Szorgalmi

Csöndesen - kortárs magyar csendélet meghívó

A Budapest FotóFesztivál, a Kiscelli Múzeum és a Budapesti Tavaszi Fesztivál szeretettel meghív minden érdeklődőt a Csöndesen - Kortárs magyar csendélet kiállítás megnyitójára 2018. 04. 06.-án pénteken 18 órára a Kiscelli Múzeumba (1037 Budapest, Kiscelli u. 10.).

A kiállítás megtekinthető 2018. 04. 07. és 06. 24. között keddtől vasárnapig 10-tól 18 óráig.

Kiállító művészek: Apáti Tóth Sándor, Balázs Zsolt, Balla Demeter, Bécsi Imre, Biró Dávid, Bohus Réka, Bokor Krisztián, Chochol Károly, Czimbal Gyula, Derzsi Mátyás, Diósi Máté, Érdi Róbert, Fejér János, Flanek Péter, Fodor Dániel János, Fuchs Lehel, Gáti György, Hamarits Zsolt, Herczeg Eszter, Herendi Péter, Hitre Imola, Hodosy Enikő, Horváth Péter, Hupján Attila, Icsu Renáta, Kállai Márton, Keleti Éva, Kerekes Emőke, Kiss Tanne István, Kiss-Kuntler Árpád, Kocsis Krisztina, Kusnyár Eveline, Liszkay Lilla, Martinkó Márk, Mészáros László, Mikes-Devich Réka, Molnár Anna, Opitz Tomas, Papp Eszter, Regős Benedek, Sándor Emese, Sivák Zsófia, Szabó Maya, Szalóki Ági, Szatmári Gergely, Szemenyei Bianka, Szilágyi Lenke, Urbán Ádám, Vajda János, Vékás Magdolna, Zagyvai Sári

Ez az az Ikea lámpa, amit én is sokszor nézegettem, hogy megveszek, de aztán úgy döntöttem, hogy túlságosan nehéz lenne takarítani a portól. Akkor, amikor egy térből kiragadunk egy részletet, új viszonyrendszer jön létre, új koordinátarendszer, új szabályok. Ami ebben izgalmas, és gondolom ez keltette fel a te érdeklődésedet is, az lámpa szertelen formája és az árnyék mértani rendje közti dinamikai különbség. Márpedig ha így van, akkor lent ehhez a képhez még kellene hozzátenni, fentről nyugodtan el lehet venni, és az egészet egy picit meg lehet forgatni. Ha így teszel, akkor nyilván az árnyékok függőlegeseit kell valóban függőlegesbe állítani. Járna erre kettő csillag, de mivel szorgalma küldted, ott nincs csillagozás. (hegyi)

Szép ez, van hangulata, nekem kicsit sok benne a vörös tónus, persze ez is közelebb hozza, hiszen az emberek java jobban kedveli a meleg tónusokat, de az én ízlésemnek ez egy fokkal már töményebb, mint szeretem. Na de ez nem baj. Ha picit fentebbről kapjuk, talán még kívánatosabbak lesznek ezek a csoki tünemények. (hegyi)

Ez egy tanulmánynak elég jó, hangulata is van, de nem tekeri le a fejem, és ez valószínű a helyszínnek is köszönhető. Ott van minden, de nem elég. Nagy ürességek vannak, márpedig valahogy össze kéne jobban kötni az organikust és a teremtett formát. (hegyi)

Sajnos csak ezt az egy fotót tudom mutatni a teres találkozó záró pillanatáról, az utolsókként távozó maroknyi kis csapatról, akik didergő tagjai végig biztattak, és bíztak bennem, hogy minden nehézség ellenére is (úgy mint a hideg, a sötét, és az elfogyasztott sörök gravitációja) ellenére is végre ki tudom nyitni a hátizsákomat, és megtalálom benne az eszközeimet, azokat össze is tudom szerelni, és fényre bírom, amelybe végül boldog meglepődéssel tekinthetnek, mint Ali Baba az előtte feltáruló barlangba. Így nyílik meg valami, miközben zárul más... ;-)

Kedves Látszóteresek! Sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe ezt az új zenekart, aminek a debütáló koncertje a legjobb magyar jazz klubban - Opus Jazz Klub, 1093 Budapest, Mátyás utca 8. - lesz 2017. 04. 03-án este 8-tól. Gyertek el, és nézzétek meg, hogy sikerül-e eljátszanunk azt a 12 számot, amit összeválogattunk a jazz gitározás meghatározó alakjának Wes Montgomerynek szerzeményeiből.

2018. március 23-án este 7-től ismét, újra, végre Látszótér találkozó az Építészpincében. Mindenkit várunk, szakköröst, rádióst, fotóst, youtube csatornást, fiatalt, öreget, most beiratkozottat vagy régi motorost egyaránt. Alvó ügynököknek is ébresztő, ott a helyed. Pész, láv, juniti. Ráadásul Gabrielláék is hazajönnek meglátogatni minket! Jelentkezni itt lehet és kell a kommentnél, elég, ha annyit írsz: jövök. De azt mihamarabb, mert a létszámot le kell adjam a főnöknek. Enni, inni, beszélgetni lehet. A cím: Budapest, VIII. kerület, Ötpacsirta utca 2. (Kálvin tértől a Múzeum utcán befelé)

Most valahogy ez sem áll nekem teljesen össze. A szitu jó. De a bal oldalon a csávóka, őt közelebbre kellett volna várni, már amennyiben a villamos nem csap el emiatt. Az nem érné meg. (hegyi)

Ezt is kedvelem, meggyőzöl lassan a tónusaiddal. Viszont itt van kritikám is. A formák miatt. Most a vágás nagyon közelibe hoz be, de így az ablak formái esetlegesen vágódnak. A spontaneitás és reflexió azonnaliságának nem mond ellent az, ha a formákra, vágásra figyelsz és nem engeded ki a kezedből. (hegyi)

Nem ismerem a helyszínt így amit mondok, az csak tapogatódzás. De ez a kép állóban nem jó. Így olyan, mint egy emlékkönyvbe ragasztott fotó, körbevágva, mert kevés a hely a könyvben. Kell a tér, hogy értelmezhető legyen a fő motívum. Méretek, minden. Ez fontos. (hegyi)

Esti séta.

Ott jobbra fenn a sarokban az mi? Ha vágsz a tetejéből, és simán lehetne, akkor azt is levágod. De ferdék is vagyunk, szóval így ez most nem működik, amúgy is talapzat nélkül egy templom vagy bármi más épület, hacsak nem extra a dísz rajta, nem szokott működni. (hegyi)

Esti séta a városban. Németország. Rastatt.

Nyilván lehet, hogy az én agyammal van baj, hogy mindig valami sztorit akarok a képbe, de itt annyira adja magát, hogy ott balra ahol kiníílik a tér, valami történjen, így most mintha egy színpadot látnánk, ahol még nem kezdődött el az előadás. Ráadásul nem is tök üres a tér, mert a szerelmesek ott ülnek a padon. Ez kár, nekik sétálni kéne balra kifelé, vagy pofozkodni, mindegy, de ha már vannak, ott semmiképp se jók, ahol vannak. A dolognak egyébként lenne hangulata, szóval ilyenkor ki kell várni, míg elunják, mert vagy kigyalogolnak úgy, hogy az neked is jó lesz, ahogy átmennek a téren, vagy másik irányba mennek ki, akkor meg felszabadul az egész és ember nélkül még mindig jobb egy üres színpad, mintha vannak benne, de nem jó helyen. (hegyi)

Kísérleteztem a tárgyfotózással.

No, akkor az elemzés. Ha ez egy magazinban van és a szöveg miatt van így vágva, az oké, a szerkesztő dönt, hogy neki mi kell. De alapvetően ez így nem működik önmagában álló képnél, hogy ennyire furára vágd. Mi az indoka? Oldalról is vágtál, mindenütt szűkek vagyunk, így nincs sztori, márpedig akár reklám, akármi, a hangulat csak akkor fog elkezdeni működni, ha van tere. Amúgy nem lenne ez rossz, de erre figyelj kérlek. (hegyi)

Ezt kifejezetten kedvelem, mert nem egyértelműen adja Budapestet, univerzális. Jól van komponálva, bár kicsit dőlünk jobbra, de belefér kábé. Várom a folytatást. És lehet ám leckébe is, nyugodtan. (hegyi)

Na, itt a helyzet az, hogy ha bedől az a lámpa balról, valami kell ellenpontnak jobbról is, hogy ne hibának, hanem koncepciónak érezze a néző. Lehet az akár egy olyan lány, mint az ernyősön, aki hanyatt bedől, kifelé menve a képből, vagy hát ezt neked kel kitalálni, mit szeretnél, de valami mindenképpen jó, ha azt a nagy tömeget visszahozza, főleg, hogy amúgy a többi rész ennyire nem tart össze. (hegyi)