Videó

A kis videó 2012 szilvesztere után készült, és a pedellusunk biztatására töltöm fel. A filmecske a picit tágabb családom tagjainak közreműködésével készült, és csak jó kedvű 2013-t szeretnénk kívánni vele mindenkinek! (Az időbeli kis késés oka, hogy nem voltam itthon - de azt hiszem, jókívánság sosem késő... :))

Kaptunk egy kisfilmet, ritka vendég nálunk a film, de én nagyon remélem, hogy többen fogtok filmeket küldeni, annál is inkább, mert ez egy jó kis üzenet. Mondjuk erre azt is, hogy stop motion, stoptrükk-technika, ami abból adódik, hogy állóképeknek a halmazát fűzzük össze egy történetté, és ez egy nagyon érdekes játék, ezt egy jó megoldásnak is tartom ebben. Színben és tónusban egy kicsit komor a dolog, kicsit kevés a fény, ennél én kicsit dinamikusabbat, szerethetőbbet világítanék, de az ötlet abszolút érthető, és egy jó gesztus, jó geg. Végig van gondolva az egész, tehát maga a sztori is jól követhető, úgyhogy mindezzel együtt egy nagyon kedves üzenet, függetlenül attól, hogy fényben egy kicsit szomorkás, kicsit szegényes a világítás. Ez egy négy csillagos film. Ugye emlékeztek még arra, hogy a filmekre, a képekhez képest több csillag kapható, mert a filmeknél a befektetett munka más, mint a fotónál, ezért ott az 5 a maximálisan elérhető csillagok száma. (hegyi) értékelés:

Boldog új évet kívánunk 2013-ra is minden látszóteresnek, szakkörösnek, rádiósnak és látogatónak, sok sikert, és hallgassátok velünk szilveszteri rádióműsorunkat is 2012. december 31-én este fél 8-tól hajnalig. Legyél velünk a chaten: http://latszoter.hu/chat Lejátszóban itt hallod: http://stream.tilos.hu/latszoterradio.m3u Weben itt hallod: http://latszoter.hu/radioplayer/radio.html Balla Demeter, Hegyi Zsolt és Török József 

Minden kedves tagunknak és látogatónknak meghitt, békés karácsonyt kívánunk képekkel, fényekkel, hangokkal, szakkörrel, rádióval, dióval és mogyoróval.  Ezzel a filmmel kíván Tama, Jóska és Zsolt személyesen is minden jót az ünnepre.

2012. december 8-án (szombat) este 7-től tartjuk a Látszótér idei utolsó, téli találkozóját. Mindenkit, de tényleg mindenkit szeretettel várunk, látszóterest, volt estiskolást, látogatót, fotóst, filmest, rádióst egy évbúcsúztató beszélgetésre, együttlétre. A helyszín a Drunken Tailor, baráti árakkal és jó konyhával.

Természetesen Gonnok lesz most is a házigazdánk. Kérjük, hogy itt a hozzászólásoknál jelezz vissza, hogy láthassa mindenki, kikre számíthatunk, és azt is, hogy a hírt add tovább! A cím tehát: Budapest, VIII. kerület, Népszínház utca 26. (közel a Blahához).

Egy elveszettnek hitt film a Trafós Látszótér találkozóról. Íme, okulásképp a jövő nemzedéknek, és dokumentum is a Trafóról.

Egy a sok közül, ami a találkozón jókedvre derített minket. Mozgókép hanggal, csak egyszerűen: - Na ez most mi is lehet? - Várj várj mindjárt! - :) Igen ez az!

Csodálatos nyaralásunk nem múlhatott el anélkül, hogy ne gondoltunk volna Rátok, látszótériekre. Fogadjátok szeretettel tóparti képeslapunkat.

