Találkozó

Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik a 2007-es Művészetek Völgye program idején lejöttek Taliándörögdre és meglátogattak bennünket, segítettek a munkában, egyben kérünk mindenkit, aki ott volt, hogy akár képben, akár filmben, akár írásban élményeit, a történéseket ossza meg a többiekkel, vagyis élménybeszámolókat várunk, nem csak mi, hanem azok is, akik nem lehettek velünk.

Elemeztük Ági munkáit is, akinek nagy gyűjteménye van női vécékben készült önképekből. Itt Ági még csak felvezet, mesél.

,

Ági képei
Ági képei
Ági képei
Ági képei
Ági képei

Ági is küldött beszámolót (ígérte, hogy kiegészíti szöveggel is), ő így látta a második találkozónkat.

Ákosék kertjében
Ákosék kertjében

Az első kerti teadélutánon néhány bátrabb tanulónk megmutatta képeit, amit ott rögtön elemeztünk is. Emese a kertben készített képet, egy csöndesebb pillanatban - az elemzésnél arra tértünk ki, hogy a fő alak dekomponáltsága segít a történet értelmezésében, de a kompozíciót utólag vágni kell, hogy a lényegtelen részek eltávolításával a nézőt segítsük a fő témára koncentrálni. A fa asztal, a kerti hintaágy, a kisasztalon lévő tárgyak jól illusztrálják a hangulatot.

értékelés:

Hát ez a találka nem volt semmi! Egy nagy csoportosulás kellős közepén állítottam be, ahol András bőszen magyarázta Ági képének jósági tényezőit. Mindeközben Márk és Ákos valami furcsa breaktáncszerű lépésekkel szórakoztatták magukat a hátsó sorban. Ezután mindenki leült és azt néztük, hogy Ági tudja-e követni a saját hajának mozgását. Ügyes lány ez az Ági, elég jól követi a haját, szépen le tudta foglalni mindenki figyelmét. Még azt sem vettük észre, amikor Attila elbújt a székek mögé. Nekem egy kicsit gyanús lett, hogy a kutyák tolatva közlekednek a kertben, de úgy gondoltam, hogy ha senki sem említi meg, akkor én is inkább csendben maradok. Közben András ismét átvette a szót és próbálta papírlapokkal eltakarni a kertben talált monitort, de a lapok kicsiknek bizonyultak, akármerről is próbálta. Közben Márk békésen és nevetve üldögélt a kis kertiszéken, de amikor meglátta, hogy épp felé irányítom a kamerát hirtelen elkomorodott és odahívta a kutyát, aki viszont odajött, mert okos kutya, de nem nézett Márkra, mert nem akarta őt látni ilyen komoran. Közben kiderült, hogy a kutyát se érdekli már a talált monitor és Ákos úgy döntött, hogy beviszi a házba, minden alkatrészével együtt. Én meg úgy döntöttem, hogy leadom neki a drótot, de Ákos azt mondta, hogy inkább a kutyával beszéljem meg. Megbeszéltem vele. Kicsit később Ági talált a szemetesben egy csokis papírt, mert látta, hogy az egyik kutyának tiszta csokis a nyelve és odaadta neki, hogy törölje bele a papírba. Valószínűleg ez nem tetszhetett Noéminek, mert hirtelen fogta magát, haját a szemébe lökte és hazament. Ági viszont egyre jobban érezte magát, mert bekente az arcomat egy kis rúzssal, majd az egészet letörölte a szájával, aztán összecsókolgatta még a pedellust is, meg Andrást is, és aztán fogta magát és Krisztával együtt elindult a kapu felé, mert látták, hogy a másik Kriszta nyitja nekik kifelé. Én meg nagy bánatomban, hogy Ági elment, nekiálltam teletölteni a csokipapírokat a számban lévő csokival, hogy megetethessem vele az egyik, folyton tolató kutyát, aki le sem vette a szemét eme műveletemről. Aztán elcsendesedett a légkör és szolíd beszélgetésbe kezdtünk és folyattuk azt mindaddig még haza nem tolattam. Nem hiszed el, hogy pontosan így történt? Nézd meg a filmemet!

