Egy Annie Lennox fotonal gondolkoztam el, hogy engem erdekel ez a feher a feheren tortenet. Akkor szuletett ennek a kepnek a gondolata. Ma delutan pedig maga a kep. Vagy egy probalkozas abban az iranyban.
Joska, Zsolt azt mondta, hozza kell jarulni, ugyhogy most hozzajarulok jol. Mintha kerdes lett volna barmikor is hogy hozza-e.
Következő, rendkívüli, szerdai Hajlam és környezet című Törökösenemhez ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.
A tollal magával semmi baj. Az a helyzet, hogy nagyon kényes a szélsőérték fotózás. Ez, a high key ez azért, mert kiégnie nem szabad. Sehol. És itt kiég a toll belül néhol. Kimeszelődik. Tehát ahhoz, hogy ez működjön, nem az kell, hogy megfotózod rendesen és utána hívod ilyen vékonyra, hanem hogy fotózd eleve ilyenre, vagy ehhez közelire, és csak minimálisan nyúlj bele a tónusokba.
Lehet, hogy megint an en monitorom van rosszul beallitva, de nekem ebben a tollon mindenhol megvannak, ha nem is a pontos kis reszletek, de a texturak, kiveve egy fel koromnyi kis csikot a toll kozepen. Nagyjabol ez is volt az elkepzeles, nem egy toll makrora hajtottam ahol meg lehet szamolni a kis piheket, hanem a konnyedseg erzesere. Alkalomadtan majd megprobalom egy kevesbe piszkos tollal, szebben iranyitott fennyel es hatulrol vilagitott hatterrel.
Jó próbálkozás, de kellene még, mert ahogy a káosszal nem ábrázolunk káoszt, a high key és a low key is tartalmaz mindent, csak az arányok mozdulnak el. Ha ennyire elviszed a kifehéredésbe, akkor az egész olyanná lesz, mintha rossz lenne a nyomtató. Tolj bele vissza kicsit az aljából, meglásd, megmarad a légiesség, de lesz benne konkrétság is.
Köszönöm, és holnap este azon leszek, hogy megháláljam a kedvességed.