Akvarell

Akvarell

Ányesz tükrözős képeire reflektálva: nálam ezzel a képpel indult el a tükröződések tudatos keresése...

Olvastam a kommenteket, én nem nyúlnék hozzá ehhez a képhez. Abszolút értelmezhetőek a ritmusok, tulajdonképpen az egész egy jól végiggondolt kép. Nyilvánvaló, hogy lehetne még szűkebbre is venni, ki lehetne úgymond tűzni új képpontokat, amik a képhatárt és a kép sarkait vezetnék, tehát, hogy azt a pontosságot, ami a kép jobb oldalán megtörténik, azt egy lépcsővel beljebb lépve is meg lehetne oldani. Láttam a kérdést, hogy kell-e a fej, vagy nem? Nem szükséges, de ha már megvan, én nem vágnám le, értelmezhető ez ebben a képkivágásban is. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, azért is, mert egy olyan létállapotot mutat, és nem csak az életünkét, hanem a vízét is, egy olyan halmazállapotát, ezt a latyakos, valószínű keveseknek tetsző időjárási helyzetet, amiben nagyon kell uralkodnunk magunkon, és nagyon kell koncentrálni ahhoz, hogy az ember ebben megtalálhassa azokat a ritmusokat, vagy kompozíciókat, amik aztán képpé formálódnak. Miközben az ember azt gondolná az első pillanatban, hogy ez olyan nagyon egyszerű, meg úgy adja magát. Azért figyeljük meg, hogy ez egy elég szociografikus környezet, ebben a templom tükröződése nagyon jó ellenpont, és a mindezt elhagyó, vagy a képből kifutó, kiszaladó ember látványa is jól asszociálható képelem. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Köszönet az elemzésért Zsolt! Meg kell mondjam, hogy valamiért a vízzel mindig szeretek dolgozni. Főleg ha az csak reflektál, tükröz stb. Készült is rengeteg ilyen tükrözős képem, nyilván magam is tudom hogy a nagy részük selejt, de sokat tanul belőle az ember, és nem mellékesen lesz pár kedvenc kép is.

Ennél az esetnél megtaláltam és megszerettem a tükröződő, elmosódott képet és a víz-templom misztériumát... de élettelen volt a képakeresőben. Így vártam amíg belegyalogol valaki, lehetőleg balfelé. A Batthyányi téren ez azért nem egy végtelen idő alatt történik meg. :) Picit több embert szerettem volna, de a telefon jóval később exponál, mint ahogy a gombot nyomom -- és ezt akkor még nem szoktam meg az SLR-es reflexeimmel. Mindezt azért írtam le, mert tényleg tapasztalom, hogy nem lehet (és nem is kell) mindent a véletlenre bízni. Ugyanakkor a véletlen is alakíthat jófelé a képen.

Igen Zoltán, pont úgy gondoltam, ahogy írod. Koncentráltabbnak érezném a képet.

Tamás, meg kell nézni úgy is, a képnek nem fáj! :) Feltételezem, hogy akkort jobbról úgy vágnád hogy a felső sarok zaklatottsága (csuklósbusz tükörkép) és a szélső oszlop tükörképestül leessen, az aszfalt átlós csíkja meg maradna sarokra eresztve? Végülis ez is lehet egy érvényes megoldás.

Úgy gondoltam, hogy vállnál vágnék alul. De most, hogy mondod, nem tudom.

Kedves Tamás! Köszönöm a véleményedet, örülök hogy írtál! A jobboldalt szerintem is lehet vágni alul azonban nem értem hol csapnád el? Nekem kell a pasas tükörképének a feje valamiért, az tartja úm. egyensúlyban érzésem szerint.

Zoltán én ezt erősen megvágnám, alul és jobb oldalt. Ami maradna az nekem nagyon tetszik.

Köszönöm István! Az sem baj, ha a magány a hiány ugrik be, hiszen errefelé is sok minden mutat aképen, és nem tagadom volt/van bennem ilyen érzés akkoriban...

Itt tényleg nedves minden :)
Nagyon érdekesek a kialakuló rétegek, fent az oszlopsor, a tükröződő templom, és az éppen elhaladó ember. De nekem valahogy a hiány, a magány ugrik be a képi formákon túl, és ráadásul abszolút szakrális jelleggel...

Új hozzászólás