Szia István! Köszönöm a kritikádat. Megfogadom a tanácsodat. Jövőre tájkép, túra lesz az első fontos téma.

Lassan tanultam csak meg, vagy inkább értettem meg, vagy csak fogadtam el az amúgy nálam vizuálisan sokkal jobban kalibrált fotósok azon intelmét, hogyha egy képet magyarázni kell, az akkor nem igazán működik abba az irányba amit szövegesen kell hozzá tenni. Gondoltam, merthát miért ne? Miért nem érthető meg hogy létezik a képi és a szöveges gondolatiság azon fúziója, amely új utat tör magának? A bonyodalmat bennem az a képzavar okozta, ahogy a műfajok éltető erejét kevertem össze. Mert ugyan teljesen érvényes lehet hogyha egy szöveggel egy képi poént alátámasztok vagy fordítva - működik, ha szórakozik rajta egy kiszemelt célközönség - de az így kialakult "élményentitásban" érthető módon a képi objektumok szerepe egészen más, mint amikor pusztán képi eszközökkel mesélünk el valamit. Ezért az más műfaj is, más súlyponti kérdésekkel.

Na, most én ránézek erre a fotóra, és négy almát látok, melyek egy része ütődött. Az abrosz működne nekem, a háttér fura, a kép oldalarány és a vágás fáj... Elsietett érzet marad bennem, és semmi részeg négyes... de látom azt az ösztönös megközelítést is, hogy alma formákhoz nyúltál a mesédhez. Igaz, a szóban fogalmazottakhoz keresel valami képi kiegészítőt, de klasszikus elemekkel és környezetben próbálod ki mindezt. Ez pedig tök jó jel! És ezért írtam le mindezt,és ezért van egy tippem is: felejtsd el az almákkal mutatott részeges sztorit és nézd meg az almákat, és csak "almaságot" próbálj fotózni. Vagy keress részegeket, és fotózd meg a részegség valamely állapotát... Ez így is két nagy út a fotóvilágon belül...