Ábránd

Van ebben némi furcsa utalás a csehszlovák időkre, akkoriban volt ez a trend, hogy a színészek a semmibe bámulva voltak nagyon elvontak és hát a nőknek ez kifejezetten tetszett, emlékszem a nővérem falán is ilyesmi képek voltak az aktuális szerelmekről. Ez nem baj, félre ne értsd, jó tanulmánytéma. Ugyanakkor amivel viszont nem vagyok kibékülve, az a tömegelhelyezés. Egy fokkal beljebb érezném jobbnak a fejed, és talán egy hajszálnyi derítés jót tenne, hogy ne legyen tök fekete a profilod fül része. De mondom, az ötlet tetszik, bíztatlak a folytatásra. (hegyi)

Miért a hónap képe:

Február hónap képének Valló Zoli ábrándozását választottam. Jó látni egy érzelmes, őszinte, egyszerű férfi önportrét, amit gondolom nem volt könnyű dolog elkészíteni. Én is sokszor próbálkoztam önportréval, tudom, hogy mekkora munka, kiszámítani, hogy honnan hová jön a fény, hova tedd a fényképezőgépet, mikor kattints, mindehhez képest merre nézzél, milyen arcot vágjál. A képen a komolyság mellett jelen van egy kis játékosság is, ami megbontja a szigorúságot, és megfűszerezi a képet: az arcon lévő árnyékcsíkokra gondolok. Nem tudom mennyire volt véletlen, hogy így estek az árnyékok, mindenesetre nagy dicséretet és figyelmet érdemel ez a látszólagos apróság, az is tetszik, hogy a kép fekete-fehér, jó választás, hogy így készült el. Gratulálok Zolinak az őszinteséghez, hogy meri vállalni ezt az érzelmes férfi arcát, nem akar szerepelni, sem keménynek, vagánynak tűnni, egyszerűen csak kinéz az ablakon, és ábrándozik. Februári hónap képe a tiéd, Zoli, mert megérdemled. (Bartos Ágnes)

Hozzászólások

Köszi, legközelebb kipróbálom ezt a módszert :)

Hehe, a fej... fogd fel egy tojásnak, akkor nem fog zavarni.

Köszönöm Zsolt az értékelést. Ha te is tök feketének látod az jó, mert akkor sikerült normálisan bekalibrálni a monitorom. Eredetileg ennél a portré próbálkozásnál éppen a derítést próbálgattam, lappal meg a boxszal is, de a végeredmény annyira nem jött be. (nem a derítés miatt, hanem a fejem miatt :))

Köszönöm, hogy a hónap képe lett. Ráadásul egy önportrém... :) Ágnes, nem volt annyira nehéz ez a kép. Sok dolog adott volt, azok közül amiket említettél. Pici szoba, egy ablak. Csak egy helyre állhattam, és a gépet sem lehetett sok helyre rakni. A csík jelentőségére csak fotózás közben jöttem rá, és utána próbáltam úgy állni, hogy így legyen, ahogy most van. Ez már körülményesebb volt. Utána már csak "bambulni" kellett :) Köszönöm mégegyszer Ágnes, hogy ezt választottad a hónap képének. Most először kapom meg ezt a titulust. És a felelősséget is. A március hónap legjobb képét én fogom kiválasztani. Hajrá látszóteresek, töltsetek, legyen jó sok kép amiből választhatok :)

Gratulálunk a nyertesnek, márciusban Zoli te válogatsz!

Köszönöm István, örülök, hogy tetszik. Akarok már egy kamerába nézőset is, de eddig nem jött össze... :)

Jó sikerült, tetszik az önportréd. Még ha nem is nézel ide, mégis, mintha ez lenne az egyik legközvetlenebb önportréd. Mély rétegekbe enged, de nem rávezet, hanem hagy.

Köszönöm Zsuzsa, örülök, hogy tetszik.

Nagyon tetszik. A szemeden végigcsorduló árnyék engem is megérint.

Az, ahogy a görbe sötét vonalak szabdalják az arcodat, szerintem nagyon jó. Különösen a közelebbi szemeden átmenő vastagabb. De ezt majd Zsolt biztos kielemzi, én nem értek hozzá. Viszont a "nézésed" két kérdést vet fel: 1. Vajon mit látsz? 2. Nézel-e valamit vagy (fennkölt fogalmazás jön, vigyázat!)a múltba révedsz? :)

Állítólag most a szakáll lett a menő :) Köszönöm, hogy itt jártál és örülök, hogy tetszik :)

Ez a kép olyan elvágyódást sugall nekem, vagy valami ábrándozást. Nagyon tetszik a fekete-fehér megoldás, és hogy elég közel van az arc. Tetszik a szakáll is :D Kellő erőt sugároz, karaktert kölcsönöz.

Új hozzászólás