10 évvel ezelőtt

Hajdrák Tímea
2012. 11. 14.

1. Önportré, önábrázolás, Elemzés, Feladatmegoldás

10 évvel ezelőtt

10 évvel ezelőtt

Mint látható, eresztette a fényt a gépem. Hoztam is ajándékot, meg nem is. Nem csináltam új képet magamról. Nem túl szellemes, és nem túl eredeti egy fényképezőgépes önarckép, de ezt találtam.

A leirat megmagyarázza, hogy mi az a folt a bal felső sarokban, de engem ez a folt kevésbé érdekel. Értem én azt, hogy meghagyunk dolgokat olyannak, amilyenek, de azért ezek elég szépen meggyógyíthatóak laborban is, számítógépen is, lehet, hogy megérné, hogy ne vigye el a figyelmet, ugyanis maga a kép rendkívüli módon személyes, érzékeny és ebben is van valami szívfacsaró. Nem tudom, hogy miért érzem ezt most, ez nem egy mai portré. Aki ismeri Tímeát, az tudja, hogy most más az a forma, amit mutat, ezzel én is szembesülök, amikor belenézek a tükörbe, és ez az izgalmas benne, talán ettől kicsit fájdalmas is, hogy mennyire más hévvel, vágyakkal és várakozással tekintettünk a jövőbe, aztán a fene tudja, hogy ebből mi maradt meg. Nem tudom, hogy ez a helyszín és ez a fényképezőgép megvan-e még, de lehet, hogy érdemes lenne megismételni ezt a képet ma úgy, hogy törekedj arra, hogy ugyanez a beállítás jöjjön létre. A nézőnek ez egy nagyon érdekes tanulság és tanulmány lehetne. A kép, ha önmagában nézem, mint kettes leckét, akkor egy abszolút tökéletes megoldás, nagyon jó önportré, és az elhivatottság meg a megszállottság ott van benne. Az az érdekes, hogy a gesztusain az embernek nagyon jól érződik az, hogy valamihez rutinnal és biztonsággal nyúl-e hozzá vagy sem. Itt látszik, hogy te ezt a fényképezőgépet valószínűleg nagyon szeretted, és régóta használtad, mert biztonsággal és szeretettel érinted meg, miközben nem azzal vagy elfoglalva, hogy hol az az exponáló gomb, meg hogy mit tekergessek rajta. Ez egy nagyon érdekes dolog, hogy látszik a képen, hogy attól függetlenül, hogy őt szereted és fontos, de nem ő a főszereplő. Jó pár esetben lehet azt észrevenni fotósoknál fényképezős helyzetben, hogy olyan nagyon elvan a maga kis technikai kütyüjével, hogy csak az lesz a fontos. Ez is érdekes dolog, hogy maga a fényképező gép nem csak a fényképezésre jó, hanem azért is jó ha az ember azon keresztül nézi a világot, mert van ebben az egészben valamilyen bújkálás, és a fényképezőgép egy jó álca, mögéje jól el lehet bújni. Ezt van, aki bevallja, van, aki nem. Itt pedig egyértelmű, hogy a gép csak tisztelettel használt eszköz. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Bartos Ágnes
2012. 11. 15. - 12:38

Jó ez, Timi, ne szabadkozz.
Régi, régi, de a miénk. Eredeti is, személyes is, hisz te vagy rajta, beengedtél a lakásodba is. Szóval köszi.

Nagy Zoltán A.
2012. 11. 15. - 08:36

Nekem ez nem komoly és ilyenek, ezen inkább feszült figyelem van a számomra, az a fajta feszült figyelem, amikor az ember az alkotásra koncentrál, és egyszerre figyel befelé és kifelé is. Szerintem Feri erre gondolhatott magabiztosság alatt.
A mosolygós Timiről szerintem Zsolt Drunkenes képe sokat elmondott. Szerintem legalább annyi előnye is van a mosolygós Timinek mint amennyi hátrányt ad az átverősök miatt. Ugyanis szerintem a mosolyod a nyitottságodból, őszinte érdeklődésedből fakad, és ezt érezve nyílnak meg a képeid szereplői annyira, hogy elérd a varázslatot, ami aztán rákerül egy-egy képre. Összességében biztos vagyok benne, hogy a mosoly többet hoz a konyhára mint visz.

Istvánnak is igazat kell adni azonban abban, hogy tényleg van benne egy nagy adag kedvesség. Szinte anyaként kezeled a gépet: véded is, és kapaszkodsz is bele ösztönösen, mint egyfajta megtartó-erőben, valamibe ami célt és értelmet is ad az élet küzdelmeihez.

A háttér meg tényleg ad egy a géppel és a kép stílusával is harmonizáló alaphangot. Látni hogy összeszedett, határozott ízlésvilágú vagy, de ezt a képeidről amúgy is süt. :)

Gondolom a gép már nem ereszt (hajajj mennyi ilyen redőnybecsillanós képem van nekem is) mert hát ugye értő kezek között meggyógyulnak az ilyen problematikák. ;-)

Nagyon szép, kellemes kép ez Timi! :)

Hajdrák Tímea
2012. 11. 15. - 07:03

Köszönöm István, hogy kedvesnek tartasz. :) Feri pedig tudja, hogy azért ismerem az életnek nemcsak a habos oldalát, és igen is szoktam komoly is lenni, és magabiztos. Attól, hogy mosolygós vagyok, gyakran palira vesznek. Annál nagyobb a csodálkozás, amikor megjelenik a lényemben visszafogott pitbull. Ezen a képen nem vagyok pitbull, csak értelmesnek próbáltam látszani.

Mészáros István
2012. 11. 14. - 20:10

Nekem nagyon tetszik ez az önportréd! Személyesen nem ismerlek, de Ferenc írja, hogy mosolygós fotó lenne a Rád jellemző. De ennek számomra van egy belső derüje, az elmélyültség nekem itt azt jelenti. Én alkotói örömöt érzékelek ebben az aurában... Az itt-ott belógó tárgyak, lámpák nagyon jól "koszorúzzák" a képet... (babérkoszorúra gondolok :) Számomra ez egy szépen szerkesztett és a részleteiben is kigondolt fotó, egy nagyon kedves fotósról.

Mácsai Ferenc
2012. 11. 14. - 18:00

... hát szerintem akkor sem lehettél ilyen. Ezen a képen olyan komolynak, és magabiztosnak látszol amilyennek én sohasem ismertelek. Egy vidám mosolygós kép jobban emlékeztetne rád.:-))))

Új hozzászólás