érzem

Az a helyzet János, hogy ki kell gyere a színházból, a színpadiasságból. A meggylé, a teátrális szívhez kapás elgyengíti mindazt az üzenetet, ami esetlegesen az arcon megjelenik. Azon kell gondolkodj, hogy mindaz a fájdalom amit átélsz, mit mutat egy képen akkor, amikor az a pillanat, amit mutatsz, bele fagy egy expozícióba. Azt gondolom, hogy nem paralel, nem párhuzamos gesztusok fogják megoldani ezt a kérdést, magyarán ahogy káosszal nem ábrázoljuk a káoszt, úgy a veszteséget, fájdalmat sem meggylével fogod tudni megmutatni a világnak. És talán ebben az esetben, ennél a képnél kifejezetten jó, hogy ennyit késtem az elemzéssel, mert így most, ha azt mondom, kérek egy ismétlést, talán kellő távolságban vagy már az eseménytől, nem befolyásol olyan erősen annak primér volta. Tehát kérek egy ismétlést. (hegyi)

Hozzászólások

Jó hát ezt most így felfogom, de emésztem.

Mondom máshogy. Mitől fáj a micsodád? Mert ez nem egyértelmű. Lelőttek? Akkor apa nem így fogsz nézni, az tuti, akkor üvöltesz, mert az kurvára fáj, és a vér se így csordogál, hanem dől. Ha nem lőttek le, akkor miért a vér? Ha fáj a szíved, mert mondjuk elhagyott a babád, akkor meg nem fog a szíved vérezni, csak valami szentimentális szappanoperában. De még ott se, csak verbálisan. Szóval ezeket kell kifésülni, kigyomlálni. Azért kérem, hogy ezeket ismételd meg, mert ahhoz, hogy hiteles legyél, ezt mind ki kell gyakorolni, mi az, ami belefér, mi az, ami verbálfotó, mi az, ami giccs vagy közhely, szóval mindent, ami csak ballaszt, ki kell dobni, és újraépíteni az egészet, és ez kurva fontos lenne, mert ez kellene ahhoz is, hogy modellel dolgozhass. Akár csak egy portréval. A jóval kevesebb és a pontosabb az ami elég.

Köszönöm Zsolt ismét, nos a meggylé (betadine) lehet túlzó volt, ezen én is agyaltam anno. A képnek van egy üzenete, azért van a szívhez kapás. Értem, hogy csupán arccal is lehet kifejezni, de itt direkt volt egy primer közlés a szívre utalva. Persze lehet nem így kell csinálni, ezt nem vitatom, én így adtam ki. Az ismétlést nem zárom ki, bár ez a kép úgy tizenhatodjára készült el, volt szívhez kapás nélkül és meggylé nélkül is, nem tartottam jónak azokat.

Számomra, olyan némafilmesen túljátszós, de épp ezért szeretnivaló. Tetszik.

Jó kép! Szerintem is az arc a lényeg. Grat!

Köszönöm Krisztina és Zoé, sokat gondolkodtam, hogy kell-e a vért láttatni, vagy sem. Nem tudtam dönteni, viszont nem tudom mennyire tudnám ismételni nélküle. Csak remélem, hogy a vér nem túlzó.

Az arckifejezés mindent visz! 'Meggylé' nélkül is teljesen hozná a hangulatot. (ugyanezzel a kéztartással)

Nekem az arc, ami nagyon tetszik itt.

Na, valami ilyennek kellett volna inkább lennie az én meggyleves képemnek is. Gratula :)

Új hozzászólás