A tatai vasútállomáson álltam, vártam a vonatra. Az állomás órája világított a sötétben, vonzotta a tekintetem. Hideg volt, sötét, süvített a szél. Az óráról a hold jutott az eszembe, felnéztem az égre, ott volt, dagadóban. Időm még rengeteg volt, és elképzeltem a holdat, mint órát az égen. Hazajöttem, és megpróbáltam megvalósítani ezt az ötletet. ( a teliholdat szeptemberben fényképeztem le)

Elolvastam a leiratot, egyetértek nagyjából azzal, ami ott leírásra kerül. Chagall jut eszembe a képről, laza asszociációként. Ha egy picit kevésbé sötét tónusúak a felhők, több kék szerepel benne, tehát a színtónusok erősebbek, akkor barátságosabb lenne az egész, így eléggé komor ez az üzenet, de értem, egyetértek vele a trükkel együtt. Jó megoldásnak tartom, de a leckét még próbáljuk bontogatni. Amivel viszont nem tudok mit kezdeni, az a térrendezés a képhatáron belül, azaz a kompozíció, hogy miért épp oda kerül a sárga tömeg. (hegyi)
értékelés: