Az ablak, a kéz, a kis elmozdulások, tükröződések nagyon izgalmasak, de a körítés, az adjusztálás, hogy hol húzod meg a képhatárokat, ez nincs kitalálva. Azt hogy az előző képednél a lányt a kamerával pontatlanul fogalmaztad meg, kevésbé szomorít el, mert az csak egy poén. De itt a mondanivaló való szempontjából nagyon is kritikus, hogy hogyan komponálsz. Esetlegesnek érzem, hogy hol helyezkedik el a kéz, a szobabelső drámai sötétje, hogy hol és mennyit adsz a külvilágból, a fehérekből. Megvan az érzékenységed, a tehetséged, ehhez már csak a kitartás és szorgalom hiányzik. Ne kapkodj. (hegyi)