Videó

A negyedik HetiHegyi az önportréról, önarcképről szól. Vivian Maier és Helmut Newton vagy Ai WeiWei és Robert Mapplethorpe, a spektrum széles, az alkotók jó része készített önarcképet, ami az önismeret és az önmeghatározás egyik fontos eszköze a Látszótéren is. Mi kell egy jó önportréhoz, mi a különbség a selfie és az önarckép között, milyen eszközök segíthetik a munkád, ezt is megtudhatod a filmből.

A harmadik HetiHegyi adásban a tónusrend kapcsán szóba kerül a kalibrálás, a fényképezőgép színprofil beállítása, a tónusgörbe, a high és a low key is. Hogyan korrigáljuk szürke, fátyolos képeinket, mi segíthet hozzá, hogy erősebb, vaskos, húsos szürkéket és feketéket kapjunk?

A második adásban Richard Avedon képeivel illusztrálva beszélgetünk az utómunka fontosságáról, a maszkolásról, az analóg és digitális labortechnikáról. (Demeter megjegyzése az analóg nagyításhoz, hogy maszkolás esetén nem jó a nagy teljesítményű izzó, mert gyorsan beég a kép és olyan helyen is feketedni kezd, ahol nem akartuk.)

HetiHegyi címen sorozatot indítunk, minden vasárnap új kisfilmmel, amiben Hegyi pedellus egy-egy fotográfiát, technikát, trendeket, képkészítést érintő kérdésről mondja el, mit gondol. Az első adás az élességről szól, azt a kérdést járja körül, meddig és miért fontos az élesség, mire kell figyelni az utómunkánál. A filmben két kép is említésre kerül Kontár Csaba Attilától, a Madárember és az Életöröm.

A pedellus üzen a 365-ös projekt tagoknak, és látogatóknak, hogy megcsinálták a napra szűrést a Napi képek oldalon, és hogy lehet ám további résztvevőknek is csatlakozni a 365-höz, majd elszabadul a kerti őrület. 

2015. június 7-én vasárnap délután 3-tól a Látszótér csapata lecsót főz a Tilos Maratonon. A híres Szentmihályi lecsót készítjük el, curryvel, baracklekvárral, ahogy eddig is! A helyszín a Dürer-kert, (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21.), mindenkit várunk szeretettel! Lehet jönni segíteni, kóstolni, aprítani, jól jönne a lányok saját készítésű csipetkéje is. Családi és gyereknap lesz a Tilos programjában, jöhet az egész család, barátok. Kedvcsinálónak itt találod az elmúlt évek Tilos Maratonos látszóteres képeit, beszámolóit. A többi okosság pedig a filmben látható. Kérjük, hogy ha tudsz jönni segíteni a főzésben, írj itt a hozzászólásoknál, aki pedig csipetkét söndörget nekünk otthon, az ezt külön jelezze, de gyorsan! 

Marik Hackman Before I Sleep c. dalához készítettem. A semmi ágán-ból van benne egy dialógus.

A mamádról készült filmed után azt hiszem ez a filmed az, amibe alig tudok belekötni, erővel kell keressek hibát. A betűtípus borzalom, komolytalan, mert hogy ez nem valami csitri szépelgése akar lenni, hanem egy drámai film. Utazásról, otthontalanságról, állandó kívülrekesztettségről, felnövésről, kapunyitási pánikról mesél, és ehhez nagyon jó eszköz a párhuzamos mozi, a duplaexpó. Van ebben északi filmes vonal éppúgy, mint Věra Chytilová is, szóval gratulálok, jó lesz ez. (hegyi)

Eltés vizsgafilmje a felsőbb éves barátaimnak és én is részt vettem benne.

