Metrós történetek, a csapatról: Zolibácsi, Vargabandi, Keszegsanyi, Miklós, Sanyibá, Kálmán és Kérdő társaságában. Az előző adás folytatása.

Hozzászólások

csetről:

- ehe nekem pont forditva van, kilencre kellene jarni es fel nyolc utan szoktam bent lenni
- "teltkarcsú" :D Imádom az almapaprikát. (a zsírt nem)
- én van, hogy nálam fiatalabbat is bácsizok. a bácsi lét az egy személyiségjegy
- a rüszü az előfelvételisek hozta szlengben az állat (predikatív) jelzője volt
- Mér volt neki zongorája?
- mondjuk én azt nem értettem, miért volt jó nagyokat enni csoportosan, főleg azok a falusiak akik naponta ehették a disznótorost stb stb
- Építettétek a szocializmust rendesen.
- Zsolt, te aztán máskor doloztál oyat is, hogy tényleg kellett dolgozni, mielőtt magad főnöke lettél?
- ruszlit evett egy kollegam kettovel korabbi munkahelyen az iroda kozepen, szerettem
- a tegnapi metrókarambolon vihorásztam, 86-ban is kísérleteztek ezzel az automata vezérléssel, és a profik akkor megmondták, hogy a magyar pályán ez nem fog menni az öszvér rendszerekkel.
- Ó, a nagybátyám álmában Dévényi Ádám
- Dévényi Ádámot hallottátok, és nem nagyon van olyan hazai zenész, akinek ne írt volna dalt, vagy aki ne lopta volna a dalait - fikázni meg nekem olyan, mintha Pilinszky versmondására mondanánk, hogy de milyen idétlen nyafogó hangja van. Na mindegy, én kedveltem, amíg élt. na köszi mindenkinek, a köv adást még nem látom, mi lesz. :)

Új hozzászólás