőképes kép lenne, billentenék egy picit a kamerán. Tudom, hogy a dekomponálás nagy divat, de nem kötelező minden divatot követni. (hegyi)