Bemutatkozó képem rövidke fotós tevékenységem legnehezebb feladata volt. Jelenleg úgy tekintek a képre, mint egy kiinduló pontra. Folyamatos megdöbbentő felismerések kísérték az alkotás folyamatát. Mit keresek én a túloldalon? Persze értem én és máris sokat tanultam. Legközelebb ha a barátnőmet portrézom biztosan nem leszek olyan szigorú mint régen. Én még soha nem láttam az arcom ilyen részletesen. Célom volt, hogy legyen érzelem a képen de nem vagyok biztos abban, hogy nem estem át a ló túloldalára. Hiába nem éreztem művinek az alkotás alatt a témát valahogy visszanézve nem tudom megítélni, hogy jól választottam-e. Engem felzaklat a kép ezért még nehezebb objektívnek maradnom. Igazából most semmiben nem vagyok biztos. Most szeretném egy kicsit ezt a témát egy időre félre tenni és néhány napig rá sem nézni a képre. Utómunka : színkorrekció. 105-ös fixel készült a nappalinkban. Miért készült ? Hát ... talán csak ,hogy képes vagyok-e rá.
Kedves István. Köszönöm szavaid. Igazad van valamiért ezt meg kellett csinálnom. Talán már rég kellett volna egy ilyen képet készítenem. Lehet, hogy egyszer mindenkinek kellene az életben egy ilyen képet készítenie. Igyekszem tanulni de mivel még új vagyok itt sok vissza nézni-olvasni-hallgatni valóm van. Nagyon tetszik a "Látszótér" ötlet és köszönöm,hogy a részese lehetek.
Köszönöm szépen a hozzászólásokat és az értékelést is. Örülök , hogy köztetek lehetek.