Ez a film egy olyan szituációt mutat, ami sokunkkal előfordul: vagy a fényképezőgépről a sapkát felejtjük el levenni, vagy elemet nem töltünk föl, szóval valami bénázás mindig van. Ettől is stresszes minden utazás, minden kirándulás, hogy vajon elzártam-e a gázt, a vasalót elraktam-e, a macskáknak adtam-e enni, viszek-e elég akkumulátort meg memóriakártyát. Szóval van baj elég. Nyilván a legrosszabb helyzet akkor van, amikor az ember végigcsinál egy ilyen procedúrát, és viszonylag egy hosszabb projekt végén derül ki az, hogy nem volt rögzítve az anyag. Én ilyet akkor csináltam legutóbb, amikor a vörösiszap katasztrófa volt, és Polyák Lacival bementünk Kolontárra, tiltott helyen jártunk, kilógattam a kamerát a kocsiból, és ahogy mentünk forgattam – gondoltam én. Aztán kiderült, hogy miközben kilógattam a kocsiból a kamerát, valószínűleg megnyomhattam a stop gombot, de akkor még ezt nem látod, és utána megvolt végig a beszélgetésünk az autóban, amikor visszavettem a kamerát, mert akkor hittem azt, hogy elzárom, de akkor indítottam el, úgyhogy volt egy nagyon szép felvételünk arról, hogy milyen ügyesen megbeszéljük Lacival ezt az egész történetet, amit nem vettem föl. Biztos életem legjobb filmje volt. Szóval a ritmus megvan, egy jó geg, és örülök annak, hogy újból látom Zsu nicknevét, remélem Csaba is csatlakozik hamarosan hozzánk, és újra a fedélzeten, teljes erőből nem csak rádióműsorokban, hanem képekben is köszönthetjük a Bobák családot. Nekem erre megvan a három csillag, a leckemegoldást azért még tegyük félre, de a három csillag megvan. (hegyi) értékelés:

2012. szeptember 29-én (szombat) este 7-től tartjuk a Látszótér őszi találkozóját. Mindenkit szeretettel várunk, látszóterest, látogatót, fotóst, filmest, rádióst, érdeklődő kíváncsiakat egy kis kötetlen beszélgetésre. A helyszín a Drunken Tailor, baráti árakkal és jó konyhával.

Gonnok lesz most is a házigazdánk. Az éttermi részben tilos a dohányzás, tehát azok is bátran jöhetnek, akiket zavar a füst. Kérjük, hogy itt a hozzászólásoknál jelezz vissza, hogy láthassa mindenki, kikre számíthatunk, és azt is, hogy a hírt add tovább! Lesznek meglepetések is, szóval ki ne hagyd!

A cím tehát: Budapest, VIII. kerület, Népszínház utca 26. (közel a Blahához).

Amit látunk, azt úgy hívják, hogy leletmentés, mondhatjuk gyűjtésnek is. Nem akarok itt nagy szavakat használni, de fontos az, hogy a környezetünkben lévő értékeket megtaláljuk, felkutassuk és megőrizzük, úgyhogy elgondolkodhatunk akár azon is, hogy ez a felvétel az Eltűnő világ leckébe kerüljön be. Nem fogom áttenni, de akár ott is szerepelhetne. Pistáról tudni kell, hogy volt egy rádióműsora, amit szüneteltet, és reménykedünk abban, hogy akár a rádióműsor újrakezdésével kéthetente találkozhatunk ilyen zenei felvételekkel. Ami a filmet illeti, két megjegyeznivalóm van: az egyik az, hogy ilyenkor joggal merül föl a kérdés, hogy mi a fontosabb, a hang vagy a kép, és hogy mi lehet a megoldás, mert nyilvánvaló, hogy az ilyen spontán helyzeteket könnyen szét tudjuk robbantani azzal, ha nagyon sokat fontoskodunk a kameránkkal. Feltételezve, hogy ezen az estén, mint vendég, Pista elfogadott ember volt, ezért talán az is megtörténhetett volna, hogy amikor ez a dal elkezdődik, előveszi a kis kameráját és picit közelebb húzódik ahhoz az előadóhoz, aki ezt a dalt elkezdi énekelni, mert itt két eset van, ami problematikus. Az egyik az, hogy a közelben elkezdte valaki hozni a ritmust egy ceruzával, ha jól látom, és ennek talán az aránya sok lett, mert közelebb van a mikrofonhoz, a másik meglátásom az, hogy képileg is erősebb lenne, ha valamivel közelebbről tudnánk ezt a felvételt megtenni. Ha döntenem kell, akkor ennél az esetnél a kép csak illusztráció, az igazi érték a hangfelvételben van. Többé-kevésbé ez sikerült is, persze a technikától is függ, hogy mi az, amit hallunk, hogy mennyire lesz a szöveg érthető, hogy mennyire lehet ezt tökéleteshez közeli állapotban rögzíteni, de becsülendő és értékelendő az, hogy István sok mindent megtett azért, hogy ez a felvétel eljuthasson hozzánk. Az ötből ez most négy csillag, kicsit az eleje és a vége is hiányos, tényleg olyan, mint egy lelet, amit előkaparunk valahonnan, és sérülésekkel ugyan, de azért megállja a helyét. Köszönöm szépen. (hegyi) értékelés:

