Köszi Évi, van támpont is, kedv is, virág is. Már csak idő kellene, de talán az is lesz. :)
Nem leszek népszerű, de azt hiszem nem is azért tartotok, szóval nekem ezzel a képpel több problémám is akad, de mind jószerivel a világításra vezethető vissza. Bada Dada nem tudom mennyire ismert, Szegény Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám című munkája beleégett az agyszövetembe, és erre a képre nézve ez jutott eszembe elsőre, hogy a vaku agyonvert mindent, látleletté vasalta az egészet, minden finomsága odalett. A háttér jól van kiválasztva, az alap se rossz, még a giccses váza is az elmegy kategória, hiszen akár rá is lehet erre a kompozícióval játszani, mint egy fricskára, de most az a finomság, ami a levél rostjain, a száradt gyöngyvirág finoman megfagyott rezdülésein van, az nem tud megélni. Szóval a vakut felejtsük el, nem nagyon alkalmas csendéletet fotózni. A másik a szín, érdemes lenne a fehér felé kalibrálni a dolgot, mert ez a kékes hidegség a másik, ami ellene dolgozik és a száraz növény emelkedettségéből kóró lesz általa. A kompozíció rendben van, tehát azt gondolom, hogy a nehezebbik része, hogy hogyan és mit helyezek el, hogy az formailag meglegyen, az most oké, a világítással kell játszani. Nyilván meg kell oldani az ellenfény problémáját is, szóval ha megvannak a tárgyak, érdemes lenne ezt így kipróbálni, hogy miképp tudod úgy bevilágítani, hogy annak tere maradjon, mélységi kiterjedése is - itt most ráadásul a mélységélesség is kritikus, az életlenség már nagyon zavaró a hátrébb lévő levélnél. Ismétlést kérek, ha lehet. (hegyi)
Az előbbi "Most is köszönöm a leírtakat, teljesen igazam van." helyesen "Most is köszönöm a leírtakat, teljesen igazad van." -- elnézést nár nem tudtam időben javítani.
Miért lennél "népszerűtlen" értelmes kritikával Zsolt? Sosem az észrevételeidet vitattam, csak igyekeztem magyarázatot adni a felvetett miértekre. Most is köszönöm a leírtakat, teljesen igazam van. A válaszom nem magyarázkodás, inkább tényrögzítés, hogy lássa más is a csapdákat amikbe estem.
Igen ez a vaku bennem is kérdés volt. A helyzet az, hogy ez egy elkapkodott kép volt ilyen szempontból, és ebből kifolyólag kényszermegoldás is. Azaz abban teljesen igazad van, hogy agyonveri a fényviszonyokat, főleg a vázán túl direkt, és kilapítja a virágoknál az árnyékokat és a szép formákat.
Nem játszottam eleget még ezzel a képpel, megtetszett a hátulról beömlő fény, és a levél erezete. Kerestem valami alátétet, az többé kevésbé jónak tűnik -- bár most a tükör irányába mozdulnék, de nem akarom elkiabálni a további ötleteimet inkább megcsinálni, így inkább . :)
Elsőször nem volt vaku, de a csak háttérvilágítás (egy borzasztó szocreál mintás katedrál-ablak) irdatlan fénye miatt az előtér teljesen bebukott volna. Kellett volna derítés ide, de nem vaku ebben egyetértünk.
A mélységélesség egyébként szintén az igazad van kategória. Abból adódott, hogy a hátsó ablak túl erősen berajzolódott ha növeltem az élességet.
Azt hiszem a virággal még játszok mert vannak képi ötleteim azóta. Ez csak egy első próba volt... :)
Köszi Ágnes! Igen, ebben is lehet igazság. Bennem ez a lepke egyfajta ellenpont volt, ami talán sok tekintetben túlsúlyosra sikeredett. :) Azt hiszem fogok még "játszani" ezzel a virággal...
Én is sokat nézegettem ezt a képet, tényleg nagyon szép az elszáradt virág, főleg a levelek, de engem nagyon elvisz a váza, sokkal erősebben van jelen, mint a lényeg (szóval most a váza lett a lényeg). Lehet, hogy ez nem baj, de nekem talán jobban esne, ha a száraz cucc kapott volna nagyobb hangsúlyt.
Kedves Tamás! Köszönöm soraidat. Egy ideje megfigyeltem, hogy a gyöngyvirág ilyen szépre szárad, és még tavaly májusban eldugtam egyet a kertből. Aztán az ünnepek alatt jött a téli verőfény az ablakon át, és elővettem a virágot.
A kék lepke valóban határeset, csúszik a giccs felé tőle. Kérdés, hogy ha nem pl. kék az a lepke, akkor mi lenne? Próbáltam lenyakazni is a vázát, de ez sem volt jó megoldás. A virág maga jó lenne közelképként -- igaz akkor már nem csendélet. :)
Zoltán, ez egy nagyon szép kép!! Nagyon szép az elszáradt virág és nagyon szép a váza is, de ami a lényeg, amilyen egyszerű, olyan jó a kompozíció. A kék lepke? Nekem talán kicsit sok. De szeretnék én ilyen csendéletet csinálni!
István, köszönöm a soraidat. Nekem is a levélen áttűnő fény tetszett meg, szinte életre keltette a száradt virágot... A lepke meg sokféle egyfajta újjászületés szimbólum, ezért sem forgattam ki a vázáról...
Nyözö, a felső rész levelei csodálatosak, nekem főleg az éles tartományban tartottak tetszenek. Organikus, fény-árnyék játék, grafika... ilyenek jutnak eszembe róla. A vázán a hasonló színezetű fonatok, vonalas szerkezetek, és az óaranyhoz illő kékes folt is jól passzolnak, és mégis maga a megtestesült ellentétei ezek amannak, hiszen szinte tapintható a matériák ellentéte, és mintegy művészet kontra giccs jelennek meg egyazon alkotáson. Mindez persze lehet így (képzavarral élve) metafora is, és akár mélyebb elmélkedésre is okot adhatna az arra érzékenyebbeknek :)) főleg ezzel a címmel. De itt lépnénk át megint a szóbeli és elméletire e képi világból, ezért ezt nem is folytatnám :)
Szóval nekem a váza fölötti rész, és leginkább a levelek, és azok rejtenek is még nekem hihetetlen lehetőségeket.
Gondolom időből van kevesebb, sajnos...