A felszín alatt

Nem tudom, hogy mi történt, hogy új fényképezőgép, vagy egy új szerelem, vagy egy új csalódás, vagy mi az, ami Cliot arra ösztökélte, hogy ezt a képet megcsinálja, de tessék megfigyelni, hogy mi történt, mert itt most nagyon érdekes minőségi változás van. Ennek a képnek nem csak meséje van, hanem kompozíciója is. Ez nem csak egy filmes utalás, és nem csak egy ilyen alvilági kép, hanem az egész, úgy, ahogy van, tömegelhelyezésben, színben, kompozícióban rendben van. Egy gondolatnyit nem tudok belekötni, nincs is miért, mert ez úgy, ahogy van, tökéletes, falra való. Az alsó világ a vörösekkel jön, a felső világ a kékekkel, ez az egész ad egy dinamikát, hívogat az a mély, de azért egy kicsit félünk is tőle, közben a háttérben folyik valamilyen kommunikáció egy szereplővel. Edward Hopper Nighthawks (1942) című képét juttatja eszembe.    Az a baj Clio, hogy nem veszed komolyan a saját dolgaidat. Vannak fellángolásaid, aztán utána megint valami elsodor. Nagyon fontos lenne az, hogy valami mellé tedd le a voksod. Hogy én most ezt akarom! És ehhez rendeljél hozzá időt is. Tehát, ha el tud hangozni az a mondat, hogy én fotografálni akarok, vagy én fotográfus szeretnék lenni, akkor ezt a mondatot, hogy este ki tudod magadnak mondani, akkor szülessen meg hozzá a döntés is, hogy és most az elkövetkező egy évben nem vacakolok semmi mással, hanem ezt csinálom. Elhangozhat ez a mondat másként is, én festő akarok lenni. És akkor azzal vacakolok, de valami mellett tedd le a voksodat. Mert én elhiszem, hogy kívülről nézve azt látod mondjuk, hogy vannak nagy festő idolok, akikről megtudja az ember, hogy egyébként fotóztak is. Igen ám, de ez vagy a pálya vége felé van, amikor már nem olyan erős és acélos a festői megfogalmazás, meg az emberből úgy kifogy a szusz, és a nagy hevület, vagy ez az úttörő szemlélet ez már megkopik, és akkor keres egy új eszközt utána, egy új játszótársat. Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség az, hogy valaki eleve annyira zseniális, hogy több szólamban tud megszólalni, és nem csak filmet rendez, hanem mondjuk zenét is ír, és közben fest, meg verseket ír, ilyen is van. Azért azt lássuk be, hogy nem biztos, hogy mi vagyunk ezek a polihisztorok, és nem akarom ennek az örömét elvenni, de jó lenne, ha valami mellet azért is letennéd a voksodat, mert az utána húzhatja a többi területet is magával. Azoknál a nagy polihisztoroknál is, akiket úgy megfigyelhettünk, azért volt egy fő csapásvonal, nem akarom itt most Leonardot hozni, vagy Michelangelot, de azért valamiről őket ismerjük, és tudjuk, hogy amellett másban is zseniálisan jót alkottak. Miért volt ez a hosszú duma? Azért Clio, mert nem tudom eldönteni nálad, hogy lusta vagy, vagy nincs elég gyakorlatod, vagy mi a franc annak az oka, hogy úgy kell belőled kitaposni, vagy kirugdosni egy munkát. Ezt is azon a hülye, idióta facebookon osztottad meg, és Hegyi szólt, hogy tedd már fel. Miért kell lepkehálóval összeszedni téged? Miért van ez? Mi az isten van, hogy bele vagytok hülyülve abba a kibaszott facebookba és ott basszátok az időtöket, miközben kurvára lenne mit mást csinálni. Tessék elgondolkodni azon, hogy van egy közösség, ez a közösség arra született, hogy egymással alkotásokat osszunk meg. A facebookon maximum bólogató Jánosokat fogsz találni, akik azt se tudják, mire mondják, hogy szuper. Lájkvadászat. (hegyi) értékelés:    

Miért a hónap képe:

Nagyon erős volt a februári mezőny, de - félreértés ne essék, senkit nem akarok megbántani - egyértelmű volt számomra a döntés. Bármennyire is szeretnék, de nem tudok belekötni a képedbe. Pedig hidd el, próbáltam. Próbáltam esélyt adni a többi képnek is, de valahogy, mintha ennek a képnek gravitációja lenne, mindig visszazuhantam bele. Na jó, fogadjuk el, ez lesz a hónap képe. Miért? Először én sem értettem. Nincsenek benne cuki cicák, acélos tekintetek, tűéles "sütrólahogymilliósgép" textúrák, csak VAN. Van, de nagybetűvel. Egyszerűen a hangulat rabul ejti az embert, a nyüzsgő városok alatti késő éjszakai underground feeling. Mintha kicsippentettél volna egy darab hangulatot a Fight Clubból és jól arcon csaptál volna vele egy aluljárót, zseniális. A hideg neonfény, a huzatos alagutak és lent a forró fény ami menedéket ad a külvilág ridegsége elől. Mindenki nevében köszönöm a képet és az élményt! (Haskó Kristóf Mózes)

Hozzászólások

Clio, gratulálok én is, de cserébe kérek tőled márciusban sok-sok képet ide :)

Nagy gratula. Amúgy akár lehetne egy sci-fi jelenet is.

Gratulálunk a hónap képe képhez. :)

Ez jó, lent a forró, és ismeretlen (csak a lejárata ismert) pokol, fent a rideg, utópisztikus valóság a távolba veszik... Erős hangulatú kép.

Szerencsére figyelsz :)) Nekem még próba kell ahhoz, hogy lássam is, ne csak gondoljam. (El sem merem mondani - mert a kezemre csapsz - hogy kipróbáltam... és... és... tényleg kiürül a fotó. De valójában ez jó szerintem, mármint hogy megadatik, hogy kontrollálva kipróbálható :)

István, csapok a kezedre :D

Jánosom, hajrá - egyszer már volt olyanunk. Majd figyelmezz oda az új mindenre, hogy ne essünk térdre. :)

Hát, ha istenments, akkor úgy értem, hogy bizonyára nem erősödne :) Bizonyára az az űrállomásomhoz tartozott, nem ide :))

Egy pillanatra azt hittem a Gyömrői állomás, de hát egyformák ezek... :) Nekem nagyon hozza a 90' éveket (lehet annak aki idősebb korábbit.. ), jók a színek, minden részlete tetszik. Gratula!

@Zsolt: bele túrhatok a JS-be picit? Megcsinálnám, ha itt kattint valaki a képre, akkor minden más elsötétül.. nekem nagyon hiányzik egy ilyen funkció.

ISTENMENTSLENESZEDD! megölöd a képet! Azok nélkül nem érdekes.

Nagyon izgalmas, másodikra realizálódott nekem eleve csak a helyszín, addig úgy lebegett mint egy űrállomás. És nem csak az alagútban van csend, hanem az egész peronon. Annyi, hogy talán balról és jobbról a fénypöttyöket, meg szemből azt a fél alakot le lehetne szedni, és még jobban erősödne talán a peron magányos csendje.

Új hozzászólás