A pedellus megjegyzése: a film egyharmadánál jól látható Szőke lábmunkája is, ami annak köszönhető, hogy a találkozó előtt röviddel abbahagyta a dohányzást - és ez azóta is tart. Mármint az abbahagyás. Tamás pedig képeket is készített, amit a honlapján lehet megnézni.

Szinte természetes volt, hogy a találkozó előtti indulás nem lesz egyszerűen kivitelezett, lassú tánc. András viszonylag előbb érkezett, hogy az értékelésekkel is haladjunk - Márk is odatalált hozzánk Szentmihályra, így rövid betekintést láthatott az "így élünk mi az Estiskolában" élőképes, sajáthangos werkfilmbe. Aztán sitty-sutty, fitty-futty autóba ültünk és irány Ákosék háza. Hála iGo-nak, idő előtt odaértünk. Ákos nyitott ajtót, valóban, mintha kísértetet látna, olyan fejjel nézett ránk, mintha nem is arra a napra lett volna megbeszélve a találkozó. Mint beszámolójából kiderül, álomvilágban volt még akkor.

   Kert, jó idő, kutyák és anyuka terített asztala fogadott minket érkezésünk után. Lassan pörgött fel a beszélgetés, de ahogy szállingóztak az Estiskola tagok, úgy találtunk egyre inkább rá arra az útra, ami végül a képek értékeléséig vezetett. Szerencsére vendéglátónk gondoskodott komputerről is, így a kéznél lévő fényképezőgépek kártyáiról nézhettünk és elemezhettünk munkákat, amiket itt a titkárságon sorra megmutatunk majd. Sajnos 8 körül el kellett indulnunk vissza a városba, Márkot a hónunk alá csapva, egy-egy sült hússal a kezünkben elrobogtunk. Hazafelé Márk még önmagához képest is szótlan volt, talán a tanári kar, vagy a sebesség letetett az ok... Ákos, köszönjük a vendéglátást, édesanyád finomságait és törődését, és a részvételt is, mindenkinek, aki ott volt. Ősztől igyekszünk rendszeressé tenni ezeket a találkozókat. Utóirat: várjuk a többiek beszámolóját is, akár írásban, akár képben, filmben.

az Estiskolások második, 2007. júniusi találkozójáról
Azt ígértem, hogy a kezdési időpont előtt már egy órával otthon leszek, és várom az osztálytársakat, hogy kényelmesen összegyűlhessünk délután ötre. De a legnagyobb kihívás talán az volt, hogy én hazaérjek addigra. Végül bőven sikerült, sőt a négy óra már a fotelben szundikálva ért. Vajon hányan jönnek el végül?
   Úgy negyed öt körül hárman érkeztek sétálva a házunk elé az utcán. Csak rövid időre pillantottam ki, de egyikükben mintha Kovács Tamást véltem volna felfedezni. Lefutottam a kapuhoz, kinyitottam, és nagyon meglepődtem, hogy mekkorát tévedtem: Márk állt ott, valamint a pedellus és az osztályfőnök. András rá is kérdezett: „Mi baj van?” Én mentegetőztem hogy semmi, de nem tágított. Sőt, sikerült úgy zavarba hoznia, hogy még azóta is eszembe jut néha... Na ilyen volt az első személyes találkozásom a tanári karral.
   Végül mégiscsak elhitték, hogy bejöhetnek, és leültünk a kertbe. A pedellus előzetesen azt kérte, hogy ne készüljünk vendégvárósan. Úgyhogy csak némi innivaló és nasi került a kerti asztalra. A várakozás ritkás beszélgetéssekkel telt.
   Legelőször az estiskola alapelveiről, létrejöttéről, céljairól, tagjairól, forgalmáról esett pár szó. Mindez teljesen kötetlen, strukturálatlan társalgás közepette. Aztán a legutóbb a szertárba felkerült videók kapcsán elkanyarodtunk az aranymetszés témájához, és a Fibonacci számsorozathoz. András ennek lényegéről kezdett nagy beleéléssel magyarázni, majd rajzos vázlatokkal is illusztrálni. Eközben alakult ki a végleges létszám.
   A magam részéről nagyon örültem, hogy végül szinte mindenki eljött, és senki sem panaszkodott arra, hogy nehezen talált el hozzánk. Mivel kinyomtatott képeket senki sem hozott magával, kitettünk az egyik asztalra egy PC-t, és néhány osztálytársunk frissen elkattintott, vagy CD-n magával hozott képeit kezdtük elemezgetni. András szerette volna, ha nem csak a saját hangját hallja, hanem alkalma nyílik megismerni, hogy Mi mire gondolunk a képek láttán, hogy mit tartunk jónak, és mit kevésbé szerencsésnek. Kíváncsi volt, hogy mi az, amit észreveszünk, mi az, amit nem, és hogy hogyan fogadjuk be egymás gondolatait.
   Megnéztük például Tamás friss képeit, Dénes hozott és friss fotóit, valamint Ági tematikus fotósorozatát. A vélemények között pedig volt határozott és bátortalan, „másként csinálnám” és „pont így a jó” egyaránt.
   A tantestületnek este nyolc órakor sajnos mindenképpen tovább kellett indulni, így még sötétedés előtt az utolsó diák is elhagyta a kerti osztálytermet.

Ákos

Ui.: Örülök, hogy a vendégeink voltatok, a hely bármikor máskor is a rendelkezésetekre áll. Az ilyen találkozókat talán akkor használnánk ki a legjobban, ha mindannyiunk egy-egy nehéznek szánt, és egységes feladat megoldását vagy megoldásait (fotóit, videóit) hozná magával.

Azt nem mondanánk, hogy mostantól minden hónapban pontosan ilyenkor lesz, de törekszünk arra, hogy havonta egyszer mód nyíljon egy személyes találkozóra is. Az első, Turay kiállításon történt ismerkedési délutánt követően tehát a második összejövetelre

2007. június 8-án (péntek) 17 órától 19.30-ig kerül sor.

Mivel az időpont viszonylag közeli, így kérünk benneteket, hogy jelezzetek vissza, hogy tudtok-e jönni, valamint az is nagy segítség lenne, ha olyan helyet is ajánlanátok, ahol viszonylag zavartalanul le tudunk ülni beszélgetni egymással. Minden regisztrált tanulónkat várjuk szeretettel, és ha van olyan képetek, munkátok, amit szeretnétek személyesen megmutatni, beszélgetni róla, elemezni, akkor azokat is hozzátok magatokkal.

Ákos jóvoltából a hely is biztosított a kertjükben - tehát a cím és az elérhetőségek: Budapest, XI. kerület, Túrkeve utca 3. Megközelíthetőség: 41-es és 250-es busszal az Etele térről (cca. 15 perc), valamint 141-es busszal a Kosztolányi Dezső térről (cca. 25 perc) és a Torma utcánál kell leszállni. A megközelítéssel kapcsolatos kérdésekben keredssétek Gulyás Ákos osztálytársunkat az estiskola kukac gulyasakos pont hu mailcímen. Arra gondoltunk, hogy mivel péntek is van, meg oda is kell érni, így Ákos már körülbelül 4-től vár mindenkit, hogy 5-re tényleg oda is érjünk. Képeket hozzatok.

Ákos készített egy szuper képes útitervet is a gulyasakos.hu oldalon, tessék megnézni.

Tamás filmje is elkészült az első találkozásunkról - igazi kovácstamásos, zenés parádé.

Péter is készített filmet valami furcsa rituáléról még furcsább színű folyadékokkal - a film a megnyitó után készült.

Egy kis színes összeállítás, ahogy Noémi látta a megnyitót.

Csaba beszámolója

Csaba beszámolója, amin épp azt látjuk, ahogy Balázsnak a poszméhről szavalnak a jelenlévő estiskolások.

egnap, Turay Balázs kiállításával egybekötve volt az első Estiskola találkozó is, kis performansz, beszélgetés, ismerkedés. Azt gondoltuk, hogy itt a Titkárságon gyűjtjük egybe az ott készült képeket, filmeket, beszámolókat. Ha valakinek kedve és vénája van hozzá, kivételesen írásos formában is mesélhet azoknak, akik nem tudtak eljönni - tehát ha küldtök elbeszélő formában írt munkát, azt is feltesszük az oldalra. Ezt a kis filmet a Pedellus művelte, rövid bemutatkozás gyanánt - sajnos csak a végén jutott eszembe a forgatás, így aki előbb elment, az erről lemaradt.