Minden éjszaka, minden álmom,
Csak róla szól, csak Őt látom.
Látom, ahogy táncol, lélegzik,
Nevet, néha talán könnyezik.

Egy nap, mikor a szemébe néztem,
Két szemétől mámorba estem.
Szívem hevesen vert, s leblokkoltam,
Ő mosolygott, én meg elpirultam.

Titkon mindig Őt figyelem,
Várom, hogy engem nézzen.
Mikor végre rám figyel,
Vörös fejjel fordulok el.

Mindezt hiába teszem,
Hisz szerelembe nem eshetek.
A barátság több, mint a semmi,
Kénytelen vagyok ezt elviselni.

De a bajban segít rajtam,
Bánatomban megvigasztal.
Mosolyt csal az arcomra,
S örömöt a napomra.

Hozzászólások

44
Értékelem!

Ha érdekes számodra: próbáld megérezni az első két sorod ritmusát, lüktetését. Én úgy érzem, az jött fel bentről, mélyről, a többit hozzá írtad. Nézd meg, miért szól olyan jól ott a rím. (Még jobban kitisztul ez a ringató ritmus, ha éjszaka helyett azt írod éjjel, és álmom helyett csak annyit, hogy álom. De nem kell ennyire sterilizálni persze, csak jobban megérteti, megérezteti, hogy mi dolgozik benne.)

Új hozzászólás