Belső napló

Belső napló

Belső napló a címe annak a sorozatnak, amiből ezt a képet szedtem most ki. Gyermekeim illetve az ő barátiak bevonásával készült képek - a gyermekkor világáról. Nem akarok nagyon teátrális lenni, "csak" arról van szó, hogy a játszás és szereplősdi közben teljes megélés van, nem számít sem a környezet sem az idő. Igyekeztem olyan pillanatokat elkapni, amikor önfeledten játszanak. Nem beállított képekről van szó... minden úgy történt, ahogy jött... a tudatos felkészülés is csak az eszközök és a helyszín kiválasztására redukálódott (és ez sem teljesen van így, az esetlegességnek is erős szerep jutott). Aztán hogy ők mit kezdtek ezzel, csak rajtuk múlt.

A pillanat megvan, a strand, az átöltözés, a leskelődés, az összetartás, de mégis kíváncsiság az idegenek felé, némi elvágyódással fűszerezve, bár bevallom, az a kereszt ott bal oldalon eléggé szürreálissá teszi a mesét. Persze formailag tökéletesen beleillik a kerítéshez párba, de mégis fura. Ami nem hagy nyugodni, az inkább a nézőpont kérdése. Mert hogy egyfajta majális-szerű képet kapunk, a takaró, a mellékerült tárgyak, vagyis vannak lenyomatok, amik innen nézve nem tudnak érvényesülni, viszont az is igaz, hogy ahhoz, hogy bár távolságtartóan, picit voyeurként, de belekerüljünk a sztoriba, ahhoz meg ez a nézőpont dukál. Szóval fura, feszültséggel teli képet kapunk, nem mondom, hogy egyértelműen vidám lenne ez a hangulat. (hegyi)

Hozzászólások

Sziasztok!

Köszönöm a képelemzést és a hozzászólásokat. Nagyon jól esnek. A szomorúsággal (ahogy Zsolt írta az elemzésben) azért annyira nem értek egyet, inkább a helyzet komolysága látszik... hogy ez nem vicc, játék van - és nem azt a szétröhögős játékot látjuk, hanem a helyzetben van benne, a környezettől függetlenül!... Inkább azon gonodlkodom, hogy mit látok én bele a képbe, illetve ti is azt látjátok vagy csak én.? Szóval sacperkábé kifejetve. Szóval én látom a kislányt, a hajadont és az elvonuló menyasszonyt... egy lány felnőtté érését a kellékek között. :) puszii

Ágnes, nem értem ennek a képnek a technikáját. Az is igaz, hogy nagyon kicsi és az én szemem már nem a legjobb.

Rápillantva teljesen koncepciózusnak gondoltam, látom a gyermekkortól a keresztig tartó utat. De látom a leírást is, illetve magán a fotón is megjelenik mégis egy természetesség, beállítatlanság, ami nagyon jó szerintem hogy van mégis. Számomra kikapcsolódás nézegetni ilyen fotókat!

Kedves Ági, bár nem tudom, hogy egy film alkotásakor milyen szerep jut a fotósnak, talán az ilyen pillanatok megörökítése is szóba jöhet, szerintem ez nagyon jó találat: belsőleg-külsőleg egyaránt. Olyan szünidei matiné hangulatú, Palacsintás-királyságával.

Új hozzászólás