Mindent egymás mellé lehet rakni.
Tematikus csendélet.
A piacon eladni kell, de ehhez jó képet kell vágni-rakni az asztalra, vonzó csendéletekkel csalogatni a vevőket...
Kedves Krisztián, munkád képsorként nem értékelhető, mert nincs benne történet, ami indokolná, hogy több képet látunk. Csendéletnek egyik sem nevezhető, mert találomra fellelt tárgyakat látunk egy zsibpiaci árus asztalán. ha megengedte, hogy fotókat készíts, annak se lehetett volna akadálya, hogy kompozícióban rendbehozd a képeket. Az első kép lehetne az, amivel érdemes lenne foglalkozni, de így az is csak egy talált kép. A második kép zavaros, a harmadik képen a BoneyM lemez és az üveggolyók kapcsolata nem világos. A bolhapiac kitűnő terep, arra jó ügyelni, hogy az árusok nem mindegyike szereti, ha fotózzák a holmijait, de egy-egy jó portrét el lehet lesni. Ha tárgyi környezetet is hozzáadsz, zsánerképek születhetnek. Csendélethez szükség van arra, hogy tudd, melyik tárgyat miért rakod a másik mellé. A véletlen ritkán komponál jól. Remélem, hogy ez nem veszi el a kedved és ennek értelmében új képeket kkapunk tőled. (szőke)
értékelés:
Érdekes, hogy mennyire mást gondolok erről a sorozatról, mint az András.
Gondoltam rá, amikor ezeket a képeket nézegettem, hogy milyen érdekesen látszik rajtuk egy fotósorozat működése.
Mert én először úgy láttam, hogy az első kép az elég volna, abban benne van az az érdekes együttállás, amitől a puszta tényszerű látványtól elrugaszkodhatunk egy másik dimenzióba. Viszont az első kép esetlegességének a hitességét szerintem a másik két kép teremti meg címek és a feliratok nélkül is.