Nos, magát a filmet nem elemezném, mivel ha jól látom, te az operatőr és vágó voltál, ezekre szorítkoznék. Az első kérdés az, ami problematikus nekem, hogy miért nincs egységesre fényelve a film? Se a fehéregyensúly nem stimmel, és ezt nem indokolja semmi, miért ez a beteges sárga sok helyen, se a belső fényviszonyok nem, főleg a két gyertyával megoldott intimitás résznél. Az jó lenne, ha a belső filmes rész megkülönböztethető lenne a sztoritól, a werktől, mind képileg, mind hangulatilag, érdemes lett volna ezt jobban végiggondolni, hogy mi lehet az, ami e kettőt elválaszthatja, hogy a néződnek még egyértelműbb legyen, hogy hol kezdődik és hol ér véget a belső film. Nem tudom, a világításba mennyi beleszólásod volt, de mint kamerás, kell, hogy legyen, egy fényforrásból ha közel a háttér, baromi randa árnyékok fognak születni. A két gyertya ebből a kameraállásból és ezzel az optikával nagyon zavaró, ural mindent, viszont annyira nem szépek. Aztán bejön egy asszisztens, aki jelzi, véget ért a móka mára, na most az ő nagy fekete háta eltakarja a szereplőt. A liftes jelenet jó, de megint a kameraállás. VAgy fentebbről kellene, és akkor a kicsiségük, szerencsétlenségük erősödne, vagy lentről és akkor főleg a fiúnak az uralkodó attitűdje lenne hangsúlyosabb. Aztán kimennek az utcára. Kézi kamera van, ami billeg, mocorog, de ha tudom, hogy ez lesz, tehát hogy nincs giroszkópos stabilizáló fejem, akkor nem szabad állni és ott billegni a felvevővel, hanem dinamikusnak kell lenni, vagyis nem lehet olyan, hogy te állsz, ők is állnak, és a kamera lötyög. Mozogni kell, svenkelni, körbemenni, tehát mindazt, ami hátránya a kézinek, azt előnnyé, szubjektívvé fordítani.Ez különösen fontos lenne a tétova csókjelenetnél, ahol a lány akarná, a fiú nem, félreértés van és sutaság, és ehhez kimondottan jó lenne, ha a kamera körbemenne, mert itt fordul meg a világ a lány körül és ebből lehetne aztán kiforogni a srácra. De ez minimális ügy, jó lenne ez, ha azt a kurva AGC fényautomatát nem hagytad volna bekapcsolva, mert így ahogy a boltívből bejön a fény, elveszítjük a fiút, átmegyünk esti forgatásba, miközben az idő maga nem változott, ez hiba. És végül a betűtípus. Ehhez ez a betű nem csak nehezen olvasható, de finomkodik is. Kínai pólós betű. Összefoglalva, több idő kell ahhoz, hogy fejben lefusd azt, amit meg akarsz csinálni, a helyszínt megnézd, mit ad ki majd a kamerával, jegyzeteljen az asszisztensed, hogy hol mire kell figyelni, bebukó fények, helyszín civil tárgyai, ésatöbbi, és akkor a dolog már élesben jobban adhatja magát. A liftnél túl sok a vágás, viszont ritmusban nincs fokozás, tehát nem erősíti azt az élményt, hogy mindjárt az utcán vannak, mindjárt el kell búcsúzni, és kiderül, hogy amit a forgatás alatt érzett a lány, az mennyiben valós, mindjárt jön a leforrázás... Mondtam, hogy a tartalomhoz nem mondok semmit, de annyit talán igen, hogy a rendezőnek lehet segíteni a stábnak abban, hogy ahol valami nem érthető, ott azt valahogy képileg el kell magyarázni, például a pingvinest, mivel hogy mi is van azzal a kaviccsal? Tehát Viki, fények, színhőmérséklet, kameraállás és ki kell kapcsolni az automatát. (hegyi)

Az alábbi videóban a Pedellus a Látszótérrel kapcsolatos kérdéseit, gondolatait mondja el. Szóba kerül a céljaink pontosítása, hogy milyen képeket várunk itt, az 1%-os felajánlás lehetősége, és Hegyi a következőkben várja a válaszaid: 1. Hónap képe, kell-e a 6 hónapos választhatósági moratórium, vagy elhagyható? 2. Szeretnél-e rendszeres videókat Hegyitől, és ha igen, miről? 3. Mit csinálsz a facebookon és miért ott, miért nem itt? 4. Mi segíthetne abban, hogy növeld az aktivitásod? 5. Növelhető-e a képek mérete mondjuk 800 pixelre? Talán a legfontosabb rész, hogy a Látszótérre nem csak hibátlan, készre reszelt, jó képeket várunk, na de nézd meg a filmet, aztán írj, akár itt a kommentben, vagy a szakkor kukac latszoter.hu címre.

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket, sikereket, örömet és minden jót kívánunk a 2015-ös új esztendőben is minden látszóteresnek! És ne feledkezzetek el a szilveszteri maratoni rádióműsorunkról sem! Demeter, Jóska és Zsolt

A tél eleji találkozónkon a Mikulás megajándékozta a résztvevőket, csokimikulást kapott mindenki, Oli még virgácsot is, Bandinak pedig borítékban küldte el, amit összedobtunk neki a számítógépére. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, ismerkedtünk, folytatjuk tél végén. 

2014. december 6-án (szombat) este 7-től tartjuk a Látszótér Mikulás Találkozóját. A helyszín a Drunken Tailor (Budapest, VIII. kerület, Népszínház utca 26.) földszinti étteremrésze. Régen találkoztunk, úgyhogy mindenkit várunk, nem csak régieket, de új arcokat is, gyere el te is, beszélgessünk, ünnepeljük együtt a fehérszakállút! Bárki jöhet, nem csak látszóteres. Kérünk szépen, hogy ITT jelentkezz, a hozzászólásoknál! 

 

Mentorunk, Balla Demeter és Korniss Péter fotográfusok 67 művésztársukkal egyetemben ma ünnepélyesen megkapták a Nemzet Művésze címet. Gratulálunk, a videón a laudáció és a díjátadás látható. 

Demeter volt olyan kedves, és megengedte, hogy felhasználjam a gondolatait a csendéletről, ezúton is köszönöm Neki, nagyon inspiráló volt.

Amikor Viki Demeter hozzájárulását kérte, hogy filmben használhassa a hanganyagát, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen összeszedett munka jön létre és szeretnék gratulálni, mert azt gondolom, hogy nem csak arról van szó, hogy a felszínen egy szöveges gondolatsor képi megvalósítása folyik, miközben ez is épp elég lenne, de az alkotó tisztelettel viseltetik a szöveg iránt, és nem utolsó szempontként képes az öniróniára. Azon lehet vitatkozni, hogy az egyes beállítások mennyire sikerültek jól, én viszont arra hívnám fel a figyelmet, hogy bizony azokat a képeket meg kellett csinálni, és akkor se sok kötözködni valóm lenne, ha csak mint csendéletek lettek volna beküldve az egyes snittek. Jó a drapériák használata, jól vázolta fel a problémát Viki, és abszolút beavatottnak érezhetjük magunkat egy fotográfusi gondolkodásmódba, werkfilmes eszközökkel, de mégis esztétikusan. Arra sarkallnám Vikit, hogy ha van kedve, egy-egy fontosabb leckéről készíthetne ilyen videót, érdekes lenne egy ilyen gyűjtés. Köszönet, de ezzel nem úsztad meg a csendélet leckét, azt azért fotóban még meg kell csinálni. (hegyi) 

2014-ben is főztünk a Tilos maraton gyereknapján, köszöntöttük Jóskát, tortával, képpel, egyedi pólóval, beszélgettünk, lecsóztunk szentmihályi módra, ettünk, ittunk, vígan voltunk - dogmafilm, így élünk mi.