Nagyon eros hatasa van annak, ha valami egy sotet szobaban egyedul kap vilagitast. Arra gondolni sem merek, hogy technikailag hogyan kivitelezheto, hogy egy hatso megvilagitas osszhangban legyen a fenykeppel, lehetne errol beszelni, elmenni papirkep - dia - nedves kollodium es egyeb archaikus technologiak fele es onnan vissza a digitalisra, vagy masik nezopontbol a kiallitas megalmodojanak es felepitojenek munkaja felol kozeliteni. De maradjunk ennel a kepnel. Ahogy a kepek megkapjak a sajat vilagitasukat, az altal adnak egy hasonlo megvilagitast a nezonek. Dramai csendet lehet erezni, elmelyulest, amit erosit a kepek fele fordult poz. Kisse lebukik a fotos, a modell latszolag nem egeszen a kepek fele nez, hanem toluk kisse balra, velhetoen felkeresre, hogy tobbet kapjunk a profilbol. Abszolute megbocsathato csalas, fontos az arc es a szemuveg, segit a nezonek egyutt erezni a modellel. Szepen exponalt, komoly kep, bennsoseges, csendet kovetelo. Talan ketoldalt erzem kicsit szuknek. Olvastam a kerekrol szolo hozzaszolasokat, nekem szemely szerint nem hianyzik az alja, sot, igy stabilabb, mint a kep-piramis, nincs benne a gurulas lehetosege. Ott is elmondom, elmodom itt is: erdemes ezt egyutt nezni a Baricz Kati portreinal keszult keppel, osszehasonlitani az erzeseket, hangulatokat. (bobak csaba)