Temesi Diótörő Tamás sportember. Ő a mi látszóteres hősünk. Hosszú évek óta fut, idén megleptük azzal, hogy vártunk rá a célvonalnál, Ágnes, Bandi, Jóska és Zsolt, a mini küldöttség. Vivicitta 2014, így futunk mi. 

Hozzászólások

hangzani izgalmas, de értem.

Svájci építőipari projekteket rögzítek egy rendszerbe.

Munka közben hallgatom az ide feltöltött videókat, és már ennél tartok!
Nagyon élvezem őket, főleg, hogy az egyik legmonotonabb munkám van jelenleg, ami a világon létezik.
Jobb útját-módját nem is találhattam volna ennek, remélem, jó sok videó van még.
Azért is gondoltam még, hogy hozzászólok, mert pukkadásos röhögés jött rám, mikor a Hegyi mondja Diónak, hogy dehidratálja magát futás után - illetve hidratálja magát, szóval a lényeg, hogy egyen valami krémet! :)

Ja, és azért mentünk ki, mert hallgatjuk az adásod és olybá vettük, hogy némileg szomorkás voltál, hogy majd senki se vár a célban. Pedig de.

Tamás, de lásd be, nem is mi lennénk, ha ÉPP nem a befutónál kalimpánánk el - és akkor azt még nem is tudod, hogy amúgy fel volt véve még vagy 20 percnyi tök érdektelen futó is. :D De az egy dolog. Mert úgy üdvöltöttünk, ahogy a torkunkon kifért, tényleg, 4-en. Szóval úgy olyan nagyon, hogy a körülöttünk lévő nénik és bácsik elnézően vihogtak rajtunk. Ja, és amikor megérkeztünk, akkor indultatok, és akkor mondtam, hogy TUTI, hogy Dió a fal mellett fog befutni, és nem fogjuk észrevenni. De én észrevettem. Úgyhogy ez is valami, ez a tizedmásodperc a sarokban. Ugye, hogy minden viszonylagos?

Nahát, én erről az eseményről most hallottam először. Ha tudom, hogy a hétvégén itt vagytok a Margitszigeten, lemegyek én is (bár én inkább a gyaloglást részesítem előnyben, a párom viszont szeret futni...)
A kis videótok nagyon hangulatos!

Megvan. Ha nem lett volna meg, nem tudtam volna hazajönni és kommentálni a videót. :)

Dokumentum értékű felvétel készült a befutómról. :) 05'25"-nél egy fél pillanatra felismerhető vagyok, azután pedig a célba-érkezésem helyett tavaszi lombokban és színes lobogókban gyönyörködhetünk.
(A világoskék-fehér a napocskával Argentína, a piros, zöld csillaggal pedig Marokkó)

Az időeredményem pedig 50 és fél perc körüli lett, ha a zavaros beszédemből nem derült volna ki.
Kellemes meglepetés volt a célban a fogadtatás, zavarba is jöttem tőle, de azért jól esett.
Köszönöm szépen.

Új hozzászólás