A Látszótér Rádióban idén is együtt, ébren ünnepeljük végig az év legrövidebb éjszakáját 2012. június 22-én (péntek) 21.30-tól másnap napkeltéig. A Marathon keretén belül mutatja be a Látszótér Hangtársulata William Shakespeare Vízkeresztjét Nádasdy Ádám új fordításában.

A műsorfolyam további részében a szerelemről hallhatunk egymástól gondolatokat, történeteket, valamint személyes üzeneteket és szívküldit is. Nem csak a rádiósoktól várunk ehhez műsorblokkokat, ha kedved van hozzájárulni az idei adáshoz, vedd fel a kapcsolatot az adásvezetővel, Jóskával! A korábbi évek marathonjainak hangulatába itt tudsz belehallgatni: 2009, 2010, 2011. Terjeszd a hírt, hozz minél több hallgatót, hogy mennél többőtökkel tudjunk skype-on élőben, hangban is beszélgetni az éjszaka során. Marathonozz velünk!

A 2012-es Tilos Maratonon is képviseltette magát a Látszótér, Babos Anita és Ocztos István a gyerekekkel foglalkozott, két csapattal főztünk lecsót és báránypörköltet, amivel a jelek szerint a legeredményesebb napot tudhatjuk magunkénak az adománygyűjtést illetően. Jóska, a rádiónk főnöke ezen a napon töltötte be 47. évét, amit a csapat hatékony konspirációt követően ünnepelt vele, a meglepetés orosz nyelvű köszöntőn kívül került torta, sütemény, juharfa, és ki tudja még mi mennyi ajándék az asztalra. Nagy köszönet mindenkinek, aki részt vett a munkálatokban, aki eljött és erősítette a Látszóteret, nem utolsó sorban Bagi Tamásnak és Piller Gergőnek a lecsós csapat, Szőke Andrásnak és Pápai Zoénak a bárányos csapat vezetéséért, Anitának és Istvánnak a gyerekprogramokért. Jövőre veletek ugyanitt, hajrá Tilos, hajrá Látszótér!

Elérkezett az idő, hogy megtartsuk az első látszóteres utómunkával foglalkozó táborunkat. A téma a digitális laborálás, hogyan lehet a jó képből még jobbat, a nyersből fogyaszthatót készíteni.

A tábor időpontja: 2012. június 2-3 (szombat-vasárnap). Helyszín: Ráckeve, Gerlei-lak. Megközelíthetőség: HÉV, vonat, autóbusz, gépjármű, kerékpár - pontos koordinátákat a jelentkezők e-mail útján kapják.

Program: 1. nap (szombat) 13-14 óra között gyülekezés a Szentmihályi stúdiónál, majd indulás Ráckevére, utána kötetlen beszélgetés, főzés, sütés és együttlét.

2. nap (vasárnap) 9:00 beszélgetés, bemutató és előadás az utómunkáról

Tehát két verzió van, az egyik, hogy egy turnusban két autóval lemegyünk szombat ebéd után és folyamatos a program, a másik verzió, hogy aki akar, az lejön szombaton velünk, vagy vasárnap kora reggel HÉV-vel, vagy ahogy tud, de maga a program vasárnap reggel kezdődik. A hozzászólásoknál ezt megbeszéljük, pontosítjuk. Amit hozni kell: - innivaló, ennivaló, ha főzünk, alapanyag - pokróc, párna, takaró, hálózsák, szükség esetén sátor - egy nyers képed, amit szeretnél kipróbálni, megmutatni - fényképezőgép

Egy régi felvétel, még 2010-ből, amin Jóska táncolni tanítja Ányezét és Ajronment.

A Fészek Színház "nem/más" című darabjának bemutatója.

