Különös hogy rovarnak képzeled magad...
A fotóban amúgy a tejes kanna tetszik a legjobban! ;)

Lacipapa: Tudtam, hogy így lesz, hogy Lacipapa megért engem.
Feri: a Tiéd sem rossz, ne zümmögj:)
Enikő: Érezd jól magad itt is velem.
Dénes: Irodalmár-barátom, köszöntelek, köszönöm
Tamás: az egy fejjel lefelé nyugágy - kék huzattal,

Nem tudom kifigyelni, hogy mi van a légy mögött.. az a kékes izé...

András: örülök, hogy önmagad véled felfedezni a képben. Szerintem igazad van, mert én is szeretem ezt a képet, igaz, hogy itthon készült, de akár a francia tájakon is játszódhatna, háttérben a szőlőkkel, a fémkannával, a locsolócsővel.
Köszönöm.

Zsolt: Jó, hogy feldobtátok a pénzt, mert így nem kell verekedni, amúgy legyen meg a békesség, készítek egy másikat, - nem helyette-, mivel én is kedvemet lelem a csendéletekben, mégha azt gondolod, hogy tőlem távol állna. Pedig nem, tehát...

Ott túl a rácson......Ha nem nyitsz ablakot előbb utóbb csend lesz...nem tudtam nem az élő szemével nézni a képet és egyre jobban vágytam a kertbe... az a metszettélű sztoikus nyugalom ahogy a kék kanna elhomályosítja a vergődésem meg egyenesen ördöngös...meg az indul a bakterház jutott eszembe mikor a levest kanalazzák: magának bogár jutott azt a piszkos szerencséjit...szóval az élet ilyen,a kép szép de fáj...ráadásul kint az élő kert bent a száraznövények négyzetre emelik nekem a belső tér haldoklását ... nem hiába hívja az olasz natura morta-nak (halott természetnek) a csendéletet

Kedves Ági! Én is ilyen zajos csendéleten gondolkodtam!:-) Talán nem véletlen, hogy mi ennyien, egy helyen! A kép kellemes!

Drága Ági, ezt nem ér, Én akartam egy "harsogó" csendéletet csinálni.:):)

Kedves Ági! Nem az a kimondottan klasszikus csendélet, mert hallom a légy zümmögését. Mivel Te sem vagy egy hétköznapi halandó, így számítottam rá, hogy valamivel meglepsz. Sikerült.