Elveszve

A pillanat amikor észreveszed, hogy egyedül maradtál (legalábbis a család zajosabb fele nélkül :-)

Azt hiszem, ez majdnem sikerült. Tényleg, benne van a potenciál, hogy átjöjjön a hangulata az elveszés pillanatának, de a kamera elhelyezése nem pontos. Igenis kellenének a lábak, ha nem is cipőig, de ennél lejjebb, az biztos. Jó, hogy lementél, onnan jó ez, ezt jól érezted meg. De most túl sokat tettél rá a fára, túl hangsúlyoztad, és így a viszonyrendszer borul fel, mert a fa fontos, de csak hangulatfestő, nem lehet egyenértékű, erősebb meg főleg nem a szereplőnél. És hát az a másik kar, az hiányzik, mert így olyan, mintha a gyereknek egy keze lenne, még a ruha is erre visz, szóval erre kell figyelni. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Nem kell hamm bekaplak egyből az oroszlánt is, szóval persze, csak ahogy neked jól esik. Az idő majd kiforogja, hogy később hogy fogod érezni ezt a rendezés dolgot.

Sejtem én, hogy ez a vége az útnak, de még nem tudom, hogy meddig akarok rajta elmenni (nem értem én a művészet', hülye vagyok hozzá :-)
Úgy tudnám képletesen megfogalmazni az "itteni dolgomat", hogy nem akarok én profi golfjátékos lenni, de ahhoz, hogy élvezzem a játékot, tisztában kell lennem az alapokkal, nem elég hadonászni az ütővel. Ha így érthető mire gondolok.
Tehát nem fogom ezt a képet megrendezve újrafotózni (a rendezés, instruálás még mindig nagyon távol áll tőlem), viszont megjegyeztem amit mondtál, hogy mik a hibái, mire kell figyelnem, és azt megpróbálom hasznosítani, a jövőben.
Ha ez a hozzáállás kevés ide, szólj nyugodtan, és nem rabolom az idődet a "játékaimmal" (c:

Bocsáss meg nekem, de el kell mondjak valamit. A fotó sosem igazi és sosem valóságos. Már eleve a harmadik dimenzió (tér) és a negyedik (idő) hiánya miatt. De ettől még lehet leképezni valamit a valóságból, de épp a fentiek miatt nem érdemes kergetni a véletlen pillanatot, mert tényleg minimum 10 ezret kell egyhez kattintani. Rendezni kell. Ez egy jó tanulmány. És meg kéne ismételni, hogy az erényei emelkedjenek még magasabbra és a hibái csökkenjenek. Ez a fotográfia lényege. Ebben nem különb, mint a film, rendezni bizony kell, sőt, ha keményebben is mondhatom, az a cél, hogy ez az emberben rutinszerűen működjön.

A hozzászólásokat néha a rendszer cache megeszi, de nem örökre, vissza lehet hozni, ha észreveszem.

Köszönöm az értékelést! Hogyan is írtad korábban? 10.000az1hez egy jól elkapott pillanat esélye. Mivel ez nem tökéletes de azért talán elég jó, legyen 1000ből az 1 :-D
Őszinte leszek, igazából csak a fáról akartam egy sötét/sejtelmes képet, amikor is elkezdték a kölykök körberohangálni. Szóval itt semmilyen "rendezés" nem történt, igazi elkapott pillanat, ezen a képen így minden igazi, természetes, valós, ahogyan a felismerés első döbbenete is, hogy eltüntek a tesók. Persze emiatt mint "képművészet(?)", nem is tud tökéletes lenni, de nekem így talán jobban is tetszik, mert igazi, a valóság egy porszeme.

Ja, és persze a gyereknek megvan mind a két keze, csak a másikkal a fa törzsét "fogja" (c:

(szerk.: valamiért nem jelent meg a hozzászólásom, így újraírtam szerkesztéssel)

Azért ne hozz zavarba (c:

Új hozzászólás