Megint nem tudtam donteni ket ma keszult kep kozott.
Egy lejatszo fej, egy ujjhegy, egy otfontos. Egy szereplo. Aha.
Megint nem tudtam donteni ket ma keszult kep kozott.
Nem tudom, hogy ez most mi, mert lehetne egy hanglemeznek a nagyon közeli felvétele az mikrobarázdákról, de valószínű, hogy nem az, mert ez a hanglemez akkor nem lenne lejátszható. Vagy lehet valami falfelület, ami fene tudja, miért ilyen, de lehet egy növény is, egy megroncsolódott nádtető. A lényeg az, hogy hogyan tudod ezt ritmusba hozni. Valamiért most, talán a saját belső bizonytalanságod okán ezt elforgattad egy kicsit, kár érte, mert ez az elforgatás most nekem modoros. Ha bevállaljuk azt, hogy itt vannak függőleges ritmusok, akkor oké, de miért van elforgatva? Ezt most nem nagyon értem. (hegyi)
Zsolt, koszonom az ertekelest es magyarazom a bizonyitvanyt. A roncsolt hanglemez kepe volt a cel ezekkel a vekony palalemezekkel. Ezert a ferdeseg is; ha fuggolegesben fenykepezem, akkor latszik, hogy egyenesek a "barazdak" es nem gondol az ember a hanglemezre. A ferdeseg az, ami miatt igen. Szerintem.
Ez is remek kis absztrakt, mégis egészen más stílus. Itt "csak" a ritmusa van (megjegyzem elég ez is, szóval szerintem ez is jó megoldás), amott a hiányzó részek asszociációra késztetnek. Volt itt régen egy sok-sok diaüvegből készített hasonló képem, az ugrott be erről valamiért, amikor azzal kísérletezgettem.
egy lecsorgó vízcsepp, mindegy.