(Andersen után szabadon)

Volt egyszer valahol egy büszke írásvetítő.
Míg új volt, azt hitte, Ő lesz a nagy segítő
Kicsinek és nagynak, mint egy folyton buzgó forrás
Mikor tudást szomjaznak, és ülnek padjaikban
Csillogó szemekkel, aztán a tanár ezekkel
A szavakkal teszi fel azt a mágikus fóliát,
„Srácok, Jöjjön kicsit előrébb, aki nem jól lát.
Derüljön hát fel most minden gyermeki ábrázat,
Íme, a hőn áhított Mengyelejev-táblázat!”
Függöny, lámpa leo, motor zümmög, helló meló!

Ám a tanár paraszt volt és folyamat tajt részeg,
A diákok meg mint egy megbolydult darázsfészek.
Egy elemi részecske sem csinált bizony nyarat,
És aki szelént vet, az nemfémes vihart arat.
Gumival lövöldözték, mindig rázták, lökdösték,
Rohangásztak körülötte tébolyult ordítva
Aztán még azt is kivetíttették vele egyszer
Nagyban hogy Pina fasz együtt basz – persze fordítva,
Mert a tárgyüvegre írták és egy maró vegyszer
Kellett, hogy lemossák (mely büdös volt emellett).

Aztán ahogy lenni szokott, év évet követett.
Az a sarló-kalapácsos fröccsöntött rettenet
Ugyan lekerült a falról, de jobb nem lett semmi.
Aztán már alkatrészt sem lehetett hozzá venni,
Míg egy keddi matek órán füst nem kezdett dőlni
Ki az Orrán meg száján. A gyerekek visongtak.
Így ér tehát véget az a rengeteg viszontag!
Majd egy fájdalmasan üveghangú pattanással
Szakított az átkozott pedagógus hivatással.
Javítani nem sikerült, s az utcára került.

Kiégve, rozsdásan, telve keservvel, haraggal
Egy kupac alján lapult, csupa selejt alakkal.
A Krétapor-függő szivacs és a sokat tapasztalt
Terepasztal, mely egy másik uniót magasztalt
Nem volt társa. Törötten is ügyelt a tartásra.
Az elmúlást várta, az utolsó lámpaoltást,
Éhes szemeket vetítve maga elé folyvást,
Mik fürdenek fényében oly szelíd áhítattal…
Tán egy más világban, telis-tele feladattal.
Egy új élet reménye, befejezte hát. Vége.

– Épp lomtalanítás volt, az utcán jawák jártak.
Megszereltek és eladtak egy fiatal srácnak,
Aki fesztiválokon segített technikusként.
Merész ötlettől vezetve be is vetett tüstént:
Irány az egész estés dinamikus fényfestés!
Szinte az egész országban vendégórát adtam,
Művészetek völgye, Ozora és Ördögkatlan.
Úgy látszik odafent mégis őrködnek fölöttem,
Hisz’ tágra nyílt szemű gyermekként ültek köröttem.
Varázsolhattam falra, fára, mosolyt arcára…

2013. április 17.