Egy elkésett találkozás
Egy kép a vágy házifeladathoz, ha ez sem nyeri el a tetszéseket, mindenféle vacakkal foglak elárasztani benneteket. :) Ha a pedellus is engedi.:)

Kedves Feri, nem elemzem, tudod, hogy jó a kép, érthető, arányos, visszafogott. Ezzel a "tág korszak" megvan, kezdj el közelikkel dolgozni, meg testekkel, portréval. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Köszönöm, Lacipapa. Nagyon kedves vagy.

Meg lesz Ferenc ! Jön az Estiklopédia, sok-sok információval, de tudod, az amatőr saját magát képzi és rengeteg szakirodalmat táplál magába. Persze annak nehezebb, újat tanúlni, aki már felsőbb szinten alkot. Tudod, hogy az ösztönös tehetségen még a tanár is tud rontani, szerintem Neked már van egy egyéni stílusod és azt kell sok gyakorlással csiszolgatni. Túlnyomó részben halgass az ösztöneidre és az Ofő instrukcióira és akkor úgy fogod érezni, hogy nem a hátad mögé süt a nap !

Kedves Lacipapa!
Egy "tanárt" inkább szeretnék, és a nap mögém süt, nem rám.

Kedves Ferenc ! Meglep, hogy azt feltételezed, eddigi képeid nem tetszettek. Kis kritikát el kell viselned, ahogy mi is tesszük, attól még a képeid nem vesztenek értékeiből, hiszen felkerültek a szakkörbe.
Erről a képedről, azt olvasom ki, hogy már szeretnél egy szép fotóalbumot - persze - saját képeiddel. Biztosan teljesülni fog ez a vágyad, hiszen a felhők mögül a nap, egyenesen Rád ragyog, ami azt jelenti, hogy a Jóisten is Veled van.
A "zsarolásod" ellenére (ami csúnya dolog:-), tetszik a képed.

Egy vallomás: Viktorral közösen csináltuk az expót, és onnan tudja a részleteket. Az asztal valójában egy háznak a lábazata, ( tudjátok, elektromos fotólabor) a felhős ég egy korábbi fotó. Talán nevezhetjük ezt a képet montázsnak is.

Ági,én nem látok itt asztalt...
A fotós tehetségének tudható be,hogy Te asztalt vélsz látni.

A kép alapos szemlélése arra enged következtetni,hogy a jelenlevő emberünk annyira örül a találkozásnak,hogy még a szemüvegét is elfelejtette feltenni...
Ez valószínű azért van,mert a kézben tartott könyvben szereplő fotókat "kívülről" tudja...
Igazán itt nem is a fotók szemlélése a fontos,hanem maga a találkozás...
-Elkésett találkozás?,
-Ami késik nem múlik!
Tisztelettel:Viktor.

Egy elmerült embert látok mennyei fények között. Nekem tulajdonképpen mindegy, hogy konkrétan milyen könyvet nézeget. Az még külön tetszik, hogy nekigyürkőzve, feltűrt ingujjban, munkára készen ücsörög.

Feri, bírnám, ha az asztal lábait is láthatnám, ahogy lebeg, amúgy szép.

Márti!

Talán illett volna a leírásban megemlíteni, a könyv amit tartok, Balla Demeter: A Titanic képei c. fotóalbuma.

...akkor végre rátalált a Paradicsom tervezése és működtetése című kézikönyvre, és örökre megfeledkezett az emberekről.

Nekem ez jutott eszembe róla.

Új hozzászólás