Például 2017. 04. 29.
290/365 Kék

Ovis koromban a kék és piros színeket felcserélhetően használtam az óvónnéni nagy bánatára, aggódott a színlátásomért. Anyám egy idő után rávett, hogy hagyjam ezt abba, de nagyon bosszanott, mert mondjuk az ég az nem olyan kék mint amilyen színű a ceruzánk volt, akkor meg nem tökmindegy. Anyám erősködött, hogy nem és beadtam a derekam. Megnyugodott, hogy nem fogják a gyerekét színvaknak nézni. Alsóban az egész sokkal egyszerűb lett, mert sokat rajzoltunk filccel és a népszerű színek állandóan ki voltak fogyva, ezért a kutya se törődött azzal, hogy mit mivel színezek.

365/290 - Csak a legszükségesebb

Nincs táskám, sőt a hasitasitól irtózom, az nekem tipikus nepper cucc. Szatyor az gáz, dipóval utoljára általános iskolában jártam, hátizsák az csak arra jó, hogy leverj vele valamit, szóval csak az kell, ami elfér zsebben, ezért jó a kiskabátos idő, annak vannak zsebei. De hogy valami vackot cipeljek, az létezhetetlen. El is hagynám. A pénztárcsa is nehéz ügy.

290/365 Tehetsz róla, tehetsz ellene

Én is megindulok a Zsolt által elkezdett ösvényen, hogy igyekezzünk ráhangolódni a leckékre lassacskán, így egy elég dolgos témát hoztam. Próbáljunk meg olyan fotográfiákat hozni, ami felhívja a figyelmünket bizonyos problémákra, amik akár a mindennapokban is megbújhatnak bárhol, bárkinél. Nem is kell mondjam, minél kifejezőbb, lényegretörőbb, sallangmentes, annál jobb! Sejtem, nem lesz egyszerű.