Egyszerűen

Egyszerűen

Kedves Gábor, ezt a képet én áttenném a csendéletbe. Tudom, hogy merész dolog, mert nehezen fogom tudni megideologizálni, hogy mitől működik ez, mint csendélet, hiszen, hát valami kis füveket látunk, és nem többet. Én meg azt gondolom, hogy nagyszerű jellemzése az egyszerűsítésnek ez a kép. Jó példa! Jó példa arra, amit egyébként a japánok nagyon-nagyon éreznek, amikor akár a kalligráfiával, vagy a tusrajzzal dolgoznak, hogy hogyan kell egy teret megtölteni. Azért azt hozzáteszem, hogy némi pontosítás nem árt, ha már ebbe az irányba mozdulunk el, és én azt gondolom, hogy ebbe az irányba kell elmozdulni, tehát jó lenne, ha ez az egész tömegében egy kicsit feljebb csúszna. Most a kép felső határánál kimarad egy rész, ott az úgy nagyon lazán van kezelve. Egy ujjnyi levegőt hagytál, miközben ez az ujjnyi inkább alulra kellene, hogy a szárból egy kicsit többet kapjunk. Ha ezt el tudod fogadni, és a képkocka megvan még, és van benne anyag, akkor érdemes lenne ennyi módosítást megtenni, hogy a kép alsó régiójából adni még egy nagyon keveset a felső rész rovására. De függetlenül attól, hogy ez sikerül-e, megelőlegezem a 3 csillagot a csendélet leckében. A leckemegoldással azért várnék még, mert szeretném látni azt, hogy hogyan működsz te a csendélet témakörében, ugyanakkor, ha ezt a minőséget tudod hozni, akkor azt hiszem, hogy nem lesz ezzel probléma. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Köszönöm az értékelést.
Megvágtam a javaslat szerint, valóban jobb lett. Majd feltöltöm a szorgalmiba az eredményt.

Nagyon hangulatos művészi színvonalu kép.Álljunk meg egy percre a rohanó életünkban.Nézzük az egyszerű természet adta formát,halgassuk a csendet vagy egy halk zeneszót.Ha meg tudjuk tenni kicsit boldogabbak leszünk

Mint kontraszt és fekete-fehér mániás, természetesen bolondulok ezért a képért is. Bár valamiért csöndélet szagot érzek.

Új hozzászólás