ahogyan emlékszem

ahogyan emlékszem

Egy úgymond konzervatív kompozíciót látunk, szép, visszafogott tónusokkal, nagyon távolságtartó, tiszteletteljes. Azt nem mondom, hogy ez annyira fölkavarná az én érzelmi világomat, legfőképp azért nem, mert itt vannak olyan részletek, amik önmagukban is izgalmasak lehetnének. Akár a nap, ahogy betör az ablakon, akár a varrógép, akár a megvakult tükör, és ezeknek a ritmusa, de hogy most mindent akarunk, akarjuk a kis falimosdót, az ablakot, a varrógépet, a tükröt is, meg még mindezt a tükörben tükröztetjük, hogy ez milyen érdekes, hogy annak is megvan a kerete - szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez így most mind kell. Valahol egy döntést kellett volna hozni abban az irányban, hogy mi az, ami neked ebben fontos. Ha minden fontos, akkor semmi sem. Lehet, hogy ez méteres nagyításban izgalmasan kiadja a tükör vakulását és a roncsolást, nem tudom, de így, most, ebben a formában engem nem tud annyira lenyűgözni, miközben a leckemegoldás jó irány, ezt az irányt keressük, de lényegesen több szubjektivitást kell bekapcsolni, a bélaságot, hogy Béla, neked ehhez mi közöd, mert ez ebből most nem derül ki. Ez olyan, mintha beeresztettek volna egy skanzenbe, és ott nem merünk nagyon rosszalkodni, mert mit szól hozzá a teremőr. Ismétlés. (hegyi)

Hozzászólások

Nekem erről most a régi táborok jutottak eszembe, nekem azt hozta, mintha onnan származna az emlék. Akkor is, ha tudom, hogy valójában nem.

Kedves Ádám!
Bármely "nyikhaj" is megtekintheti a tatabányai skanzenben.:) Ajánlom tényleg, mert kiváló. Egyszer látogass el oda, hidd el ,megéri!

Nekem ebből csak a varrógép van meg közvetlen élményhalmaznak, mer én még csak nyikhaj vagyok.
De szerintem is jó, van egy hangulata ennek a szegletnek.

Jaj, erre én is emlékszem:)Jó lett így a kép, tetszik!

Új hozzászólás