365/267 - Vagyok is, meg nem is

Napozok is, meg nem is, elbújok is, meg nem is, félek is, meg nem is.

Miért a hónap képe:

Tömören: Kriszta egy kiváló önportré sorozatba kezdett februárban, és én ennek a sorozatnak egyik darabját választottam hónap képének. Azt gondolom, hogy nem is kellene részleteznem tovább, de így száraz tény maradna, miközben nem ez van bennem! Sok, szememnek, szívemnek nagyon kedves fotót láttam a hónapban. Színes foltok, és humoros pillanatok varázslóitól az örök kísérletezőkön át, a lenyűgöző, filmszerű pillanatokat megörökítő, vagy spontán pillanatokból építkező társak fotóikig sok szépet, elgondolkodtatót vagy éppen hangulatfestőt, kísérletezőt láttam, melyből számos meg tudott szólítani. Szinte olyan ez, mint egy családi összejövetel, ahol a régen látott, hallott közelebbi és távolabbi rokonok mesélték és mutatták életüket, kínzó vagy éppen boldog napjaikat, groteszk eseteket, megejtő pillanatokat. És mint egy ilyen összejövetel után, hazafele bandukolva a fejemben még a sok történettel, az egyik jobban zakatol bennem, talán mert jobban is ismerős a magam otthonából, vagy mert jobban kaput nyitottam neki. Hát, ez történt velem. Gratulálok Krisztának a felfedezett úthoz, és köszönöm neki az élményt! (Mészáros István)

Hozzászólások

Nagyon jó az egész sorozat. Gratulálok.

Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm!

Kriszta, gratulálunk, a márciusi anyagból te válogatsz!

Köszönöm, hogy ennyi figyelmet szenteltek ezeknek az önportréknak, nagyon jól esik.

Amíg a ff portrék jöttek, azt mondtam, az nagyon erős, de ez, hogy megjött, ez gyomron vágott. Ritka eset, hogy színes üssön így.

Kriszta! Nekem ezekben a portrékban az tetszik a legjobban, hogy nincs bennük semmilyen megjátszás, nem teátrálisak, teljesen természetesek, leginkább belülről mutatnak meg - irigylésre méltóan őszinték.
Őszintén gratulálok, szerintem, nagyon kevesen tudnak ilyen mélységekig lemenni, az önportrénál.

Új hozzászólás