A csetről:

Vessetek a mókusok elé, de én kedvelem ezt a muzsikaszámot, jó kis heroikus trallala.
Hé, Látszótér, vigyázz! Balra át, zászlónak tisztelegj!
Megint ez a himnusz, csak Szergej Mihajlov - aki az eredeti szöveget is írta - újraírta a szövegét.
A költő bát szerette a Brezsnyev is, a Gorbi is, meg a Putyin is - mindnél vacsoravendégeskedett.
Én már oroszul beszélek itt az Olga kolleginával.
Akkor volt gond, ha valaki acúsztvujet, az nem volt betanulva.
Én mindössze valami Pugacsova nevű nőre emlékszem. Ala vagy Ana vagy Anna. Rokkendrollra nem.
Tuvaiak a torokénekesek.
Annyi biztos, hogy nem 1-2 napai járásra vannak egymástól a városok, települések.
Később aztán fejébe szállt a dicsőség Trockijnak, meg talán egy jégcsákány is.
Sztálin és Gorbi jó fej volt.
Azért később akadtak szép, jóképű KGB-és legények.
-Nagymama ültél már trojkán? -Az meg mi? Orosz faszán. -Ja, igen, de nem vagyok rá büszke.
Sztálin nem olyan volt, mint Lenin, aki megsimogatta a kisfiú fejét pedig ki is végeztethette volna. Sztálin ki is végeztette.
Most itt van egy betege Gyulának aki valami híradós volt Moszkvában és 1940-44-ig ott volt. Sokat mesél a háborúról. 94 éves.
Viszockij maga, a szovjet bárd. Tök tisztán énekel, csak rekedtes.
Jóska felállt és megmutatta most nekem, miről beszél Ágnes. Nem a neten, hanem manuálisan.