Én is neked. :)

Drukkolok neked. :)

Az lehet valamiféle ideális állapot, amikor zajlik az ÉLET a maga minden nyűgjével és szépségével és eszelősségével, de az embernek mégis mindennap van ideje megállni és reflektálni kicsit. Én erre gyúrok most.

Fene tudja, de irigylem.

Az egész 365 projektem egy nagy gyermekkor lecke. Azt hiszem, onnan tudjuk, hogy nem vagyunk gyerekek többé, hogy rácsodálkozunk erre az eszelős vitalitásra. Már inkább kívülről nézzük, mint belülről.

Nézem a képeid, egyrészt mintha lenne benne valamiféle megnyugvás a kezdetekhez képest, másrészt irigyellek, van bennük valami eszelős vitalitás. És nézve a képeid, rájövök, hogy én nem is élek.