Csepel

Ismét hallatok magamról, talán helyesebb lenne a láttatok kifejezés, végre valahára megszereztem magamnak az első komolyabb gépemet, így el is kezdtem tanulmányfotókat készíteni. Az első képem amit megosztanék veletek az új gépem lencséjén át, a megboldogult második nagypapám varrógépéről készült. Tudom, hogy nem tökéletes a kép, még van hová fejlődnöm, de szeretném kikérni a hozzáértők véleményét mielőtt kitaposom az ösvényt, amin elindultam.

Azt szeretném mondani Kristófnak, hogy több bátorságot kérek tőle, és nagyobb tempót. Mert ő ezt a szorgalmiba küldte, ugyanakkor én azt gondolom, hogy az eszmeisége és a lírája megvan ennek a tárgynak ebből a nézőpontból is. Azt nem mondom, hogy tökéletesen rendben van a kompozíció, de az iránnyal tökéletesen egyetértek. Szépen fotózott, tónusban jól tartott képet kapunk. Ami itt kérdés, az a háttér rendezetlensége, tehát ott a távolban valami féle rendet nem ártana tenni ahhoz, hogy ne vigye el a figyelmet erről a szerkezetről. A másik, hogy talán érdemes megfigyelni, hogy ezek a varrógépek melyik mozgásfázisukban adják a legszuggesztívebb képi megoldást. Nem vagyok most meggyőzve arról, hogy ez ennek a szerkezetnek az a pillanata, ami jól szimbolizálhatja azt, hogy itt miről van szó. Egyszerűbben fogalmazva, maga a tű fel-le jár ebben a gépben, és van olyan pillanat, amikor a tűnek a lyuk része, amin a cérnát átfűzzük is látszik. Meg lehet ezt spékelni még akár egy szép cérnával is, de nem muszáj, bár én azt gondolom, hogy egy tárgy a funkciójában nyeri el a végső formát, és ha egy varrógépről beszélünk, akkor legalább a cérna nem árt, hogyha ott van. És mondok még egy dolgot: Egyrészt, ha felemeled a talpat azzal a kis kallantyúval, ami most sajnos bele is lóg a képbe, és ebben a formában inkább zavaró, akkor abból a mechanikai részből is kapunk, ami előre viszi magát, az anyagot. Az egy ilyen kis fogas bigyó, és szerintem az is fontos lenne. Elvileg ezeken a varrógépeken több fokozatban állítható, hogy mennyire emeld fel ezt a kis sítalpszerű dolgot. Egy kicsi emelés nem ártana neki, hogy oda is belássunk. Én ezt most azért adom vissza, mert nagyon fontosnak tartom, hogy megörökítsd ezt a tárgyat, de jó lenne, ha pontosítanánk ezt az egészet. Tehát, maga az irány, az tetszik. Még egy dolgot hozzátennék, miszerint mindig az a legvilágosabb rész, ami a legfontosabb a képen, vagy ami a nézőnek leginkább felhívja a figyelmét, és ez most a varrógépnek a törzs része a kép jobb oldalán, tehát, amikor világítasz, akkor nem csak a fényekre érdemes figyelni, hanem arra is, hogy hogyan árnyékolsz, mert árnyékolással lehet ezt jól kontrollálni. (hegyi)

Miért a hónap képe:

Megálljt mondott nekem ez a kép, és nem csak azért, mert rendben van, jó ránézni, egésznek látszik, hanem mert ez a kép kérdez. Általában nem szeretem a "mire gondolhatott a költő" morfondírozásokat, de ennél a képnél nem tudom eldönteni: a tű, ha fel lenne húzva, adna némi izgatottságot a szemlélőnek, hogyan, kire, miért és mikor fog szúrni, mikor indul be a gépezet, ez adná meg a dinamikáját, a feszültségét amiért azt mondanám rá hogy igen, ezért jó ez a kép. Mindamellett ez a tű már lecsapott vagy még alszik, ez viszont megintcsak két értelmezést ad: a néma élettelent, ami hajtóerőre, lendületre vár és csak nézem-nézem mikor fog beindulni a gép; vagy pedig már leállt, vége a mozgásnak, vége a feszültségnek, csak ott áll fenyegetőn ez a gép, mozdulatlan, de fenyegetőn. De, mert mindig van egy de, és mert ezért is jó a kép, követeli, hogy legyen de... látom benne mind a három lehetőséget és ezért választottam ezt a képet. Mert nem hagy nyugodni, mert a maga látszólag letisztult mozdulatlanságában is kérdez. (Tóth Annamária)

Hozzászólások

Gratulálunk a Hónap képe címhez!

Szerintem egészen kiváló.
Talán a bal felső sarokban lehetett volna kicsit takarítani hogy abban a sötét foltban ne legyenek dolgok.

Új hozzászólás