Ezt úgy hívják régiesen, hogy diaporáma, amit itt látunk. Nagyon örülök, hogy nem a Gime-féle elektronikus csattogtatásos zene került alá, a zenei ritmust jónak gondolom. 1,35 perces filmet látunk, és ennek minimum egy-harmada betű. Ami a szöveges feliratokat illeti, a tipográfiát érdemes lenne gatyába rázni, mert ebben a méretben, ebben a formában ezek a betűk aránytalanok és nem hoznak egy esztétikus formát. Szóval nagyon elválik a képi világtól az, ami a betűtípusokat és a betűk megjelenését illeti. Ha ilyen nagy arányú a betűmennyiség időben, akkor azon kívül, hogy ezek információt kell közöljenek, valamilyen formában meg is kell tudniuk jelenni. Ha egy diaporámát kapunk, akkor ennél lényegesen rövidebb és kevesebb időt kellene szakítani a betűkre, arra, hogy a verbális közlést leírjuk. Most, ha megnézzük a film ritmusát, akkor van egy lírai bevezetés ezekkel a szövegekkel, szépen beúsznak a betűk, a szövegek, jönnek egyre közelebb hozzánk. Ezek megszokott hatások ezekkel a szövegblokkokkal, ezeknek van egy lassúbb ritmusa, és utána, amikor a képek jönnek, azok elkezdenek kapkodni, és lényegesen rövidebb időt kapunk egy-egy képnek a szemlélésére, mint amennyi ahhoz kellene, hogy fel is tudjuk dolgozni, hogy mi történik azon a képen. Ami a képi blokkot illeti, ami szembetűnő számomra az, hogy többféle technika van az átmenetek megoldására, van, amikor egymásba úsznak a képek, van, amikor éles váltással történnek, és van egy egészen furcsa, sávosan széttöredező blendézés is. Ebből jó lenne, ha András eldöntené, hogy neki melyik a fontos. Nem azt mondom, hogy csak egyet lehet használni, de hármat biztos nem. Én ezt a legutóbbi sávos dolgot elfelejteném, ez nem nagyon gusztusos. Ami a másik két váltási módot illeti, ehhez a ritmushoz, ehhez a történethez jobban illik az áttűnéses képátmenet, ahol mozdulatokat, pixillációkat használ a meséhez, ahol a két női szereplő ül a kanapén, és az ő mozdulatuk jön a zenére, ott helyén van, ott jól érthető ez a dinamika, de egyéb helyeken én az áttűnéses verziót választanám. Ami a képeket illeti: itt vannak jobb és kevésbé jobb képek, annak örülök, hogy ez a pixillációs dolog létrejött, mert valamit talán sugall abból, hogy mi is lehet ez a darab, azért olyan nagyon mélyre nem megyünk. Ha végig kellene gondolnom, hogy mi lehet az, amiről ez a történet szól, bajban lennék, de az érdeklődést felkelti. Azt érdemes lenne talán végiggondolni, hogy hogyan építkezünk: van egy színdarab, nem tudom mennyi idő, talán egy óra, és ehhez az időhöz mérten melyik részeket fotózunk, és milyen részeket emelünk be ebbe a bemutatóba. Nem biztos, hogy minden jelenet erős képileg, amit most megkaptunk képi illusztrációként, vannak olyan tömegjelenetek, amiket nem tudok értelmezni, tehát kuszaságot kapok. Lehet, hogy a kevesebb több lenne. Egy lassabb ritmussal dolgozni, némely képeket inkább kihagyni, és több időt hagyni azoknak a képeknek a szemlélésére, amin egy-két szereplő van maximum. Persze, ezt most úgy mondom, hogy nem ismerem a darabot, nem tudom, hogy mi a darab dinamikája, de most, ebből az anyagból ez tűnik nekem ki. Összefoglalva: maga az ötlet nem rossz, érdemes lenne finomítani rajta, ez most így nyers. Lehet, hogy át kellene a vágást is gondolni, egy más ritmust, más tempót adni neki, hogy sokkal jobban elválasztani ritmusban, sebességben azt a részt a többitől, ahol ez a pixillációs technika elindul, és csak ott fokozni a sebességet, ahol a zene is, és maga a képi dolog is ezt indokolja, egyéb más helyeken lassítani. Ha Gime hajlandó ezt újravágni, én hajlandó vagyok újból föltenni, és akkor arról újból tudunk beszélni, hogy hogyan sikerült. Ha azt mondja, hogy ez így kész van, és nem akar vele többet vacakolni, akkor azt mondom, hogy ez kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Technikailag rossz megoldású próbálkozásom, de megmutatom nektek, hogy milyen lett.