Az önarckép nem szelfi

A fénykép akkor készült, amikor elgondolkodtam azon, hogy beiratkozzak a Látszótérre. Helyszínül a szobám szolgált. Kissé borongós idő volt, így ablak mellett ülve készült a fotó, mely így jobbról természetes fénnyel lett megvilágítva. A kép készítéséhez jó öreg Nikon D3200 típusú fényképezőmet használtam, állványra téve. Az élesség állításhoz (szerintem sikerült) egy puffra helyezett párnát használtam manuális fókuszálással. A kép elkészítéséhez a telefonomat használva távkioldónak.

Szia, üdv a Látszótéren, ez egy erős első lecke, hatásos, szuggesztív. Igen, a kékkel van némi probléma, modoros dolog a színezés, ha öncélú. Jó, ki kell próbálni, hogy az ember tudja, mit nem kell csinálni, ez is igaz. Ez a kép semmit se vesztene erejéből, ha fekete-fehér lenne. Régi technikáknak vannak színei ilyenek, barnítás, cianotípia és a többi, de ezt nem szabad digitálisan imitálni, mert épp az imitáció lesz az, ami kamunak fog hatni. Ha elfelejtem a kéket, akkor viszont egy kifejezetten jó tónusú és határozott munkát látok, és annak külön örülök, hogy bevállalós vagy ezzel a közeli portréval. Az ember sosem szimmetrikus, csak a divat diktálja azt az érzetet, hogy a szabályos a jó, az elvárt. A fenét. Szóval hajrá! Folytasd az első leckét, várok még tőled önportrét. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Köszönöm az elemzést Zsolt!
Nem gondoltam, hogy ez a kékelés a képen ennyire megosztó dolog lesz. Igaz nem is nagyon találkoztam ezzel a színezéssel, viszont kipróbálásnak jó volt. Azzal, hogy kicsit kajla a fejem nem tudok mit kezdeni, ilyen "bótilag". Valahogy a modern(?) ember nyomorának érzem azt, hogy mindig szép meg tökéletes akar lenni. Meg aztán beköszönésnek / bemutatkozásnak egy őszinte képet tartok ildomosnak.

Haris Lászlónak volt egy nagyítás című képsora, ami ilyen volt.

Nem, Zsolt, de még mindig keresem a faszit. :D mindegy, zárójeles megjegyzés volt csak. A lényeg hogy az a fotós ID képeket készít és hatalmasra nagyítja őket és valahogy ez a fíling fogott el ennél a képnél is.

Sziasztok! Többen írtátok, hogy szűk a kép. Délután felállongattam újra a fotóapparátot. Fényképezgetésre nem nagyon volt idő, így csak a kereső képe alapján néztem újra a teljes képet (a régi amiből ez lett már nincs meg). Vágás nélkül jobbról a nyomtató és számítógép asztalom csücske lóg be, balról meg az egyik szekrényem sarka pár levéllel az egyik növényemről. A csüllöngőkkel hülyén nézne ki a dolog, úgyhogy marad ez. Ha végre összelegózzuk a házat nézek valami új helyszínt.

Hali, ránéztem a képre és nagyon hasonlítasz egy Robi nevezetű győri emberkére:) Visszatérve az alkotásodra, nekem nagyon közeli vagy, tolakodóan közeli. Mintha belemásznál az arcomba a monitoron keresztül.

Szia! Szerintem ez egy tök jó kép, de ezzel a fura kékséggel nekem elrontod. Egy kicsit azok az óriás személyi igazolványképek jutottak eszembe, nem tudom, ki a fotós, a Hegyi lehet tudja, kiről beszélek, és próbálom majd megkeresni, na de a lényeg, hogy azok is ilyen tök nyers képek. Tök jó, hajrá!

Hello Ádám, jó kép. Tényleg közeli, amolyan igazolványos, de mégsem! A gyenge megvilágítás és a részletezettség jót tesz neki.

Sziasztok! Köszönöm a hozzászólásokat! A címe egy korábban hallott podcast és Hegyi Zsolt egyik youtube-on megnézett filmje kapcsán ötlött a fejembe a szelfi kontra önarckép/önportré témakörében.
A kékes árnyalat kísérlet jelleggel lett ráhúzva a képre. Fekete-fehérnek indult a dolog, de közben láttam egy fekete fehér képek utómunkáit bemutató videót, ahol a szereplő említette, hogy kedveli ezt a kékes árnyalatot. Mivel ez az első önarcképem ezért gondoltam jó lenne így, ezzel az árnyalattal kipróbálni.

Helló Ádám! Ez, egy az átlagnál jobb önarckép és tetszik a címe. Ez a kék szín nekem tetszik, de nem mindenki van így vele.
A vágást kétoldalt kicsit bővebbre venném, ha van az eredetin.
Tetszik a kép, ezért írtam le a gondolataimat.

Szia Ádám, szép és jó kezdés, légy üdvözölve közöttünk!

Új hozzászólás